Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
Szlávik L.: Öntözés a Szovjetunióban Hidrológiai Közlöny 1978. 6. sz. 287 1964. évi 4,3%-ról 1972-ben 21,4%-ot, 1974-ben pedig 26,8%-ot értek el, és ez már 3,4 millió ha ilyen öntözést jelentette, (összehasonlításul: 1971-ben az USAban az esőztető öntözés részaránya 20% volt.) Egyedül 1972-ben a növekedés 418 ezer ha új terület bekapcsolását jelentette, ami az átadott összes új terület 64%-a. A gyors ütemű fejlődést elősegíti az öntözőberendezések és gépek állományának gyarapodása és minőségi javulása. 1965-ben 27 ezer, 1972-ben már 68 ezer ilyen berendezés volt a mezőgazdasági üzemek tulajdonában. Az európai országrészben 1974-ben már 70% volt az esőztetés aránya. 1985-ig az esőztetés részarányát 43%-ra kívánják növelni. A kezdetben elterjedt stabil telepekkel szemben egyre inkább a félstabil, öntözőgépekkel felszerelt telepeké a jövő. Az előbbiek költsége 1,5—2-szerese a félstabilokénak (2083—2250 rubel/ha, a Fregat öntözőgépeknél fellépő 1170—1470 rubel/ha fajlagos létesítési költséggel szemben). A világon elterjedt öntözőberendezéseket tanulmányozva, azok licenceinek felhasználásával alakították ki a „Fregat"-ot és a „Volzsanká"-t amelyek sorozatgyártása 1971-ben kezdődött 100 Fragt és 700 Volísanka előállításával. 1972-ben 500, ill. 1500 db készült Delőlük. 1973-ban a 27 750 új öntözőgépből már 4 ezer tartozott e két korszerű típushoz. 1976-ban 6,5 ezer db Fregat és, Volzsanka és Dnyeper öntözőgépet állítottak elő az évi 30 ezer db-ból. Az öntözés-fejlesztés új irányzatai között kell megemlíteni a sós vízzel való öntözés alkalmazására irányuló kísérleteket. Szovjet kutatók vizsgálata szerint a sósvízű öntözés őszi búzánál, lucernánál, bizonyos fafajtáknál (pl. fehérakácnál) megvalósítható. A Káspitenger 12,5 g/1 sótartalmú vizével való öntözés pl. megkétszerezte a lucernatermést. Az Eszt SZSZK-ban 1970—1974 között 20 különböző növényt próbáltak ki a sós vízzel való öntözésre, ezek közül a lucerna, őszi búza, cékla, káposzta stb. a sós vízzel szemben ellenállóknak mutatkoztak, a termés minősége sem módosult lényegesen. Észtországban 20 ezer ha-on tervezik a Balti-tenger vizével való öntözést. A szennyvízöntözést a Szovjetunióban elsősorban legelőkiél és réteknél alkalmazzák. Az 1971. január 1-i állapot szerint az országban a szennyvizei öntözött terület 90 ezer ha; 1985-ig ezt hússzorosára, 1,8 millió ha-ra kívánják növelni. Az öntözési vízforrások fontos tartalékát jelentik a cukorgyári szennyvizek. Szovjetunióban jelenleg több mint 300 cukorgyár üzemel, mindegyikben egy-egy idény alatt 1,5—2 millió m 3 szennyvíz képződik. Egy üzem szennyvizével 500—700 ha, összesen 180 ezer ha öntözhető a 450—600 millió m 3 szennyvíz felhasználásával. Az 5—6 hónapig álló üzemi szivattyúk is jobban kihasználhatók. Több éves kísérletsorozat után megállapították, hogy az öntözésre az ülepítetlen szennyvíz is alkalmas, sőt többlettermést eredményez és a tisztítási költségek is 30—40%-kal csökkennek. A tisztítótelepek helyigénye 50—75%-kal kevesebb, ez lehetővé teszi 15 ezer ha termőterület visszatérését a mezőgazdasági művelésbe. A hatalmas területű és gyorsan fejlődő öntözés jól szervezett üzemeltető hálózatot kíván. A Szovjetunió területén 524 vállalat foglalkozik öntözőrendszerek, 99 pedig csatornák, csatornarendszerek, vízlépcsők