Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

288 Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. delem helyzetét a legnagyobb szocialista államban, a Szovjetunióban. A természet- és környezetvédelemnek a Szovjetunióban régi hagyományai vannak. Lenin a szovjet állam megalapítása után megállapította: „A természetvédelem igen fontos az egész köztársaság szempontjából, ezért ennek a kérdésnek halaszthatatlan jelentőséget tulajdonítok. Nyilvánítassék országos szükségességgé, és az országos ügyek mértékével értékeljük". A Szovjetunióban a föld és minden természeti kincs az államé, és az állam védelme alatt áll. A szovjet hatalom első dekrétumaiban, mint pl. a földekről szóló dekrétumban, az erdőkről szóló alaptörvényben (1918), és a Népbiztosok Tanácsának 1919. évi, az állatok védelméről, a vizek szennyeződés elleni védelméről szóló rendeleteiben abból indultak ki, hogy az állampolgárok hasznosíthassák a természetet és annak gazdaságát. A polgárháború után megkezdődött a természetvédelem állami rendszerének kiépítése. Bár a hozott intézkedések helyesnek bizonyultak, a környezetrombolás jelei a szovjet iparosítás során is megmutatkoztak. Legismertebb példa a Bajkál-tó esete, melynek partján hatalmas cellulózkombinát létesült. Ennek szennyező hatása hamarosan kimutatható volt a tó hidrobiológiái tulajdonságainak vizsgálatánál. Széleskörű vita bontakozott ki, amely a sajtóban helyet kapott. A vita eredményeként a cellulózkombinátban hatalmas víztisztító rendszer épült, amelynek költsége egyébként a beruházási költségek egynegyedét jelentette. Ez az intézkedés viszont azt jelentettej hogy a Bajkál-tó vízvédelmét megnyugtató módon rendezték. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. Kongreszszusán 1971-ben már konkrét formában vetődtek fel a környezetvédelemmel kapcsolatos problémák, és valamennyi kongresszusi dokumentumban megtalálhatjuk az intézkedési terveket. A kongresszuson L. I. Brezsnyev, az SZKP főtitkára többek között a következőket mondotta: „Ha a tudományos-technikai fejlődés gyorsítására intézkedéseket akarunk tenni, mindent el kell követnünk, hogy összekössük a természeti erőforrások gazdaságos kihasználásával, hogy ne vezessen a levegő és a vizek veszélyes szennyeződésére s a föld kiuzsorázására. Természetvédelmi szempontból a Párt fokozott igényeket támaszt a tervező szervezetekkel, minden káderrel szemben új üzemek tervezésénél és építésénél a meglevő üzemek munkájának tökéletesítésénél". Az intézkedésekből is jól látható, hogy a Szovjetunió fejlődésének jelenlegi szakaszában a környezetvédelem is időszerű társadalmi, gazdasági problémává vált. Az előrelátó tervezés igyekszik megelőzni a későbbi bajok forrását. Az SZKP XXIV. Kongresszusán a környezetvédelem a legmagasabb politikai fórumon kapott helyet és jelentősége a határozatokban is tükröződik. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1973 decemberi ülésszakán a természeti környezet problémája állt a figyelem középpontjában. Nagy jelentőségű az a határozat, amelyet az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány hozott a Kaspi-tenger, a Volga- és az Urál medence víztisztaságának megóvására, a Bajkál-tó ésszerű hasznosítására és védelmére. A Szovjetunióban az iparfejlesztés során most már az új, zártciklusú technológiai folyamatok kialakítására, az ún. hulladék nélküli termelésre törekszenek. Például, a hatalmas Cseljabinszki Vasműben ma a termeléshez szükséges víznek csupán 3 százalékát biztosítják természetes vízforrásokból, vagyis gyakorlatilag csak a párolgási veszteséget kell pótolni. A többi víz zárt felhasználási ciklusban kering. Tanulságos felfigyelni arra, hogy a szovjet környezetvédelmi politika általában összekapcsolja a természeti környezet védelmét és a természeti erőforrások ésszerű kihasználását. Nem is lehet mereven szétválasztani egymástól ezt a két problémakört. A környezetvédelmi