Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
9. szám - Dr. Herodek Sándor–dr. Tamás Gizella: A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása. II. Szigligeti-medence 1974–1975
Dr. Herodek S. —Dr. Tamás G.: A fitoplankton tömege Hidrológiai Közlöny 1978. 9. sz. 389 gasságában, de kiszélesedésében is megmutatkozik, a biomassza egész nyáron át 6 g-m~ 3 fölött volt. A biomasszánál sokkal erősebben emelkedett az alga egyedek száma (4. ábra). A kisebb testű algák előretörése újabban a tó többi medencéiben is megfigyelhető [15]. Az 1974-es értékek egy nagyságrenddel múlják fölül a hatvanas évek egyedszámait. Az algásodás annyira csökkentette a víz átlátszóságát, hogy a Keszthelyi-medencéhez [2] hasonlóan a Szigligeti-medencében sincs a mélyebb vízben elegendő fény a fenéken a hínár növekedéséhez. A medence egyik leghínárosabb részének, a szigligeti móló mellett kijelölt mintaterületnek 1971—72-ben még 40—46%-át, 1973—75-ben már csak 0—7 százalékát borította hínár [16]. Külföldön a FureSo [17] és a Loch Leven [18] tavak esetében figyelték meg, hogy az eutrofizálódás során a mélyebb vízből a fényhiány miatt kiszorult a hínár. Az átlátszóság csökkenése kihat a fitoplankton fotoszintézisének függőleges megoszlására is (5. ábra). Tihanynál, ahol kevesebb az alga, a fotoszintézis maximuma legtöbbször 1 m mélyen volt, és az elsődleges termelés intenzitása éves átlagban még 3 m mélyen is elérte az 1 m mélyen talált érték felét [2], Szigligetnél, a keszthelyi viszonyokhoz hasonlóan, a termelés általában a legfelső mintában volt a legmagasabb, éves átlagban 1 m mélyre a felére, 2 m mélyre pedig már kevesebb mint a tizedrészére csökkent. Ez azt jelenti, hogy 2 m alatt a fotoszintézis már nem éri el a légzés intenzitását, ami veszélyes helyzetet teremt. A jól megvilágított vízrétegben termelődött szerves anyag jelentős [m] 1 z / / 'm iany 1972i 73 ~ [gC/m 3/év] 20 40 60 100 200 300 400 500 600 700 [m] 1 2 3 5. ábra. A fitoplankton éves termelésének függőleges megoszlása a Balaton különböző medencéiben Puc. 5. BepmuKOAbnoe pacnpedeAenue zodoeoü npodyicmuBHOcmu (ßumonAamcmona e omdenbHUX uauiax 03. BaAamoH Fig. 5. Vertical distribution of the annual phytoplankton production in the different basins of Lake Balaton része planktoneső formájában a fenékre hull, és ott bomlik el, ahol a fényhiány miatt már nincs oxigéntermelés. Ez oxigénhiányhoz és mérgező anyagok keletkezéséhez vezethet. A 301 g C-m-2 éves elsődleges termelést a Szigligeti-medence 120 km 2 területére vetítve 36120 tonna fotoszintetikusán megkötött szenet kapunk, ami 361 200 tonna élősúlyú algának felel meg. Az egy év alatt megtermelt tömeg természetesen nincs egyszerre jelen, de elbomlása sem teljesen párhuzamos a termeléssel. A télen termelt szerves anyag jelentős része akkor bomolhat el, amikor tavasszal a víz hőmérsékletének emelkedésével növekszik a baktériumok aktivitása. Feltehető, hogy ez történt az 1975 márciusban a Balatonfenyves—Fonyód szakaszon lezajlott halpusztulásnál is. A halpusztulás helyén Oláh 7 • • 10 6 • mlbaktériumot talált, míg a tó többi területén a baktériumszám a szokásos 5 • 10 5 volt. A sötét fenéken kialakult anearób viszonyokra utal, hogy amíg korábban a Balatonban nem találtak anaerob baktériumokat, a halpusztulás idején ezek jelentős mennyiségben fordultak elő [19]. » A modern limnológia a trofitás mértékének az elsődleges termelés intenzitását tekinti [20—22]. Az ökológiai folyamatok intenzitása általában sokkal kiegyenlítettebben alakul, mint az élő anyag pillanatnyi mennyisége [23], ezért az elsődleges termelés intenzitásának emelkedéséből is biztosabb következtetéseket vonhatunk le a tó sorsára, mint csupán az algák mennyiségéből. 1961-ben a tihanyi vízmintáknak 8, a többi medencéből gyűjtött vízmintáknak 2 alkalommal mérték az elsődleges termelését. Ekkor az egyes medencék között még nem mutatkozott különbség, azok mind mezotróf értékeket adtak. Az 1. ábrán vonatkoztatási alapul feltüntettük az 1961-es tihanyi és szigligeti és az 1972—73-as tihanyi értékeket is. 1961-ben a termelést mindig 1 m mélyen mérték, ezeket az adatokat 3 méteres vízoszlopra extrapoláltuk. 1972-ben Tihanynál az elsődleges termelés csak másfélszer volt magasabb, mint 1961-ben. Szigligetnél 1974—75-ben a termelés éves átlaga több mint háromszor, maximuma több mint négyszer volt magasabb, mint Tihanynál 1972—73-ban, és az 1961-es szigligeti állapothoz képest még ennél is magasabb lehetett a növekedés. A maximális napi termelésen alapuló osztályozás [24] szerint a hipertrófia alsó határa 2,0 g C-m~ 2•nap-" 1. A Szigligeti-medencében talált 2,6 g C•m2-nap" 1 termelés tehát már a hipertróf tartományba esik. Az alapterületre vonatkoztatott éves termelésen alapuló beosztások (liodhe 1969, Hübel 1971) szerint a tihanyi 1972—73-as 96 g C •m2-év _ 1 termelés az eutróf szakasz elejére esett, míg a keszthelyi 830 g C-m~ 2-év1 már túl volt a hipertrófia felső határán. A szigligeti 301 g C-m _ 2-év _ 1 termelés a Rodhe-féle skálán az eutróf és hipertróf szakasz közé, a Winberg munkájára alapított Hübel-féle skálán a hipertróf szakasz elejére esik (6. ábra). A medence nagy foszfát terhelése, a nagy oldot foszfát tartalom, a nagy biomassza és klorofill szint, a gyakori vízvirágzások és vízszíneződések, a !giige t 197' t-75 !giige t 197' t-75 40 80 120 160 200 240 280
