Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 378 Áll Lajos, az OVH Vízellátási és Csatornázási Főosztályának vezetője átfogóan értékelte a vízellátás csatornázás jelenlegi helyzetét, soronkövetkező feladatait, amelyek lényegében meghatározói a szeminárium jelentőségének, az egyes témakörök fontosságának. Kiemelte, hogy a vízellátás terén lényegében a nehezebben megoldható kérdések kerülnek előtérbe, míg a csatornázás, szennyvíztisztítás vonatkozásában a célul tűzött fejlődést az előkészítés megvalósítás és üzemeltetés jelentős fejlesztésével lehet csak teljesíteni. A szeminárium szakmai irányelveit dr. Öllős Géza, a szeminárium Tudományos Bizottságának elnöke foglalta össze. Röviden értékelte a megelőző szemináriumok eredményeit ós abból vezette le azt a szükségszerű fejlődést, amely a szemináriumok témaköreinek bővítését igényelte és az előkészítés, valamint az üzemeltetésen keresztül a megvalósult megoldások összehasonlító értékelésére kellett hogy vezessen. Rendszerelméleti alapból kiindulva foglalkozott a víz- és csatornaművek előkészítés megvalósulás összefüggéseivel és mindazokkal a kapcsolatokkal, amelyek egy adott rendszer rendeltetésszerű működtetését meghatározzák, illetve befolyásolják. Elméleti összefüggésekből kiindulva foglalkozott az előkészítés üzemeltetés kapcsolat-rendszerével, az információ előre és visszajelzés jelentőségével. Dr.Papp Ferenc, az OVH Környezetvédelmi Főosztály vezetője az üzemeltetéssel szemben támasztott követelményeket a vízi környezet szempontjából értékelte. Felhívta a figyelmet, hogy a vízgyűjtő területek védelme érdekében komplex, a vízminősógvédelem egészét magába foglaló — megoldásokra kell törekedni, mert az egyre növekvő vízigények kielégítése az adott vízgyűjtő területről népgazdasági optimum alapján csak így valósítható meg. A víztermelő és víztisztító telepek üzemeltetése témakört felölelő szekcióülést (elnök: dr. Krempels Tibor, vitavezető: Szilléry László) dr. Karácsonyi Sándor és Költő Gábor referátuma vezette be. Ennek keretében a vízszerzés, vízkitermelés, vízösszegyűjtés előkészítésének sajátos kérdései és annak kihatása az üzemeltetésre került értékelésre. A referátum foglalkozott a vízszerzésnek meghatározó szerepével, a vízellátó rendszerek különösen pedig a víztisztítás mértékére és módjára vonatkozó kihatásaival. A víztisztító telepek üzemeltetési kérdéseinél az egyes víztisztító műtárgyak üzemi tapasztalatai, a technológiai folyamatok továbbfejlesztésének, a vízművek műszeres és automatizáltságának optimális mértéke, valamint az üzemeltetés személyi feltételei kerültek részletes elemzésre. E szekcióüléshez kapcsolódott dr. V. Nagy Imre az üzemeltetés információigénye című referátuma, amely a hidrológiai statisztika gyakorlatából kiindulva foglalkozott egy adott rendszer helyes működtetéséhez a várható folyamatok előrejelzéséhez szükséges információ mennyiségi és minőségi kérdéseivel az információ gyűjtése célszerű mértékének és módjának meghatározásával a rendelkezésre álló információ megfelelő felhasználásával. A vízvezetékhálózatok és víztározók üzemeltetése témakört (elnök: Németh Bertalan, vitavezető: Várnai Iván) Hajdú György foglalta össze, amelynek keretében elöljáróban általánosságban értékelte vezetésszervezést, a gazdasági, a műszaki-gazdasági és műszaki kérdésekkel, ezt követően áttekintette a vízellátó hálózatok és tározók üzemének részkérdéseit az energiaellátás, a szivattyútelepek, a csőhálózat, a tározók, a lakótelepek ellátása, a mérés és veszteség, valamint az automatizálás egységekre bontva. Az irányítástechnika szerepének kérdését Aranyosi Gábor foglalta össze, amtelynek fontosságát kiemeli, hogy egyrészt az önvezérlő rendszerek alkalmazásának fokozása minden tekintetben szükségszerű követelmény, másrészt sok vonatkozásban még a tapasztalatgyűjtés időszakában vagyunk és így az erre vonatkozó leginkább kifejlesztett rendszerek és azok eredményeinek bemutatása az automatizálás egészére is reális fejlesztési feltételeket teremt. A regionális vízművek üzemeltetése kérdéséről Rózsavölgyi Imre beszámolója azért is külön jelentős, mert a