kutatás koordinálását a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állami Tudományos és Műszaki Bizottság végzi, melynek élén a Minisztertanács egyik elnökhelyettese áll. Ez az Állami Bizottság együttműködik a Szovjetunió és a tagköztársaságok Tudományos Akadémiáival. Közös feladatuk a kutatás koordinálásán kívül a jogszabályi intézkedések előkészítése és a környezetvédelemmel kapcsolatos együttműködés ápolása. A vízhasználat és vízvédelem területén kiadott alaptörvény meghatározza a gazdasági tervezés módját a különböző területekre, a vízben gazdag tájak és vízben szegény vidékek vízegyensúlyának biztosítását, vízi utak és vízfolyások építését és használatát; ezeknek a szennyeződés elleni védelmét, a vízlépcső rendszerek kialakításának alapelveit. Külön rendelet szabályozza a Kaspi-tenger szennyeződés elleni védelmét és a Bajkál-tő természeti komplexum védelmét. A vízgazdálkodási alaptörvény és az egészségügyi alaptörvény a vízvédelmet illetően a két következő alapvető követelményből indul ki: — új vízszennyező forrást kialakítani nem szabad — tilos a vízfolyásokba szilárd hulladékot dobni és tisztátlan szennyvizet bocsátani. A törvény az állam részéről pénzügyi támogatást helyez kilátásba, ha egyes üzemek korszerű, vízmentes technológiára vagy zárt vízkörre állnak át, illetve hatékony tisztító berendezést szerelnek fel. A Szovjetunióban a vizek az állam tulajdonát képezik. Az egészségügyi törvény határozatának megfelelően az Egészségügyi Minisztérium ellenőrző-állomás hálózatot épített ki a különböző vízfolyásokon és tavakon, és ezeket a helyeken figyelemmel kísérik az előírások betartását. Különleges problémákat vizsgál a Hidrometeorológiai Szolgálat, főként a tisztító eljárások, a vizek öntisztulása, a hidrogeológiai viszonyok, a víz áramlása és hőmérséklete, fizikai-kémiai, biológiai tulajdonságainak hatása vonatkozásában. Erre a célra saját állomáshálózattal rendelkezik. A levegőtisztaság-védelem fő szabályait az egészségügyi törvény szabályozza. Külön előírták az üzemek és berendezések gazdasági és műszaki tervezésének ós építésének jóváhagyási eljárását. Az egészségügyi szervek elrendelhetik a termelési folyamatok leállítását is, és a hiányosságok megszüntetéséig szüneteltethetik azokat. Igen fontos az üzem közvetlen felelőssége az okozott károkért; a felelős személyek ellen a büntető törvénykönyv alapján eljárás indítható. A talaj-, erdő- és tájvédelem elvei a mezőgazdasági alaptörvényben találhatók. A termőtalaj védelmét több rendelet szabályozza. Ipari célra csak külön eljárással lehet földet kivonni a mezőgazdasági termelésből. A táj védelméről a mezőgazdasági alaptörvény gondoskodik, amely előírja, hogy meg kell őrizni a táj szépségét és kincseit, a megrongált területeket helyre kell állítani. Zaj, rázkódás és ultrahang, valamint a sugárzó- és mérgező anyagok elleni védelem kérdéseivel az egészségügyi alaptörvény foglalkozik. A szemétmegsemmisítés problémáit egyre intenzívebben vizsgálják és kutatják. Különösen az ipari hulladékok vonatkozásában keresik a felhasználás gazdaságos módozatait. A környezetvédelem egyre inkább a nemzetközi politika homlokterébe került. A Szovjetunió, kiindulva az SZKP XXIV. Kongresszusán hozott határozatokból, a környezetvédelem nemzetközi együttműködési területén is jelentős kezdeményező és aktív szerepet vállalt. Ennek eredményeként a KGST-n belül is konkrét együttműködés alakult ki. A szocialista országok külügyminisztereinek 1970-es budapesti és 197l-es varsói tanácskozásán elfogadták azt a szovjet javaslatot, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet keretében vitassák meg az európai környezetvédelmi együttműködés kérdését is. 1972 szeptemberében Moszkvában kétoldalú, szovjet— amerikai együttműködési egyezményt írtak alá, melynek keretében összehasonlító tanulmányokat folytatnak a Szovjetunió és az USA területén. Zentay Tibor Szeged