Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Nagyistók Ferenc: Rétegvíz termelési tapasztalatok a Makói vízműnél

372 Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. Nagyistók F.: Rétegvíz-termelési tapasztalatok ^ -240 -2 80 -320 3. ábra. Összefüggés a kitermelt vízmennyiség és a kutak vízszintváltozása között Jelmagyarázat: 1. I-es, V, VI, VII, VIII, IX-es kutak nyugalmi vízszintváltozása; 2. Il-es, III-as, IV-es kutak nyugalmi vízszintváltozása Abb. 3. Zusammenhang zwischen der geförderten Wassermenge und der Wasserspiegeländerung der Brunnen Zeichenerklärung: !. Ruhewasserspiegeländerung der Brunnen Nr. V, VI, VII, VIII, IX; 2. Rullewasserspiegeländerung der Brunnen Nr. II, III und IV manens kút hidraulikai alapon nagykutas módszerrel, a megcsapolt rétegek közötti vízzáróság feltételezésével, a legjobban terhelt rétegek figyelembevételével meghatároztuk a hatásterület nagyságát. A depressziós távolhatás értéke II =18 km-nek adódott. A hatásterületen belül 2 m-es átlag depresszióval számolva — ez lényegében megfelel a tényleges nyomáscsökkenésnek — a 200—500 m-es mélységközben a víz és a kőzet rugalmas tágulásából származó készlet: V

r = 1,72• 10

6 m

3. Hasonló mennyiségű az oldott gáz rugalmas tágulása révén kitermelhető készlet is V

g = = 0,98 • 10

6 m

3. Feltételezve, hogy a rugalmas alakváltozást összenyomódás, konszolidáció is követi, meghatároztuk a konszolidációs elmélettel a teljes konszolidációs készlet nagyságát (hódmezővásárhelyi kutak kőzetfizikai adatai alapján) Fjt = 3,8• 10

7 m

3. A konszolidáció időbeli lefutása lassú, a teljes készletből 30 év alatt is csupán 11,4-10

6 m

3 termelhető ki. (Kézdi konszolidációs viszonyszáma alapján.) A meghatározott nagyságú nyomáscsökkenés hatására számítható konszolidációs készlet a nyomáscsökkenés állandósulásának időszakában lényegében potenciális készletként értelmezhető. Természetesen e potenciális készlet a depresszió növekedésének hatására nő, s az idő függvényében a ténylegesen végbemenő konszolidációnak megfelelően kitermelhető. Napi 5500 m

3-es termelés mellett az adott paraméterek alapján számított kitermelhető rugalmas és konszolidációs vízkészletek 29 hónap alatt letermelődnek. Az adott paraméterek mellett kitermelhető sztatikus készlet tehát még az igen jelentős nagyságú hatásterület ellenére is kicsi. A teljes pórustérfogatnak kisebb mint 1 %-a. így az agyagrétegek tömörödésének hatására keresztáramlással a vízadó rétegekbe jutó nagy oldottanyag-koncentrációjú konszolidációs víz sem okozhat a hatásterület vízkészletének oldottanyag-koncentrációjában lényeges változást. Kisebb mértékű módosulás közvetlen bizonyítéka az a tény, hogy a hosszabb ideje —- 5—10 év —- üzemelő kutak vizének Cl~-tartalma kismértékben megnő, ugyanakkor ez a jelenség általában nem észlelhető a meglevő kutaktól néhány száz méterre mélyített újabb kutak fúrásakori elemzési adataiban. A vizsgált területen tehát jelentős mértékű az utánpótlódás. Az utánpótlódó vízkészletet a megcsapolt összletbe laterálisan, illetve vertikálisan beszivárgó készletre bonthatjuk. A földtani felépítés ismeretében a laterális szivárgás főbb irányai egy ÉNy.—DK., ill. egy DK.—ÉNy. irányban jelölhetők meg. A Duna—Tisza közi homok hátság területén a pleisztocén folyami vízvezető összlet felszínközeli helyzetbe kerül, s a piezometrikus grandiensek alapján a leszálló vízmozgás ténye e területen a szakmai irodalomból is ismert. Hasonló megfontolások alapján DK-en az utánpótlódás fő bázisa a Maros törmelékkúp területére helyezhető. A víztermelő telep környezetében megcsapolt összletben a vertikális beszivárgás lehetősége sem hagyható figyelmen kívül. A folyami összlet vízvezető képződményeit területünkön nem kifejezetten vízzáró agyagok, hanem kisebb-nagyobb permeabilitású iszapos, agyagos képződmények választják el. A víztermelés hatására az eredeti egyensúlyi állapot megbomlik, .a létrehozott nyomáscsökkenés vertikális vízmozgást idézhet elő. így a nagyobb mélységű, nagyobb nyomású vízvezető képződményekből felfelé szivárgás, míg a talaj és élővízből lefelé történő szivárgás indulhat meg. Ez utóbbi esetben területünkön a Maros alapvető jelentősége emelhető ki. A piezometrikus szintek ismeretében megállapítható, hogy kb. 200 m-ig a vízműtelep környezetében az uralkodó nyomás hidrosztatikus vagy annál kisebb, 200 m alatt általában a hidrosztatikus-