Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
1. szám - Halász Péter: Dombidéki területek rendszerszabályozásának lehetőségei
Halász P.: Dombvidéki teriiletek Hidrológiai Közlöny 1978. 1. sz. 35 0,2 0,3 OA 0,5 0,6 Lejtők szántása (5-12% kot) 9. ábra. A vízgyűjtő területek lejtői szántásának (5—72% kat) és a lehordás kapcsolata Fig. 9. Tilled slopes (5 — 12% kat) vs. soil erosion relation ship in the catchment areas Hasonló ok miatt a Tarna vízgyűjtő terület öszszetartozó jellemzői nem is értékelhetők. A talajvédelemre berendezettség miatt a Fancsali és ezért a vele azonos geológiai felépítettségű Felsőgagvi vízgyűjtő terület összetartozó jellemzői ugyancsak nem értékelhetők. A Kapós vízrendszer vízgyűjtő területei esetében a lejtők szántása (5—12% kat) és a lefolyás közötti kapcsolat egyértelműen megállapítható (8. ábra). A lejtők szántása (5—12% kat) és a lehordás kapcsolatát vizsgálva (9. ábra) megállapítható, hogy a Kapós vízrendszerhez tartozó vízgyűjtő területek esetében a lejtők szántása (5—12%kat) növekedésével a lehordás egy bizonyos értékig megnő, miközben az erózió gyorsította válik. A lejtők szántása (5—12% kat) további növekedésével a lehordás csökken, a gyorsított erózió előrehaladott állapotot ér el. Az erdőborítottság, továbbá a lejtők szántása (5—12% kat), illetve a lehordás közötti kapcsolat vizsgálata alapján megállapítható, hogy a talajelsodrás folyamatai között fennálló különbözőség, vagyis a termőtalaj, illetve a vízháztartás állapota a vízgyűjtő terület talaj használatának a következménye. A korábban feltett kérdésre kibővítetten válaszolva, a termőtalaj, illetve a vízháztartás olyan talajhasználat esetén megfelelő, amely mellett, vagy amelynek következményeként a természeti adottságok rendszerének állapota megfelelő. A természeti adottságok rendszerének megfelelő állapota tehát annak megfelelő használata útján biztosítható. A megfelelő területállapot biztosításának várható következményei Ha egy terület jelenlegi állapota nem kielégítő, megfelelő beavatkozással a terület megfelelő állapota biztosítható. A megfelelő beavatkozást a terület rendszerszabályozásának nevezzük. Az előzmények alapján a területek rendszerszabályozásának eszköze a területek megfelelő használata. A területek rendszerszabályozásának várható következményeit a továbbiakban, csak a vízfolyások szabályozása szempontjából, vázlatosan ismertetjük. Mivel egy vízgyűjtő terület megfelelő állapota esetén a csapadéknak jóval kisebb hányada kerül lefolyásra, mint akkor, ha a terület állapota nem megfelelő, feltételezhető az a körülmény, hogy az említett kedvező esetben a lefolyó víz által elsodort szilárd talajrészek kisebb mennyisége, illetve a mederképző erők dinamikus egyensúlyi állapota következtében a vízfolyás medrében levonuló hordalék nem okoz feltöltődést, vagyis a mederképző vízhozam a meder fenntartását biztosítja. Feltételezésünket részletezve a völgyoldalak megfelelő állapota esetén a vízfolyások csekélyebb vízszállítása, illetve medrük megfelelő emésztőképessége miatt a vízgyűjtő területek völgyfenéki részén hosszantartó elöntések, valamint feltöltődés miatt függőmederszakaszok, illetve az említettek következtében elvizenyősödés nem áll elő. Megépített árvízvédelmi rendszer esetén az árvízvédelmi töltésekre az említett esetben kisebb teher hárul, árvíztől nem mentesített területek esetén pedig az árvízmentesítés kisebb méretű árvízvédelmi műveket, illetve kevesebb költséget igényel, az árvízvédekezés is könnyebb és olcsóbb. A fentiek alapján megállapítható, hogy egy vízgyűjtő terület völgyoldali és völgyfenéki részeinek állapota között ok és okozati összefüggés áll fenn. Az előbbiekből az a megállapítás következik, hogy a völgyoldal megfelelő használata a völgyfenéken összegyülekezett állapotban lefolyásra kerülő vízmennyiség hasznosítható részét is meghatározza. IRODALOM [1] Horváth Sándor és Halász Péter: A Felsőduna meder- és vízszínváltozásai I. Mederváltozások — Műszaki tanulmány. Kézirat. VIZITERV (Tsz: 11863/1.) Budapest. 1960. [2] Horváth Sándor és Halász Péter: A Felsőduna meder- ós vízszínváltozásai II. Gázlóváltozások — Műszaki tanulmány. Kézirat VIZITERV (Tsz: 11863/11.) Budapest, 1960. ["&]Osuka József: Az 1960. évig működő hordalékmérési állomások adatainak értékelése. Tanulmány. VITUKI beszámoló. Budapest, 1961. [4] Erődi—Horváth V.—Kamarás—Kiss—Szekrényi: Talajvédő gazdálkodás hegy- és dombvidéken. Mezőgazdasági Könyvkiadó. Budapest, 1965. [5] Ooda László: Értékelő áttekintés a hazai erózió-kutatásokról. Témabeszámoló és összefoglaló jelentés. Kézirat. VITUKI (Tsz: 8.01.02.01.01) Budapest, 1965.
