Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám - Tevanné Bartalis Éva: A Duna Rajka–Nagymaros közötti szakaszának biológiai vízminősége

Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. 31] A Duna Rajka Nagymaros közötti szakaszának biológiai vízminősége TKVASN'É, BAK TALIS ÉVA* A bioszféra ember által hasznosított készletei közül a víz szerepe a legfontosabb. Századunkban — különösen Európában — az iparosodás gyors fejlődése a meglevő vízkészletek nagymértékű felhasználását és az édesvizek elszennyeződését vonta maga után. Ezért az európai vízkészletek vízminőségvédelme nemzetközi jelentőségűvé nőtt, hiszen a folyók többsége több országon folyik át. így van ez a Dunával is, amelynek vizét a nyolc Duna-völgyi ország egyre nagyobb mértékben hasznosítja kommunális, ipari és öntözési igényeinek kielégítésére, valamint hajózási, üdülési és sportolási célokra. A Duna-víz komplex hasznosításának alapvető követelménye a jó vízminőség biztosítása a folyó minden szakaszán. Magyarországon ennek a feladatnak az első lépése a megfelelő adatbázis alapján a Duna-szakasz vízminőség-jellemzésének elkészítése volt. Ezt a vízminőség-előrejelzési rendszer majd a szabályozási modell kidolgozása fogja követni [8]. Az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóságnál a központilag szervezett rendszeres vízminőségi ellenőrzés 15 éve folyik. A vízminőség-vizsgálatok kiterjednek a víz fizikai tulajdonságainak mérésére, kémiai összetételének vizsgálatára, valamint a kémiai szennyező anyagok (szerves anyag, olajok, fenolok, detergensek stb.) meghatározására. 1966—1967 évben sor került az országos vízügyi szolgálatban a biológiai vizsgálatok bevezetésére is, mivel a víz fizikai-kémiai állapotának ismerete sok esetben nem adott kielégítő választ a bennük lejátszódó folyamatok értékelésére, hiszen a felszíni vízfolyásaink élő rendszerek. Hosszú ideig a vízügyi biológia a szaprobiológiával volt egyenlő, azonban az emberi vízhasználattal összefüggő biológiai problémák sokasodása a biológiai vízminőség jellemzésére új módszerek kidolgozását és rutinszerű alkalmazását igényelte. 1973 év óta négy tulajdonságcsoport (halobitás, szaprobitás, trofitás, toxicitás) vizsgálatából jellemeztük fontosabb vízfolyásaink biológiai vízminőségét [4]. A jelen tanulmány a Duna Rajka—Nagymaros közötti szakaszán 1967 év óta folyó biológiai vizsgálatok tapasztalataival foglalkozik. Mintavétel és vizsgálati módszerek A biológiai és a kémiai analízisekre a mintákat azonos időben és helyen vettük meg. A mintavételi helyek kijelölése a vízkészlet-gazdálkodás igényeinek figyelembevételével történt. * Eszakdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr. Környezetvédelem és Vízguzdálkodás '76 Soproni Vándorgyűlésen elhangzott előadás anyaga. Mintavételi helyek Duna-főág hossz-szelvény vizsgálatok: 1. Rajka, vízmérce 1848 fkm. 2. Győrzámoly, Medvei híd 1806 fkm. 3. Gönyü, vízmérce 1791 fkm. 4. Komárom, Vág felett 1776 fkm. 5. Dunaalmás, vízmérce 1752 fkm. 6. Esztergom, Garam-torkolat felett 1717 fkm. 7. Nagymaros, vízmérce 1695 fkm. A rajkai szelvényben heti, a nagymarosi szelvényben havonként, a többi szelvényben két hetenként történt mintavétel. A gönyüi és nagymarosi szelvény kivételével a szaprobiológiai állapoton kívül meghatároztuk az a-klorofillt és elvégeztük az összes algaszám, összes zooplanktonszám számlálását. Hálós keresztszelvény-vizsgálatok 1. Rajka, 1848 fkm. 2. Komárom, 1776 fkm. 3. Dunaalmás, 1752 fkm. A szelvényekben negyedévenként szaprobitás, összes algaszám, a-klorofill vizsgálatot végeztünk. Mellékvízfolyások vizsgálata: 1. Mosoni-Duna, Győr Véneki átkelő rév, 2,4 fkm. 2. Concó, Acs alatt, közúti híd, 5,0 fkm. 3. Vág-Duna, Komárom torkolatban, 0,0 fkm. 4. Kühtreiber-patak, Tata alatt, Ml-es út hídja, 5,4 fkm. 5. Táti-Duna-ág, Esztergom. 6. Kenyérmezői-patak, Dorog alatt, 2,1 fkm. A Mosoni-Duna és Vág-Duna torkolati szelvényében a szaprobitáson/kívül összes algaszám, összes Zooplankton számlálást ós a-klorofill mérést végeztünk. A 2., 3., 4. mintavételi helyeket kéthetenként, az 1., 5., 6. helyeket havonta mintáztuk. Alkalmazott biológiai vizsgálati módszerek ]. A szaprobiológiai állapot jellemzésére az S szaprobit ás indexét adtuk meg, melyet PANTLE és BUCK statisztikai eljárásával számoltunk ki, L1EBMAN, SLADECEK szaprobionta katalógusát felhasználva [1, 2]. 2. A fotoszintézis aktív a-klorofill mérésénél a metanolos módszert alkalmaztuk [3, 4], mennyiségét mg/m® egységben adtuk meg. 3. Az összes algaszám meghatározása membránszűrős eljárással történt, a számlálás eredményét individuum/liter egységben adtuk meg [4], 4. Az összes Zooplankton számot a helyszínen 20 liter víz (a hordalékosság miatt) 25-ös szembőségű planktonhálón való átszűréséből nyert szüredék átszámolásából kaptuk meg és a kapott értéket 10 literre vonatkoztattuk. A Duna szaprobiológiai állapota A szaprobiológiai állapot a vízi szervezetek számára hozzáférhető szervesanyag-tartalomtól függ. A víz szaprobitásfokát tehát minden olyan nem mérgező szerves szennyezés növeli, amely táplálékul szolgál a biocönozis tagjainak. A felső Duna-szakasz a vizsgált kilencéves periódusban végig kissé szennyezett, alfa-béta mezoszaprób. Értékének alakulását a szerves szennyezésen kívül elsődlegesen az olyan környezeti tényezők befolyásolják, mint a vízhozam, víz és levegő hőmérséklet, napfény és csapadékviszonyok.