és tározók üzemeltetésével. Az üzemeltető szervezetek évente 33 460 fővízkivételt szolgálnak ki 120 milliárd m : i vízzel, amelyet 7444 nagyobb műtárgy révén osztanak szét több mint 17 ezer kolhoz és szovhoz, tíz- és tízezer ipari üzem és egyéb fogyasztó között. Az évenkénti iszaptalanítás az öntöző csatornákon 254 millió m 3, a lecsapoló csatornákon pedig 190 millió m 3; évente 28 ezer műtárgy nagyjavításra kerül. Az öntözés-üzemeltetéssel foglalkozó dolgozók létszáma 1970-ben 78,7 ezer fő volt, ebből 2,1 ezer fő (8,4%) felsőfokú és 9,6 ezer fő (37,6%) középfokú végzettségű. Évről évre nő az öntöző-rendszerek műszaki színvonala: Növeterület (ezer ha) 1966 1970 kedés % Öntözött terület (ezer ha) 9981,1 11 099,7 11,2 Burkolt csatornák (ezer km 11,2 22,4 100,0 Csővezetékek (ezer km) 6,1 16,4 164,0 Lecsapoló-drénhálózat (ezer km) 82,5 124,2 75,0 Műtárgyak (ezer db) 223,1 406.3 74,0 Kiépített fővízkivétel 42,6 59,6 40,0 (ezer db) Esőztetve öntözött 760,7 1 677,4 120,0 IRODALOM [1] DMITRIEV V. SZ.: A gabonatermesztés koncentrálódása az öntözött földeken. Gidrotehnika i melioracija, 5. 1973. p. 80—87. [2] ASZKOCSENSZKIN A. N.: Az öntözés-fejlesztés fontos problémája. Gidrotehnika imelioracija, 5. 1973. p. 93 95. [3] FRÁMJI K. K., M AH AJ AN I. K.: Irrigation and Drainage in the World 4. kiadás New-Delhi, 1969. [4] DZ JU BEN KP B., ANISZKOV V.: Öntözési technika a Szovjetunióban. KGST. Vízgazdálkodási Közlöny, 16. p. 115—123. [5] ZONN 1. SZ.: A föld öntözött területei. Gidrotehnika i melioracija 9. 1974. p. 102—106. [6] MELNIKOV V. M.: A melioráció fejlődése a KGST oszágokban. Gidrotehnika i melioracija. 9 1974. p. 97—101. [7] STEPA B.' O.: A melioráció a Szovjetunióban. Moszkva. 1975. [8] DMITRIEV V. SZ., GLADKIH M. SZ.: A rizs és a társadalmi termelés hatékonysága. Gidrotechnika i melioracija, 10. 1976. p. 81. [9] VALLINO O. J.: A balti-tenger vizének hasznosítási lehetőségei mezőgazdasági kultúrák öntözésére. Gidrotehnika i melioracija. 3. 1976. p. 81. Környezetvédelem a Szovjetunióban Dr. Láng István: A környezetvédelem nemzetközi és hazai vonatkozásai, Gödöllő, 1974. könyvének S. fejezete alapján. Környezetünk elszennyezése az emberiséggel egyidős. Ez azonban csak napjainkban vált olyan méretűvé, hogy létünket veszélyezteti. A nagymértékű környezetszennyezés először a tőkés államokban jelentkezett. Ezekben az országokban a gazdasági fejlődés során az egyes tőkecsoportok érdekei domináltak, és az uralkodó gazdasági törvényszerűségek szinte „ösztönöztek" a környezetvédelem szempontjainak figyelmen kívül hagyására. Ennek felismerése 1970ben, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusához intézett elnöki üzenetből is kitűnik, mely szerint „Azzal, hogy figyelmen kívül hagytuk a környezetben okozott kárt, akaratlanul is gazdasági előnyt nyújtottunk a gondatlan szennyezőnek, a lelkiismeretesebb versenytársával szemben. Mialatt törvényeket fogadtunk el, amelyek megtiltották, hogy az emberek vagyonában kárt okozzanak, akadálytalanul lehetővé tettük, hogy kárt okozzanak környezetünkben". A szocialista államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztése következtében a környezetszennyezés kevésbé pusztító mértékben jelentkezett, és időben megtették a környezet védelmét szolgáló szükséges intézkedéseket. A következőkben röviden ismertetjük a környezetvé-
