Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
9. szám - Papp Gábor–Kalina Ernő: A Duna vízerő-hasznosítása
Popp G.— Kaiina E.: A Duna vízerő-hasznosítása koszorúk a Sváb-bajor medencét, a Kis-Alföldet, az Alföldet és a Román-Alföldet is közrefogják. A vízválasztó hossza 6320 km, a déli oldalon általában magasabb, mint az északin. Legmagasabb pontja, a Bernina-csúcs (4055 m) a Keleti Alpokban van. > Mivel a vízgyűjtő a 41°—50° földrajzi szélességi fokok között helyezkedik el, éghajlata mérsékelt övi. A földrajzi szélességen kívül jelentős az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger és a kelet felől érkező légtömegek hatása is, elsősorban a hőmérséklet és a páratartalom alakulásában. A vízgyűjtő légterének évi középhőmérséklete 5—8 °C között változik. A legcsapadékosabb területe az Alpok (1800— 2200 mm/év), a Fekete-erdő (1200—1400 mm/év), míg az Alföldé 600—700 mm/év, a Prut és a Szeret folyók vízgyűjtőjén csak 400—500 mm/év. A folyamot a Fekete-erdőben eredő Biege és a Brigach patakok Donaueschingen előtti egyesüléstől nevezik Dunának. Az egyesüléstől a torkolatig a meder 2850 km hosszú, a szintkülönbség 678 m. A Dunát a vízgyűjtőjét határoló hegyláncok három különböző esésviszonyú, kb. azonos hosszúságú szakaszra osztják (2. ábra). A Felső-Duna a forrástól a Kis-Kárpátokig, a Morva torkolatáig (Dévény, 1880 fkm) tart (2. ábra). Hossza 970 km, a fő folyásiránya Regensburgig kelet—északkeleti, innen kelet—délkeleti (1. ábra), esése 530 m (átHidrológiai Közlöny 1978. 9. sz. 399 lagosan 0,6% o). A Közép-Duna a folyam 1880—930 fkm közötti szakasza, Dévénytől Turnu Severinig tart (2. ábra). Hossza 950 km, esése 100 m (átlagosan 0,1% 0). Folyásának iránya erősen változó: a szakasz felső részén délkeleti, majd nyugat—keleti, Váctól a Dráva-torkolatig észak—déli, innen ismét váltakozó kanyarokkal délkeleti irányban éri el a zuhatagos Kazán-szorost és Turnu Severint. A meder szélessége 260—850 m között változik, kivéve a Kazán-szorost, ahol a legkisebb szélesség 150 m. Ezen a szakaszon a folyam több szigetet (Csallóköz, Szigetköz, Szentendrei-, Margit-, Csepel-, Mohács-sziget) képezett. Az Al-Duna a 930 fkm-től a torkolatig, Sulináig tart. Esése 40 m (átlagosan 0,04% 0). A deltatorkolatnál a folyam három ágra szakad, az északi Kilija, a hajóútul szolgáló középső Sulina és a déli Szent György ágra. A Duna menti országok határszelvényeit, a partok hosszúságait és a vízgyűjtőből történő részesedéseit az 1. táblázat első hat oszlopában tüntettük fel. A hatodik oszlopból látható, hogy egyedül Magyarország fekszik teljes egészében a Duna vízgyűjtőjén. Megjegyezzük, hogy a feltüntetett országokon kívül Svájc 1400 km 2, Olaszország 1200 km 2, Lengyelország 250 km 2, Albánia 120 km 2-rel részesedik a vízgyűjtőből. A Dunának 34 jelentősebb mellékfolyója van. Vízjárását közvetlenül a vízgyűjtő csapadék- és lefolyásviszonyai, továbbá a jobb parti Inn, Dráva, J ELM AGYAR AZ AJ^ Baloldali mellékfolyó Jobboldali mellékfolyó Országhatár 1 FELS0-DUNA K0IEP-DUNA AL-DUNA "1" [mB.fJ 600 500 • W0 300 r 200 100 0 [folyom km] Balpart 2650 Jobbpart 5 co s S3 §5 Co Cs üü CDS 2500 2000 1500 1000 ® ® ® 0*. 3 §§ Íj «3 Uj So f 3 £ a § CO 5 nw II § S3! £ <» •"c ce co OQ @j m® w ® • • ® I £ Q_ ( > €> 0,05%. ^ ) > €> 0,05%. ^ • • 5S° 0 ® £ ** % to S3 * Q Co Ct ä 2 o Kj S: <o 5 5 o ce Co Uj CC ^ Q Uj Uj Ol a Ä ct a TT i to 3 i Co cc Co ® •e -j cc a CD <0 2. ábra. A Duna hossz-szélvénye Puc. 2. ílpodoAbUbiü npo(fiuAb Uynasi Fig. 2. Profile of the Danube River \