vízellátási és csatornázási helyi megoldásokról a nagyobb rendszerekre való áttérés időszakába lépünk ós a már működő rendszer tapasztalatai kiinduló feltételt jelentenek a további regionális vízművek kialakításánál ós üzemeltetésénél. . A csatornahálózatok és a hálózati átemelők üzemeltetése (elnök: Valló Sándor, vitavezető: Nagy L. Dénes) Szinessy Iván referátuma elsősorban a Főváros, Szőke Miklós pedig a vidéki települések kisebb volumenű hálózatainak üzemeltetési kérdéseivel foglalkozott. A két egymást követő referátum sajátsága volt, hogy az eltérő volumenű ós rendszerű csatorna hálózatoknál igen sok az azonosan megítélt és jelentkező probléma, amelyek a karbantartás, az átemelés területén jelentkeznek és így kijelölhetők azok a fejlesztési területek, amelyek elsősorban kell, hogy képezzék a csatornaművek üzemeltetésének javítását. E szekcióüléshez kapcsolódott dr. Wisnovszky Iván, a szakemberellátottság és oktatás helyzetével foglalkozó beszámolója, amely a víz- ós csatornaművek üzemeltetéséhez összességében, de arányát tekintve a csatornahálózatok és hálózati átemelők területén a leginkább égető kérdés. A szennyvíztisztító telepek üzemeltetését (elnök: dr. Benedek Pál, vitavezető: dr. Hajós Gyula) Szolnoky Elemér referátuma foglalta össze. Visszatérő kérdésként vetette fel a munkaerőellátottság és munkaerőképzés problémáit, a próbaüzemi és üzemi tapasztalatok kapcsolatát, az üzemeltetői igény, valamint a tervező és üzemeltető kapcsolatát, együttműködésének kérdését. A szeminárium szakmai értékelését dr. Benedek Pál, a következőkben foglalta össze: A vízmű és csatornamű vállalatoknak, legyenek azok regionális, fővárosi vagy megyei üzemek, mindenképpen kettős szerepkörre kell berendezkedniük: egy mélyépítési jellegű vonalas létesítmény ós egy „ipari technológia" egyidejű üzemeltetésére, karbantartására és fejlesztésére. Tényként kell elkönyvelnünk, hogy a víz ára jelenleg nem fedezi a tényleges költségeket, de a jelenlegi vízdíjak megváltoztatása szociálpolitikai megfontolások miatt egyelőre nem várható. Célszerű azonban javasolni, hogy az 1980-as árrendezésnél ezt vegyék figyelembe. A vízigények prognosztizációjánál a megelőző évtizedekben általánosságban aláértékelés történt, így a vízművek üzeme már sok esetben feszültséggel indult. Általános tendencia a meglevő vízművek fejlesztése. Ennek alapja csak az üzemeltetési tapasztalatok és a megbízható adatok szintézise lehet. Felszínalatti víznyerőhelyek igénybevételével a kutak teljesítménye az üzemeltetés során általában csökken, így már kiépítéskor nagyobb tartalékképzés szükséges. Ahhoz, hogy a természetes környezetből kiemelt víz minősége a kútban, ill. a gyűjtővezetékben ne romoljék, a víztechnológia tevékenységét a víznyerőhelyig ki kell terjeszteni. A hálózatba már bekerült víz minőségromlását elsősorban a tározókban leülepedett iszapon elszaporodott baktériumtenyészetek okozzák. A tározók üzemelésénél el kell kerülni azok felkavarását. Ki kell dolgozni a helyes áramlási viszonyokat, fejleszteni kell a medencetisztítási módszereket. A regionális vízellátó rendszerek szerepének növekedésével egyre nagyobb a víz tartózkodási ideje a hálózatban. A vízminőség ebből eredő romlásának megelőzése a hálózatba táplált víz minőségének a szigorúbb normák szerinti megszabását, másrészt a rendszeres, ismételt klórozás alkalmazását teszi szükségessé. Az állóeszköz vagyon növekedésével a szervezeti formát is korszerűsíteni kell, a decentralizálás és a korszerű hírközlés kiépítése előfeltétele az életképes szervezetnek. A vízmű üzem automatizálása területén legfontosabb az egységes rendszer alkalmazása és a valóságos igényekhez való alkalmazkodás. Nem szabad olyan vízkezelő berendezést építeni, melyben a tiszta-víz tározó elégtelen kapacitása miatt nem lehet a technológiai berendezések egyenletes terhelését biztosítani. Budapest csatornahálózatának jelentős része felújításra szorul, mert semmiféle egyéb módon nem lehet kiküszöbölni a beomlási ós kimosódási veszélyt. A beruházás halasztása — a beomlások miatt — a költségek hatványozott növekedését (út, egyéb közmű egyidejű, egyéb-