Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám - Dr. Gergely I.: A vízgazdálkodás időszerű kérdései

Bélteky L.: A hazai hévízfeltárás Hidrológiai Közlöny 1978. 6. sz. 281 Hévizeink komplex hasznosításáról A hévízhasznosítás gazdasági kérdései között legfontosabb a komplex felhasználás, mely alatt a vízhőmérséklet-lépcsők szerint történő, vagy esetleg többféle célra való felhasználását kell érteni. Hazai viszonylatban az előbbire igen tanulságos példa a szentesi kórház hévízhasznosítása, ahol első lépcsőben a kórtermeket és az egész kórházat fűtik, második lépcsőben a használati melegvizet szolgáltatják, közben a víz egy részével üvegházat fűtenek, másrészét a kórház területén létesített úszómedencében és a közelben levő városi fürdőben használják fel. Mivel a hasznosítás különböző módja idényszerű, de mondhatni egész évben folyamatosnak tekinthető, már csak üzembiztonsági szempontból is feltétlenül szükséges volt a 2. kút, mely 64 °C-ú vizével a használati melegvíz ellátást egész évben folyamatosan el tudja látni s időt enged az 1958-ban fúrt 1736 m-es kút kimosatására és időnkénti karbantartási munkáinak elvégzésére. Teljes évi kihasználásra másik sokat emlegetett példa a kisalföldi Lipóton látható, ahol a Petőfi mg. tsz 64 °C hőmérsékletű vizével kertészeti üvegházakat, fóliasátrakat fűtenek, kád- és strandfürdőt látnak el hévízzel s mindezek után a 15 °C-ra lehűlt vízzel, annak kedvező összetétele következtében még öntözni is tudnak. A vízszükséglet növekedése következtében itt is megfúratták a valamivel kisebb mélységű és hőmérsékletű II. kutat, amelyről már az előzőkben említés történt. A komplex hasznosítás azoknál a hévízkutaknál valósítható meg legkönnyebben, ahol a téli idényben kommunális, vagy mezőgazdasági fűtésre, a nyári fürdési idényben pedig balneológiai célra tudják hasznosítani a termálvizet. A komplex hasznosítás lehetőségeit vizsgálva, meg kell állapítani, hogy egész évre kiterjedő közös hasznosítást a mezőgazdasági célra fúrt és hasznosítás alatt álló kutaknál kevés helyen lehet megvalósítani. Ott ugyanis, ahol a várostól, községtől távol van a hasznosítás helye és a kút s a községben már van hévizes fürdő, a balneológiai hasznosítástól el kell tekinteni. Tlven a helyzet pl. a szentesi határban levő 20 kútnál. Ezeken a helyeken a nyári hónapokban legfeljebb csak a terményszárítás jöhet szóba. Hasonlo a helyzet télen a szabadtéri fürdőknél (strand, nyitott uszoda és fürdőmedencék) s a helyzetet súlyosbítj EL dbZ EL körülmény, hogy a 143 fürdőben felhasznált 174,2 m

3/perc vízhozam több mint 50%-ának a vize melegebb 50 °C-nál. Újabban több helyen volt hasznos kezdeményezés a fürdőmedencék „téliesítésére", mert így megoldható az egész éves kihasználás. A közelmúltban a többi között Cserkeszőlőn, Ráckevén, Igaion és Kiskunhalason tették alkalmassá a fürdő medencéjét téli használatra. Komplex hasznosításra elsősorban 50 °C-nál melegebb vizeknél a fürdőépületek fűtése jöhet szóba, mezőgazdasági fűtés pedig ott, ahol erre a kertészeti létesítményekhez szükséges terület a kút közelében rendelkezésre áll. 5. kép. Ráckevei „téliesített" fürdőmedence CHUMOK 5. „ymenMHHbiü" Kyna/ibHbiü öacceÜH e noc. PaifKeee Photograph 5. Swimming pool at Ráckeve converted to winter use Növelni lehet a hévízhasznosítás gazdaságosságát a vízzel együtt termelt magas kalóriájú gáz hőenergiájának felhasználásával. Megfelelő technológiával kialakított gázleválasztó berendezés lehetővé teszi a hévíz hőenergiájának felhasználása mellett a leválasztott gáz ipari célokra, vagy a saját víz tovább melegítésére való felhasználását. A hévizes kutaknak kb. 25%-a ivóvízellátás céljára készült az országnak azon a részein, ahol a pleisztocén rétegsorban kevés, vékony és túlságosan apró szemű porózus rétegek vannak kevés vízhozammal s csak 600—800 m mélységben találhatók olyan rétegek, melyekből a község vízszükségletét mennyiségi és minőségi szempontból gazdaságosan ki lehet elégíteni. Ebből a mélységből fakadó vizek hőmérséklete azonban nemcsak a 35, hanem a 40—50 °C-ot is meghaladja, tehát a termálvizek közé lettek sorolva. Nagyon elmaradottak gyógyfürdőink a gyógyvíznek is minősülő, 35 °C-ot meghaladó hőmérsékletű ásványvizek ivókúrára, vagy szénsavval telítve üdítőitalként való felhasználása terén. Ilyen természetes szénsavas víz a büki, az alkalihidrogénkarbonátos bükkszéki Salvus víz, a szolnoki Áldás ásványvíz és a szegedi Anna-kút vize. Az utóbbi években kezdték el a tiszakécskei Új Élet mg. tsz részére fúrt 225 m mélységű kút 42 °C-os vizét szénsavval telítve palackozni. A Budapest-margitszigeti II sz. kút vizét, úgyszintén a fonyódi vizet is szénsavval telítik és palackozzák. A konyhasós-jódos ásvány-gyógyvizek közül a hajdúszoboszlóit és a debrecenit palackozzák, a kénes gyógyvizek közül pedig a harkányit. Ivócsarnok csak néhány fővárosi fürdőben van. Ásványés gyógyvizeink ivókúrára való alkalmazása terén tehát még a kezdet kezdetén tartunk. A 35 °C-nál langyosabb palackozott ásványvizek száma sem éri el a tizenötöt, beleszámítva a különböző területeken termelt szulfátos gyógyvizeket, a keserűvizeket is. Pedig vízhiány esetén sokat segítene a palackokban árusított ásványvíz.