Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

446 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása vállalatok vesznek részt az érdekelt más tárcák egyéb intézményeivel együtt. A célprogram eredményei szervesen beépülnek a Víz- és szennyvízkezelési egységesítési célprogramba. MÜLLER LÁSZLÓ (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) A mezőgazdaság fogadókészsége, a hasznosítás feltételei A kommunális szennyvíztisztítás egyik végtermékének a szennyvíziszapnak ártalommentes elhelyezésére, az elhelyezés műszaki megoldására két reális lehetőség adódik: 1. A keletkező iszapmennyiség folyamatos elégetése (intenzív módszer). 2. A felhalmozott iszapmennyiség szakaszos elterítése mezőgazdaságilag művelt területen (extenzív módszer). Az égetéssel járó problémák — amelyek részben műszaki, részben pénzügyi problémák — viszonylag jól ismertek. Csatlakozok azokhoz a véleményekhez, hogy a magas beruházási és üzemelési költségek miatt Magyarországon az iszap intenzív égetésnek korlátozottak a lehetőségei. A lehetőséget szonban mindenképp vizsgálni kell, mert az összes költségtényező ebből a megoldásból jól levezethető és minden későbbi összehasonlító vizsgálat alapját képezheti. A mezőgazdasági területen történő elhelyezés, amely ugyancsak az iszap elégetése, az alábbi jellegzetességekben tér el az intenzív égetéstől: a) az égetés energiaigényét a napfény biztosítja; b) az iszap növényi tápanyaga közvetlenül hasznosulhat; (amely az üzemelési költségeket némiképp csökkenti); c) az anyag talajszerkezet-javító hatása közvetlenül hasznosítható; d) környezetkárosító hatása nehezen ellenőrizhető. Fenti szempontok, még a negatív hatások mellett is elegendőnek látszanak ahhoz, hogy a mezőgazdasági elhelyezést hazai viszonyok között elsődlegesnek tekintsük. Ehhez alapfeltétel a mezőgazdaság fogadókészségének biztosítása. A mezőgazdaság fogadókészségének biztosításához meg kell teremteni a műszaki-gazdasági feltételeket. A feltételek egy feltételrendszert alkotnak, melyekben fontossági sorrendben első helyen — a pénzügyi feltételek állnak, ezt a — műszaki-technikai feltételek követik, végül a —- szabályozási, igazgatási feltételek következnek. ,4 pénzügyi feltételek biztosítását vizsgálva abból kell kiindulni, hogy miután össztársadalmi érdek megoldásáról van szó, ezért a költségek elsődlegesen infrastrukturális jellegűek. Jelenleg egy sor tudati tényező ennek ellene mond, a szakmai közvéleményben elvárásként jelentkezik az, hogy a mezőgazdaság biztosítsa a fogadókészséget. Abban az esetben, ha az intenzív égetéses megoldást önállóan vizsgálják, akkor a szubjektív megítélésben is elfogadásra kerül, hogy ennek költsége infrastrukturális jellegű. Kétségtelen, hogy ha az iszap mezőgazdasági területen történő elhelyezése együtt jár a tápanyaghasznosítással, akkor ennek költségcsökkentő hatása is van. A költségcsökkentés hatása a termelő szférában jelentkezik. Ugyanakkor van költségnövelő hatás is a mezőgazdasági üzem számára, ami a gazdaság többletráfordításának és a hasznosult tápanyagérték kíilönbözete. A többletráfordítás a megszokott gazdálkodási, termelési metodikától való eltérés kihatása. Ennek során csökken a jól kezelhető műtrágya felhasználása, növekszik a növényvédőszer-igény. Többnyire csökken a területegységre vetített árbevétel az ipari növényre való áttérés miatt is. Növekszik a legkritikusabb költségtényező a bérköltség. Nem elhanyagolható az ellenőrzésre, biztonsági intézkedések betartására, ellenőrzésére fordított összeg sem. Adott esetben elképzelhető, hogy jól megválasztott viszonyok között a mérleg pozitív lesz. Ez azonban csak szűkített feltételek között valósulhat meg. Tendenciaként ezzel nem számolhatunk. Általánosságban a mezőgazdasági üzemek csak eredményük terhére tudnák fogadni a szennyvíziszapot. Jelenlegi gazdálkodási rendszerünkben a mezőgazdasági termelésben a jövedelemelvonás mértéke olyan, hogy a bővített újratermeléshez szükséges munkaeszközökhöz az üzemek csak preferencia mellett képesek hozzájutni. Az egyenletes fejlődést zavarná, ha össztársadalmi érdekből indíttatva a mezőgazdaság magára vállalná azokat a beruházásokat, melyek a kérdés műszaki-technikai megoldásához szükségesek. Az iszap elhelyezése során a mezőgazdasági üzemeknek abból kell kiindulni, hogy a megváltozott termelésszerkezet, hatékony műtrágyák részleges kiváltása iszappal és a mezőgazdaságban megnövekedett növény védőszer-, rovarirtószer-szükséglet eredményeként semmivel sem növekedhet a lakosság ellátását szolgáló alapvető mezőgazdasági termékek ára. Miután a többletköltségek a termékek árában nem jelenhetnek meg — hiszen ez politikai kérdés — a termelési feltételeknek kell preferenciát alkalmazni az állami költségvetésből (az infrastrukturális rendeltetésű keretekből). Az egymásnak látszólag ellentmondó érdekek ott közelednek egymáshoz, hogy népgazdasági szinten a mezőgazdasági elhelyezés olcsóbb, mint az egyéb megoldás. Ebbe a népgazdasági keretbe foglalva kell az egyes résztvevők (város, csatornázási művek, mezőgazdasági üzem stb.) érdekeltségét összehangolni. A mezőgazdaság fogadókészsége — az eddigi nemzetközi tapasztalatokból legalábbis az tűnik ki — szorosan összefügg a megfelelő műszaki-technikai feltételek biztosításával. Meg kell oldani a víztelenítést, fertőtlenítést, tárolást, csomagolást, szállítást. A mezőgazdaság feladata csak a kiadagolás lehet. Abból kell kiindulni, hogy a mai nagy