Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám - Tevanné Bartalis Éva: A Duna Rajka–Nagymaros közötti szakaszának biológiai vízminősége

312 Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. Tevanné, Bartalis É.: A Duna vízminősége A hossz-szelvény vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy az országhatárra érkező Duna-víz az öntisztulás szennyezettebb fázisában van. (1. ábra). Bécs, Pozsony szennyvizei és a Morván keresztül bejutó szennyezések csak lassan homogenizálódnak és ásványosodnak. A Duna rajkai szelvényében a kilencéves adatsor havi átlagai alapján a szaprobitás fok minimuma S =2,20 béta mezoszaprób (június, július) maximuma S =3,20 alfa mezoszaprób (december, január) [6]. A Mosoni-Duna torkolatáig újabb szennyvízterhelés nem éri a Dunát, és így itt a nagy esésű szakasz jobb oxigénfelvétele, valamint a mellékágak ülepítő és tápanyagelvonó hatása következtében intenzív öntisztulási zóna alakul ki. A Mosoni-Duna, melynek vízminőségét a Rábca, Rába és a tisztítatlan győri szennyvizek befolyásolják, jelentős szervesanyag-terheléssel torkollik a Dunába. Hatására a folyó Gönyü—Komárom térségében a vízben lejátszódó biokémiai folyamatok tér és időbeli eltolódásának függvényében tapasztaltunk minőségromlást. A Komárom—Esztergom közötti szakaszon a jobb oldali ipartelepek szennyezései csak a partszegélyeken mutathatók ki, míg a bal part mentén a Komáromnál beömlő nagy víztömegű, erősen szennyezett Vág—Duna lassan kiszélesedő és el. ábra. Szaprobiológiai állapot változása a Duna hosszszelvényében Abbl. 1. Änderung des saprobiologischen Zustands im Längsprofil der Donau keveredő sávban érezteti hatását, mely még Budapest határánál is kimutatható. A Duna magyarországi felső szakaszának jelenlegi természetes tisztulóképességét a szaprobiológiai állapot évszakonkénti változása alapján értékelhetjük. Tavasszal és nyáron optimális ökológiai viszonyok mellett az öntisztulás fázisa a béta-mezoszaprób fázisig eljut (1. ábra), míg ősszel és télen — amikor a szerves szennyeződés biológiai úton történő ásványosodási folyamatai lelassulnak, a producens szervezetek szaporodása és életben maradása pedig a fény és hőmérséklet-viszonyok megváltozása miatt gátolt — a víz alfa-béta-mezoszaprób, ill. alfa-mezoszaprób (szennyezett) állapotba hajló alfa-béta-mezoszaprób. A késő őszi és téli időszakban a kedvezőtlen környezeti hatások — alacsony vízállás, alacsony vízhőmérséklet -— tartósan szennyezett állapotot is létrehozhatnak. Ilyenkor alfa-mezoszaprób, ill. poli-alfa-mezoszaprób állapotú a Duna vize. Példa erre az 1968— 69 év, ill. 1971—72 év tele, amikor a felső Dunaszakasz szennyezettségét a fonalas szennyvízgombák és baktériumok (Leptomitus lacteus, Fusarium aquaeductum, Sphaerotilus natans) makroszkópos méretűvé növő telepei is feltűnően jeleztek [5]. A szaprobiológiai állapot évszakos változása arra figyelmeztet, hogy a késő őszi-téli időszakban a folyó tisztuló képessége erősen lecsökken, amit elsősorban a kedvezőtlen hideg időjárás okoz és ehhez hozzájárul még a cukorrépa-feldolgozás időszakában megnövekvő szennyvízterhelés. A Duna fitoszesztonjának évszakos ritmusa 1970 évtől kezdődően figyeltünk fel a szaprobiológiai vizsgálatok kapcsán arra, hogy a Duna nagy víztömegében is kialakulhatnak nagy népességű algaegyüttesek, „aktuális eutróf állapot" jöhet létre [10] tartósan kis vizek és kedvező fény-, vízhőmérséklet- és tápanyagviszonyok között. Az 1974—1975 évben végzett összes algaszámés a-klorofill-vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a Duna trofitása elsősorban az évszakoktól függ, ami meghatározza a folyó fitoszesztonjának periodikus változását. A téli időszakra a plankton algák alacsony fajés egyedszáma jellemző. Az összalgaszám 0,5—1,5 millió ind/liter, az a-klorofill mennyisége 5—15 mg/m

3 között változik. Az algaegyüttest néhány kovaalga uralja. (2. ábra). A kora tavaszi időszakban a vízhőmérséklet emelkedésével, a fényviszonyok javulásával, a tél folyamán feldúsult tápanyagkészletek (2150 mg/m

3 N0

3-nitrogén, 200 mg/m

3 P0

4-foszfor) mellett kezdődik a tavaszi periódus, ami általában márciustól—május végéig tart. Ilyenkor gazdag népességű algaegyüttes jellemzi a Duna fitoplanktonját, aminek kialakulása ugrásszerű, hetek alatt több milliós egyedszámemelkedés mérhető. A fitoplankton népesség maximumát április második felében éri el 40—60 millió ind/liter értékkel; az a-klorofilltartalom 95—105 mg/m

3 között változik. A tavaszi algaegyüttesben továbbra is a kovaalgák mennyisége uralkodó