Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám - Dr. Gergely I.: A vízgazdálkodás időszerű kérdései

Bélteky L.: A hazai hévízfeltárás Hidrológiai Közlöny 1978. 6. sz. 281 Hévizeink komplex hasznosításáról A hévízhasznosítás gazdasági kérdései között leg­fontosabb a komplex felhasználás, mely alatt a víz­hőmérséklet-lépcsők szerint történő, vagy esetleg többféle célra való felhasználását kell érteni. Hazai viszonylatban az előbbire igen tanulságos példa a szentesi kórház hévízhasznosítása, ahol első lép­csőben a kórtermeket és az egész kórházat fűtik, második lépcsőben a használati melegvizet szolgál­tatják, közben a víz egy részével üvegházat fűte­nek, másrészét a kórház területén létesített úszó­medencében és a közelben levő városi fürdőben használják fel. Mivel a hasznosítás különböző módja idényszerű, de mondhatni egész évben fo­lyamatosnak tekinthető, már csak üzembiztonsági szempontból is feltétlenül szükséges volt a 2. kút, mely 64 °C-ú vizével a használati melegvíz ellátást egész évben folyamatosan el tudja látni s időt en­ged az 1958-ban fúrt 1736 m-es kút kimosatására és időnkénti karbantartási munkáinak elvégzé­sére. Teljes évi kihasználásra másik sokat emlegetett példa a kisalföldi Lipóton látható, ahol a Petőfi mg. tsz 64 °C hőmérsékletű vizével kertészeti üvegházakat, fóliasátrakat fűtenek, kád- és strand­fürdőt látnak el hévízzel s mindezek után a 15 °C-ra lehűlt vízzel, annak kedvező összetétele következ­tében még öntözni is tudnak. A vízszükséglet nö­vekedése következtében itt is megfúratták a vala­mivel kisebb mélységű és hőmérsékletű II. kutat, amelyről már az előzőkben említés történt. A komplex hasznosítás azoknál a hévízkutaknál valósítható meg legkönnyebben, ahol a téli idény­ben kommunális, vagy mezőgazdasági fűtésre, a nyári fürdési idényben pedig balneológiai célra tudják hasznosítani a termálvizet. A komplex hasznosítás lehetőségeit vizsgálva, meg kell állapítani, hogy egész évre kiterjedő közös hasznosítást a mezőgazdasági célra fúrt és haszno­sítás alatt álló kutaknál kevés helyen lehet meg­valósítani. Ott ugyanis, ahol a várostól, községtől távol van a hasznosítás helye és a kút s a község­ben már van hévizes fürdő, a balneológiai haszno­sítástól el kell tekinteni. Tlven a helyzet pl. a szen­tesi határban levő 20 kútnál. Ezeken a helyeken a nyári hónapokban legfeljebb csak a terményszárí­tás jöhet szóba. Hasonlo a helyzet télen a szabadtéri fürdőknél (strand, nyitott uszoda és fürdőmedencék) s a helyzetet súlyosbítj EL dbZ EL körülmény, hogy a 143 fürdőben felhasznált 174,2 m 3/perc vízhozam több mint 50%-ának a vize melegebb 50 °C-nál. Újab­ban több helyen volt hasznos kezdeményezés a fürdőmedencék „téliesítésére", mert így megold­ható az egész éves kihasználás. A közelmúltban a többi között Cserkeszőlőn, Ráckevén, Igaion és Kiskunhalason tették alkalmassá a fürdő meden­céjét téli használatra. Komplex hasznosításra elsősorban 50 °C-nál me­legebb vizeknél a fürdőépületek fűtése jöhet szóba, mezőgazdasági fűtés pedig ott, ahol erre a kerté­szeti létesítményekhez szükséges terület a kút kö­zelében rendelkezésre áll. 5. kép. Ráckevei „téliesített" fürdőmedence CHUMOK 5. „ymenMHHbiü" Kyna/ibHbiü öacceÜH e noc. PaifKeee Photograph 5. Swimming pool at Ráckeve converted to winter use Növelni lehet a hévízhasznosítás gazdaságossá­gát a vízzel együtt termelt magas kalóriájú gáz hőenergiájának felhasználásával. Megfelelő techno­lógiával kialakított gázleválasztó berendezés lehe­tővé teszi a hévíz hőenergiájának felhasználása mellett a leválasztott gáz ipari célokra, vagy a sa­ját víz tovább melegítésére való felhasználását. A hévizes kutaknak kb. 25%-a ivóvízellátás cél­jára készült az országnak azon a részein, ahol a pleisztocén rétegsorban kevés, vékony és túlságo­san apró szemű porózus rétegek vannak kevés víz­hozammal s csak 600—800 m mélységben talál­hatók olyan rétegek, melyekből a község vízszük­ségletét mennyiségi és minőségi szempontból gaz­daságosan ki lehet elégíteni. Ebből a mélységből fakadó vizek hőmérséklete azonban nemcsak a 35, hanem a 40—50 °C-ot is meghaladja, tehát a ter­málvizek közé lettek sorolva. Nagyon elmaradottak gyógyfürdőink a gyógy­víznek is minősülő, 35 °C-ot meghaladó hőmérsék­letű ásványvizek ivókúrára, vagy szénsavval te­lítve üdítőitalként való felhasználása terén. Ilyen természetes szénsavas víz a büki, az al­kalihidrogénkarbonátos bükkszéki Salvus víz, a szolnoki Áldás ásványvíz és a szegedi Anna-kút vize. Az utóbbi években kezdték el a tiszakécskei Új Élet mg. tsz részére fúrt 225 m mélységű kút 42 °C-os vizét szénsavval telítve palackozni. A Budapest-margitszigeti II sz. kút vizét, úgy­szintén a fonyódi vizet is szénsavval telítik és pa­lackozzák. A konyhasós-jódos ásvány-gyógyvizek közül a hajdúszoboszlóit és a debrecenit palackozzák, a ké­nes gyógyvizek közül pedig a harkányit. Ivócsar­nok csak néhány fővárosi fürdőben van. Ásvány­és gyógyvizeink ivókúrára való alkalmazása terén tehát még a kezdet kezdetén tartunk. A 35 °C-nál langyosabb palackozott ásványvizek száma sem éri el a tizenötöt, beleszámítva a külön­böző területeken termelt szulfátos gyógyvizeket, a keserűvizeket is. Pedig vízhiány esetén sokat segí­tene a palackokban árusított ásványvíz.

Next

/
Thumbnails
Contents