Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Nagyistók Ferenc: Rétegvíz termelési tapasztalatok a Makói vízműnél

Nagyistók F.: Rétegvíz-termelési tapasztalatok Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 373 2. táblázat Kitermelhető vízkészletek Tabelle.. 2. Förderbare statische Wassermenge Fizikai jellemzők: Alkalmazott modell Kőzet + Oldott víz rugal- gáz ru- Konszoli­mas tá- galmas dációs gulás tágulása All z= V t • 10 yva y 0 ahol P, Zi-y 0 a talpnyomás számított értéke a meg­csapolt rétegben yo = a 10 °C hőmérsékletű víz fajsúlya Z t = a megcsapolt réteg talppontja y v a = a hőmérsékleti korrekció által megha­tározott átlagfajsúly (Z t — 0)-tarto­mányban, amelyet a y v a - yo-4,l-10-«[í i ti.-10] 2 + 5 >1.10­s. • c2 áti. tapasztalati összefüggéssel számítottunk. A továb­biakban a nyomásviszonyok vizsgálatánál a szi­várgási tényező, azaz a gravitációs hézagtérfogat 1,10 9 1,10 9 1,10 9 0,3 0,3 — 3 • 10 1 1 3 • 10 U — 1,8-10 4 Vi 6 • 10 5 — Ni 0,2 0,2 N 0,2 0,2 0,2 0,2 — 3,3-10­3 — 50—100 — — 0,5—0,8 - 1 Mólységköz [111] 200—500 200—500200—500 Hatásterület [m 2] Hézagtérfogat Pórustérfogat [m 3] Víz rugalm. modul [kp/cm 2] Kőzet rugalm. modul [kp/cm 2] Semleges fesz. csökk. [atm] Hatékony fesz. csökk. [atm] Gáztelítettség Összenyomódási m. [kp/cm 2] Hézagtényező: Vízkészlet: V r, V g, V k, [m 3] 1,72-10 6 9,8-10 5 3,8-10' nál nagyobb, a 200—500 m mélységben megcsapolt vízadó rétegek vízkészletében az adott depressziók mellett jelenleg még nem játszhat jelentős szerepet sem a területen lehullott csapadék, sem a terület élővízkészlete (Maros). A vizsgált 18 km sugarú idomba a beszivárgás így döntően csak a víz la­terális mozgásából származhat. A rétegek dőlése a vízmozgás potenciális lehetőségét megteremti — itt az egész vízföldtani tájegységre gondolunk -— míg az effektív vízmozgásra a nyomásviszonyok háromdimenziós vizsgálata adhat választ. A kutakban mért nyugalmi vízszintadatok az el­térő geotermikus adottságok miatt nem adnak pontos képet a rétegben uralkodó nyomásviszo­nyokról (4. ábra). Célszerűbb volna a piezometri­kus gradiens számítása talpnyomásadatok felhasz­nálásával, de az ivóvízkutak kivitelezése során talpnyomásmérés csak elvétve történt. így a ren­delkezésre álló talphőmérsékleti, kifolyóvíz-hő­mérsékleti és egyéb vízföldtani paraméterekből meghatároztuk a piezometrikus gradiens függőle­ges (Z) irányú komponensét, melyet az alábbiak szerint definiálunk: 4. ábra. A kútfejnyomás és a talpnyomás közötti eltérés számított értéke a mélység függvényében Abb. 1. Berechnete Werte der Abweichung zwischen Brun­nenkopfdruck und Sohlendruck in Funktion der Tiefe nagyságának hatását is figyelembe vettük, s a la­terális áramlás bizonyítékaként a A[AUz-!c] Ar '- /() feltételt tartjuk szükségesnek. A \AU z-k~\ szivárgási potenciálok számításánál célszerű topografikus korrekciót is alkalmazni, amely által az eolikus üledékek torzító hatása ki­szűrhető. Jelen esetben a számításokat a Bszf. +80 m-es szintre végeztük. (Ez lényegében a térség átl. te­repszintje is.) Az így megrajzolt térkép — amely 1969—1971. évi 35 db vízfeltáró fúrás adataira épült — Makó térségében jelentős nagyságú dep­ressziót mutat (5. ábra). Azonban a makói vízmű­telep a hódmezővásárhelyi — kb. 10 ezer m 3/nap —- illetve a szegedi Vízművek kb. 60 000 m 3/nap — víztermelése által beárnyékolt területen van. A térkép alapján így tehát a makói vízmű hatás­területe egyértelműen nem jelölhető ki. A potenci­álértékek egy regionálisabb jellegű északnyugat— délkelet irányú, ill. egy kisebb sávra korlátozódó délkelet—északnyugat irányú szivárgásra utalnak. A Maros törmelékkúp és az ún. dunai szerkezeti árok üledékösszlete között a hidraulikai kapcsolat biztosított, így az utánpótlódás potenciálisan adott. A homok és a homokos frakció túlsúlya azonban Tótkomlós—-Mezőhegyes vonalában (a szerkezeti árok szárnyán) megszűnik, az iszapos,

Next

/
Thumbnails
Contents