Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

1. szám - Dr. Andrik Péter–dr. Takács Sándor–Cseh Péter: Higiénés vízvizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon V. Mélységi vízvizsgálatok 1976. évben

40 Hidrológiai Közlöny 1978. 1. sz. Dr. Andrik P., dr. Takács S., Cseh P.: Higiénés vízvizsgálatok Már korábbi vizsgálatainkban megállapítottuk [4], hogy a lázbérci tározó ,,leg-eutrofabb" állapota [12] augusztusra esik, ezért ez a hónap különös figyelmet érdemel a vízminőség mélységbeli változásának követését illetően. A 4. ábrán összegyűjtöttük 4 év augusztusi, mélységi vizsgálatának eredményeit, az 197l-es év adatait Cseh [20] munkájából kölcsönöztük. A hőmérséklet gyors melységszerinti csökkenése 197 l-ben 4—5 méter, 1972-ben 2—4 méter, 1974-ben 3—4 méter, 1976-ban 5—6 méter között következett be. Űgy tűnik, hogy 1972 évtől az augusztusi váltóréteg egyre lejjebb került a tó vizében, vagyis az epilimnion mérete növekedett. A felszín és a fenék közötti hőmérséklet különbség 1971-ben és 1974-ben meghaladta a 10 °C-t. Az oldott gázok közül az oxigén koncentrációja minden bemutatott év augusztusában közel azonos volt a tóban. 1971-ben 6 méter, 1972-ben és 1974ben 4 méter, 1976-ban 7 méter mélység alatt teljesen eltűnt vagy igen kis értékre esett a víz oxigén tartalma. Az oxigénszegény vízben szabad széndioxid szaporodott fel, legmagasabb koncentrációban 1971-ben. 1971-ben jelent meg először kénhidrogén a lázbérci tározóban [20], s mindjárt magas töménységben. 1972 és 1974 években kevesebb kénhidrogént mértünk (1972-ben csak nyomokat, ld.4. ábra pontozott vonalát), majd 1976-ban ismét növekedett a mennyisége. A kénhidrogénes zóna határa a felszín alatt 1971-ben és 1972-ben 3—4, 1974-ben és 1976-ban 8—9 méteren húzódott. Az oxigénfogyasztás 1971-ben volt a legmagasabb, ugyanebben az évben és 1976-ban a fenék közelében kissé több szerves anyagot mértünk, mint más vízrétegekben. Az ammónium ion koncentrációja 1971-ben és 1976-ban magasabb volt, mint 1972-ben és 1974ben. Az ammónia többsége minden vizsgált évben a hypolimnionban gyűlt össze. Az összehasonlításból kitűnik, hogy a lázbérci tározó vas ion tartalma alacsony, a mangán menynyisége is csak 1976-ban haladta meg a 0,1 mg/l értéket. A mangán koncentráció nyáron a fenék közelében emelkedik, s ezt a lázbérci tározóban a hypolimnion reduktív folyamatainak jelzéseként értékelhetjük. A 4. ábrán az algaszám ábrázolásához az igen magas értéket jelentő 100 millió egyed/liter dimenziót használtuk. Ezt a számot 1974-ben érte el a fitoplankton, más években a tízmilliós literenkénti egyedszám jellemezte a tározó legeutrofabb állapotát. 1971-ben zöldalgák (Oocyatis spp., Chlamydomonas spp.), kovaalgák (Cyclotella spp.) és a Dinobryon divergens Imhof képeztek népességmaximumot. 1972-ben a zöldalgákhoz — kisebb számban — kékmoszatok is társultak. Az 1974 augusztus hónapi alga túlszaporulatot a Merismopedia tenuissima Lemm. et minima Beck, kékalgák idézték elő. 1976-ban a nyári tömegtársulás zöldalgákból (Oocystis spp., Scenedesmus spp., Sphaeroeystis schroeteri Chod.) és Microcystis aeruginosa Kg. kékalgákból állt. 1971. és 1976. évek között figyelemreméltó a kékalgák fokozatos nyári elszaporodása a lázbérci víztározóban. A tározott víz coliform számát az egyes vízmélységekben csak 1974. és 1976. években határoztuk meg. 1974-ben a coliform baktériumok többsége a fenék közelében élt, 1976-ban számuk ettől kisebb volt, mélységbeli elhelyezkedésük változott. összefoglalás Az 1976-os évben végzett fizikai, kémiai, bakteriológiai és algológiai mélységi vízvizsgálatok alapján a lázbérci tározó völgyzárógát előtti víztere a következők szerint jellemezhető: 1. Az értékelt kémiai mutatók (oxigénfogyasztás, ammónium, vas, mangán ion) a víztározó egész keresztszelvényében I. osztályú vízminőséget jeleztek [19]. A kialakult hőrétegződés miatt június— szeptember hónapok között az oxigéntelítettségi % a hypolimnionban 0-ra is lecsökkent, ugyanitt a kénhidrogén mennyisége meghaladta a 0,1 mg/l-es „tűrhető" határértéket. E mutatók tehát jelentős vízminőség-károsodást jeleztek. 2. Bakteriológiai szempontból (coliform szám, fekális Streptococcus szám, 37 °C-on növő baktérium szám) a lázbérci tározó vize I.—II. osztályú felszíni vízként misősíthető. A bakteriológiai indexek az év nagy részében a vízfelszín szennyeződését bizonyították. 3. A víztározóból végzett algavizsgálatok alapján a tározott vizet ,,eutrof"£—- ,,eu-politrof" kategóriába soroltuk (III. osztályú felszíni víz). 4. 1976. évben a víztározó szezonális rétegződése a következőképpen alakult: Tavasszal hőrétegződés nem volt, a vertikális keveredés egyenletes hőmérsékletet eredményezett az egész víztömegben. Bőséges volt a tó oxigénellátása, a szabad széndioxid hiányzott a vízből. Csekély volt a tározó ammónium koncentrációja. Az algaszámban mélységi anomáliát nem tapasztaltunk, a fitoplankton mérete tízmillió egyed/liter nagyságrendű volt. Júniusban kezdődött a víz mélységi rétegződése, mely a hőmérséklet, oldott gázok, ammónium és mangán ion jellegzetes függőleges tagozódásában nyilvánult meg. Átmenetileg gyérült a fitoplankton, majd bekövetkezett az algák nyári túlszaporodása, kova- és zöldalgák képviseletével. A legjellemzőbb rétegzettségi állapotot — az elmúlt évekhez hasonlóan —- az augusztus hónap hozta. Az epilimnion 4—5 méter vastagságú volt, s az itt élő algatömeg fotoszintézise miatt bőven ellátott oxigénnel. A metalimniont a nagy hőmérséklet-esés, az oldott oxigén és az algavegetáció csökkenése, a szénsav megjelenése jelezte. A fenékre hullott, az elpusztult növényekből és állatokból származó szerves anyag az oxigénmentes közegben rothadni kezdett, s kénhidrogén, ammónium és mangán szaporodott fel. A víz rétegződése csak októberben szűnt meg, az algaszám decemberig milliós nagyságrendű maradt 1 liter vízre vonatkoztatva. ősszel elpusztultak az augusztusban elszaporodott kékalgák, a biocönozist kova- és zöldmoszatok alkották. Decemberben a tározott víz hőmérséklete felszíntől a fenékig 4 °C hőmérsékletű lett. 5. A víztározó legkifejezettebb rétegződését augusztusban észleltük. Több óv vizsgálati eredményeinek összevetéséből kitűnik, hogy 1976-ban — 1975 évhez képest — csökkent az augusztusi alga-