Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 58. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 289—336. oldal Budapest, 1978. július A vízgazdálkodás időszerű kérdései DR. GERGELY ISTVÁN államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke Mindenekelőtt engedjék meg, hogy az Országos Vízügyi Hivatal nevében üdvözöljem Önöket, a vízgazdálkodás szakmai-társadalmi közéletének rangos tanácskozását és Önökön keresztül a Magyar Hidrológiai Társaság három és félezernyi tagságát. Külön is üdvözlöm a társaság vezetőségét és megbízatásuk lejártával köszönetemet fejezem ki fáradságot nem ismerő, értékes munkájukért. Egy-egy időszak eredményeinek számbavétele és jövőbeni utunk kijelölése ma már munkánk -rendszeres és ha okosan élünk vele, igen hasznos velejárója. Fokozottan érvényes ez a vízgazdálkodásban, ahol jórészt a népgazdaság jövőbeni tevékenységének feltételeit alakítjuk. Ezért fogadtam örömmel megtisztelő felkérésüket, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság közgyűlésén néhány gondolattal felvázoljam, mi az, ami ágazatunkban az Önök elmúlt közgyűlése óta történt, mi az, amit a népgazdaság a vízgazdálkodástól és ezen belül, hogy mi az, amit az OVH a Hidrológiai Társaságtól elvár. A vízgazdálkodás helyzete a IV. ötéves terv végén A társaság előző közgyűlése óta eltelt időben szakmailag-gazdaságilag talán a legfontosabbnak ítélhető esemény az ötéves tervforduló, a IV. ötéves terv lezárása és az V. ötéves terv indítása volt. Ennek kapcsán természetesen megvizsgáltuk, mit s hogyan végeztünk, megvontuk munkánk mérlegét, elemeztük, hol is tart a mai magyar vízgazdálkodás. Elöljáróban erről kívánok néhány szót szólni. A IV. ötéves terv időszakában a vízgazdálkodás fejlesztése a korábbi időszakhoz képest felgyorsult. Különösen előtérbe került a vízellátás és szennyvízelvezetés fejlesztése, részben a sürgető társadalmi igények, részben a lakásépítési programhoz kapcsolódó közművesítés hatására. *Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság vezetőségválasztó küldöttközgyűlésén 1977. szeptember 27-én. A lakosság, a települések és a termelő ágazatok vízellátása a tervezettnek megfelelően alakult, 1975 végéig a lakosság 66%-a részesült közműves vízellátásban. A vízvezeték-hálózat fejlesztése a tervezettnek több mint kétszerese volt és a víztermelő kapacitás is gyorsabban fejlődött a tervezettnél. A csatornázás fejlesztésében némi lemaradás mutatkozott, a vízellátás és a csatornázás közötti aránytalanságot a tervidőszakban sem sikerült csökkenteni. Nagyobb feszültséget jelent és a környezetvédelem szempontjából is veszélyes, hogy a tervezett szennyvíztisztító-kapacitások mindössze 50%-a valósult meg, így felszíni vízfolyásaink minőségének további romlása csak igen nagy erőfeszítéssel állítható meg. A mezőgazdasági vízszolgáltatás keretében ma már 400 ezer hektárt meghaladó területre juttathatunk öntözővizet. A vízkárelhárítás fejlesztésére közel 5 milliárd forintot fordítottunk. Az összes, 4400 km-nyi töltésnek a fele már kellő biztonságot ad. Ez azt is jelenti, hogy az ágazat — az egészen rendkívüli katasztrófa kivételével — önerőből tud védekezni az árvizek ellen, amint azt a múlt őszi-téli árvízi események már jelezték: nem vonva ki emberek tízezreit az alkotó munkából, pénzt és más anyagiakat eredeti rendeltetésükből. A társadalmi-gazdasági haladás sajátos ellentmondása, hogy a vízigények, és a szolgáltatott vízmennyiség növekedésének árnyoldalaként növekszik a szennyezett vizek mennyisége, ez pedig káros környezetünkre. Az ipar és a települések évente fél Balatonnyi szennyvizet bocsátanak ki. Az energiatermelés nagy mennyiségű hűtővize a hőszennyeződés miatt káros. A mezőgazdaság a műtrágyák és a növényvédő szerek tömeges használatával rontja vizeink tisztaságát. A szakosított állattartó telepek szennyvízterhelése is egyre több gondot okoz.