Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
8. szám - Molnár Béla–Dr. Kuti László: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak környékének talajvízföldtani viszonyai
354 Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. Molnár B.— dr. Kuti L.: A Kiskunsági Nemzeti Park vizsgált terület középső, legnagyobb részén, a szikes jellegnek megfelelően nátrium-hidrogénkarbonátos vizek fordulnak elő. Ezen a belső területen belül azonban, még nátrium-hidrogénkarbonátos fokozott kloridtartalmú viz is megjelenik. E két talajvíztípus mindhárom szikes tó területét is felölelve, végighúzódik a tavak tengelyvonalában. Ezt a nagy kiterjedésű, közel egységes kémiai jellegű talajvízterületet Ny felé és K felé, tehát mindkét irányban változatosabb vegyi összetételű, helyi hatásokat visszatükröző, foltszerűen elhelyezkedő talajvíztípusok fogják közre. K-en, a Duna—Tisza közi Hátság felé eső oldalon a talajvíz a nátrium mellett kalcium- és magnéziumtartalmával tűnik ki. A talajvíz ebből az irányból a futóhomokból nagy mennyiségben hoz kioldott kalciumot és magnéziumot, amelynek jelentős része a talajvízből ki is válik, és a Kisréti-tó környékén, az ott keletkező kémiai üledéknek, a karbonátiszapnak a keletkezését segíti elő. Éppen ezért az itt előforduló talajvíz kalcium tartalma is relatíve kevesebb és csak nátrium-hidrogénkarbonátos fokozott kalciumtartalmú talajvíz fordul elő. Délebbre azonban kalcium-magnézium-nátriumhidrogénkarbonátos és nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos vizek vannak. A talajvízben a kalcium mellett jelentkező magnézium arra enged következtetni, hogy a Duna— Tisza köze egyéb részeihez hasonlóan, az itteni karbonátiszapok jelentős része is az ún. koradiagenetikus dolomitokhoz tartozik (Molnár B.—M. Murvai I. 1975, Molnár B.—M. Murvai I.—Hegyi I.-né 1977). Ennek azért van jelentősége, mert a világon alig néhány helyről ismert hasonló szárazföldi recens dolomitképződés (Molnár B. 1977). A sajátos szikes vízi élővilágon kívül tehát ez is indokolttá teszi, hogy a terület a KNP része legyen. Fülöpszállástól D-re a település szennyező hatásaként nátrium-hidrogénkarbonátos fokozott szulfáttartalommal jellemezhető talajvizek vannak. A terület Ny-i részén, a Kígyós-csatornával párhuzamos részen, minden talaj víztípusnál a kalcium vagy a magnézium a legfontosabb kation, így a talaj víztípusok megnevezésénél is ezek a kationok kerültek az első helyre (6. ábra, 1. táblázat). É-ról D felé haladva először kalcium-nátriumhidrogénkarbonátos, kalcium-magnézium-nátriumhidrogénkarbonátos, majd kalcium-hidrogénkarbonátos fokozott magnézium tartalmú talajvizek jelentek meg. Ezt követően D felé, tovább kalciummagnézium-nátrium-hidrogénkarbonátos víz, végül magnézium-hidrogénkarbonátos fokozott kalcium tartalmú talajvíz következik. Az igen tarka kép ellenére is tehát minden talajvíztípusnál vagy a kalcium vagy a magnézium volt az első helyen. Ebben a Ny-i sávban a relatíve változatos kémiai összetételű talajvíztípusok megjelenését a Kígyós-csatorna közelsége és a vízzáró rétegek különböző vastagsága, ill. az utóbbiak vízvezetést befolyásoló szerepe okozza. A máshol átlagosan mindössze 1,0—1,5 m vastag vízzáró réteg a 4. és a 27. sz. fúrás környékén pl. 5,0 m-nél is vastagabb (Molnár B.—Kuti L. 1978). A két fúrás környéki talajvíz kémiai összetétele pedig teljesen párhuzamosan változik a vízzáró rétegek vastagságváltozásával. A Kígyós-csatorna melletti sávban a kalciumos és magnéziumos talajvizek jelenléte a korábbiakhoz hasonlóan a csatorna felé szivárgó vizek kioldó hatásával magyarázható. A 2. ábrán fel nem tüntetett, de megvizsgált kationok közül a két vegyértékű vas és az ammónium csak nyomokban fordul elő. Az anionok közül pedig, 0—34 mg/l között változva a metakovasav még a leggyakoribb. A nitrit néhány fúrás talajvízmintájában még 0—14 mg/l között változva előfordul, a nitrát azonban, ahol ez egyáltalán kimutatható volt, már csak nyomokban jelenik meg. A lúgosság a Kisréti-tó környékén általában kisebb és 5—15 közötti. D felé növekszik az értéke és a Kelemenszék-tó környékén eléri a 25—35-öt. Az összes keménység N°-ban kifejezve 5—32 között változik, az átlag azonban csak 10—20 közötti. A karbonátkeménység N°-ban kifejezve sok fúrás vizében ki sem mutatható értékű, csak a 12, 22. és a 31. sz. fúrás talajvize mutat 26, 12, ill. 22 keménységi fokot. A földtani felépítés, a talajvíz kémiai viszonyai és a szikesedés összefüggései A KNP III. sz. területén az 1,5 km-es hálózatban telepített» földtani fúrások lehetővé tették, hogy a területen levő szikes tavak keletkezését és limnogeológiai fejlődéstörténetét tisztázzuk. Ezen túlmenően a terület részletes földtani felépítését megismerve, kapcsolatokat kereshettünk a talajvízszivárgási irány, a talajvíz kémiai összetétele és a terület morfológiai felépítése, valamint a szikesedés összefüggései között. Megállapítható, hogy ezek a tényezők szorosan összefüggenek egymással és egymást feltételezik, valamint kiegészítik. Ugyanezen tényezők, valamint a tavakban lerakódó és környékükön található, szárazföldi üledékképződési környezetben ritkán keletkező, karbonátiszap között is szoros kapcsolat van. Mindezeknek a kérdéseknek a feltárása — a talajvíz kémiai összetételének megismerése után — további inspirációt ad a tóvizek kémiai összetétele és évszakos változásai, valamint a lerakódott karbonátiszap keletkezése közötti összefüggések keresésére, de a vízben élő, főleg egysejtű növényvilág széndioxid-elvonó hatása és a keletkezett karbonátiszap közötti összefüggések keresésére is. IRODALOM [1] Laptyev, F. F.—PriklonszHj, V. A fi 952): Felszín alatti vizek fizikai tulajdonságai és kémiai összetétele. — Budapest. [2] Molnár B. (1977): A Kiskunsági Nemzeti Park szikes tavainak kialakulása ós limnogeológiai fejlődéstörténete. — In: Kiskunsági Nemzeti Park, Mezőgazdasági Kiadó (Nyomás alatt) [3] Molnár B.—M. Murvai I. (1975); Geohistorical Evolution and Dolomite Sedimentation of the Natron Lakes of Fülöpháza, Kiskunsági National Park, Hungary. — Acta Miner. Petr., Acta Univ. Szegediensis 22. 1. p. 73—86.
