Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám

290 Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. Dr. Gergely /.: A vízgazdálkodás A növekvő szennyvízterhelés ellenére sikerült átfogó műszaki, jogi és közgazdasági szabályozórendszer kialakításával mérsékelni vizeink elszenynyeződésének ütemét. A növekvő vízigények és a szűkös, szennyeződő vízkészletek egyensúlyának szabályozása, egyre fontosabb területévé válik munkánknak. Az egyensúly folytonos fenntartását elsősorban a nagy térségi létesítmények biztosítják. A Tisza-völgy vízpótlását ma már olyan nagy létesítmények szolgálják, mint a Tiszalöki és a Kiskörei Vízlépcső. Az ország számos területén regionális vízszolgáltatórendszerek épültek. Jelenleg — mesterséges beavatkozás révén — 600 millió m

3-nyi tározótérrel rendelkezünk. A vízgazdálkodás jelenlegi helyzetét vizsgálva — összefoglalásul — megállapítható, hogy ágazatunk a népgazdaság rézéként, kellő arányban és egészséges ütemben fejlődik. Ez bizonyítja azt is, hogv a vízügyi dolgozók derékhada megértette pártunk politikáját és céltudatos, szorgalmas munkával csatlakoztak annak végrehajtásához. Természetesen jócskán maradt még pótolni, javítani és gyorsítani való ágazatunk területén is. A vízgazdálkodás V. (»téves tervének tő irányai Pártunk kongresszusának határozata, új programnyilatkozata rövid és hosszú távra egyaránt kijelölték társadalmi-gazdasági fejlődésünk útját, a fejlett szocialista társadalom megteremtésének elvi és gyakorlati tennivalóit. A csaknem 100 ezer dolgozót foglalkoztató hazai vízgazdálkodás termelő és infrastrukturális tevékenysége nélkülözhetetlen, mind az általános gazdaságfejlesztés, mind pedig a nagy társadalmi programok — településfejlesztés, szociális, egészségügyi, kulturális ellátás — sikeres valóra váltásához. A vízgazdálkodásnak a társadalmi-gazdasági fejlődésben betöltött növekvő jelentőségére, megbecsülésére hívja fel a figyelmet az, hogy a tervtörvény — önálló népgazdasági ágként — külön fejezetben részletezi feladatainkat. A vízgazdálkodás V. ötéves terve világosan mutatja, hogy a több, jobb vízért és a vizek pusztításai ellen folytatott munka nemcsak gazdasági, hanem elsőrendű társadalom- és életszínvonal-politikai feladat. Pártunk gazdaságpolitikájának gyakorlati megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a lakosság közműves, egészséges ivóvízzel való ellátásának növelése, a csatornahálózat egyidejű bővítése. Nyilvánvalóan életszínvonal-politikai feladat, hogy a tervidőszakban épülő majdnem félmillió új lakásnak legalább 90%-a be legyen kapcsolva a vízellátási hálózatba. A közüzemi vízművek napi víztermelő-kapacitásának a inai 2,9 millió m

3-ről 3,9 millió m

3-re kell növekednie ahhoz, hogy 1980-ig hazánk lakosságának 72—73%-a — újabb 1 millió fő — részesülhessen a közműves vízellátás előnyeiből. Külön is foglalkozunk a nagy, munkáslakta városok és a közegészségügyileg veszélyeztetett kisebb települések vízellátásának megnyugtató és gyorsított megoldásával. Tudjuk, hogy mindehhez nemcsak a víztermelő-kapacitás és a csőhálózat növelését kell megoldani, hanem a vízgazdálkodásnak meg kell teremtenie a növekvő ipari, mezőgazdasági és kommunális vízigények és a csökkenő vízkészletek közötti tartós egyensúlyt. És ez a nehezebb feladat: a társadalmi és gazdasági igények térben, időben és jó minőségben való kielégítése, a vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése. Vízkészlet-gazdálkodásunk fontos alapfeladata a több hasznú tározók, vízpótló-rendszerek fejlesztése és ezzel a hasznosítható vízkészletek gyarapítása. A tervidőszakban — a IV. ötéves tervidőszakhoz képest tízszeres — csaknem 300 millió m

;

t tározótér építését irányoztuk elő. A Tisza-völgy vízgazdálkodásának fejlesztéseként befejeztük a Kiskörei Vízlépcső II. ütemét és előkészítjük a Csongrádi Vízlépcső megvalósítását. A Körösök csatornázására már üzembe helyezés előtt áll a Kó'rösladányi Vízlépcső. Fokozott figyelmet és áldozatot kíván a regionális víztermelő és szolgáltató létesítményrendszerek fejlesztése is. A vízgazdálkodás fejlesztési munkái közül kiemelkedik a Nagymaros—Gabéikovó-i Vízlépcsőrendszer, amelynek megvalósításáról szóló államközi szerződést az elmúlt napokban írták alá. Az építéselőkészítő munkák 1978-ban elkezdődnek, s az első turbina 1986-ban lép üzembe Gabcikovónál. A nagymarosi vízlépcső 1990-re kell, hogy elkészüljön, s áramot szolgáltasson. A lakosság élet- és vagyonbiztonsága, a zavartalan ipari termelés érdekében tervszerűen kell tovább folytatni a vízkárelhárítási művek fejlesztését. A tervek szerint 280 km hosszúságú árvízvédelmi töltést erősítünk meg. Fokozzuk a védekező szervezet eszközellátottságát, ütőképes felkészültségét, s az előrejelzések biztonságát is úgy, hogy egyidejűleg váljon alkalmassá élővizeink egyre gyakoribb veszélyes szennyezettségének az elhárítására is. A nagyüzemi szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztését hivatott elősegíteni vízrendezési terveink végrehajtása is és az öntözési létesítmények továbbfejlesztése. Az öntözésfejlesztés súlypontja továbbra is a Nagv-Alföld, ezen belül a Kiskörei Vízlépcső hatásteriiltete, a vízrendezés súlypontjai Békés, Csongrád és Borsod megyék. Önálló feladatként jelenik meg ötéves tervünkben a környezetvédelem, a vizek tisztaságának megőrzése és javítása, amelyre ma már a környezetvédelmi törvény is kötelezi ágazatunkat. A jelentős erőforrások ellenére azonban nem várhatunk lényeges változást e területen, éppen a gazdasági fejlődés okozta fokozódó civilizációs terhelés következtében. Az V. ötéves tervidőszak ágazati célkitűzéseit alátámasztó állóeszköz-fejlesztésre 44 milliárd, fenntartására is 8—9 milliárd forint van előirányozva. Ez csaknem 35%-kal több a IV. ötéves tervidőszak hasonló célú ráfordításainál. Aligha van még egy népgazdasági ág, amelynek ilyen mértékben és arányban nőttek volna a lehetőségei, az 1976—1980-as tervidőszakban. Mint céljaink rövid összefoglalásából is látható, a vízgazdálkodás feladatai — összhangban a nép-