Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

5. szám - Hozzászólások Hembach Kamill: A vízellátás szellőztetési, levegőztetési és levegőbekeverési kérdései c. cikkéhez

238 Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. Hozzászólások Hembach K. cikkéhez vizek kezelésével és felhasználásával kapcsolatosan még számos olyan biztonságtechnikai kérdés merült fel, amely a szellőztetéssel kapcsolatos. E rövid áttekintés nem a problémák konkrét megoldását akarja nyújtani. Inkább arra kívánt rámutatni, hogy a konkrét létesítmények egyedi sajátosságai kiszélesítik a tűz és robbanásveszély megelőzésével kapcsolatos biztonságtechnikai megoldások módjait. Egyben fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy a biztonságtechnikai megoldásokhoz szükséges a körültekintő és számításokon alapuló tervezés. DR. DEÁK ZSUZSANNA (Országos Közegészségügyi Intézet): Az ivóvizek szellőztetésének, levegőztetésének és levegőbekeverésének közegészségügyi kívánalmai A szellőztetés, levegőztetés és levegőbekeverés közegészségügyi kívánalmainak meghatározásakor a feladat nehéz és könnyű egyszerre. Nehéz, mert olyan kívánalmakat kellene megfogalmazni, amelyekre az igény csupán a legutóbbi időben merült fel, hozzá kutatás, vizsgálat, adatgyűjtés még nem, vagy alig kapcsolódott. A válasz ugyanakkor könnyű is, mert egyértelmű és egy mondatban megfogalmazható: a levegőztetés a vízminőséget kedvezőtlen irányban ne befolyásolja. Részleteiben: a levegőztetés — az ivóvíz esztétikai, organoleptikus tulajdonságait ne rontsa, — csapadékképződést, melyre a mikroorganizmusok adszorbeálódhatnak, ne idézzen elő, ill. ha csapadék képződik azt szűréssel el kell távolítani. — A bekevert levegő a vizet közegészségügyi szempontból nem kívánatos anyagokkal: vízben jelen nem levő kémiai anyagokkal (pl. ólom) ne szennyezze, vagy ha azok jelen vannak, mennyiségüket ne emelje (pl. policiklikus aromás szénhidrogének), mikroorganizmusokkal, egyéb egészségügyi szempontból nem kívánatos anyagokkal ne szennyezze. A követelmények megfogalmazása csak előzetesnek tekinthető, mely a későbbiek során lényeges kiegészítésekre szorulhat. A továbbiakban a másodlagos szennyezések közül a levegőztetés során bekövetkező bakteriális szennyezéssel külön is foglalkozni kell. A másodlagos, bakteriális szennyeződés kialakulását a következő tényezők befolyásolják: a) A levegőztetés, szellőztetés mértéke jelentős tényező a másodlagos szennyeződések kialakulásában, hfez a levegő anyagai ezen eljárások során a vízben feldúsulnak. A levegőbakteriológiai vizsgálatok egyik ismert módszere az ún. impingeres mintavétel, ahol a levegőt a vizén átáramoltatva a benne levő baktériumokat kimossuk. Mennél intenzívebb a levegőbekeverés, annál nagyobb a szennyező anyagok feldúsulása és a bakteriális szennyeződés kialakulásának valószínűsége. Ezek alapján érthetővé válik az az észrevétel, mely szerint a Fővárosi Vízmű tárolómedencéinek bakteriális szennyeződésében a pangás jelentősebb tényező, mint a levegő révén történő szennyeződés, hisz a tárolómedencék esetén a víz a levegővel csak a vízfelszínen érintkezik, így a bakteriális szennyeződés lehetősége lényegesen kisebb. b) A levegővel bevitt baktériumok utószaporodásában nemcsak a levegőbekeverés okozta feldúsulás, hanem a levegőztetett .víz minősége is meghatározó tényező. A víz szervesanyagai, N, P tartalma a bektériumok tápanyagaiként szolgálhatnak. A mélyfúrású kutak átlagosnál magasabb hőmérsékletű vize pedig a tápanyaggal ellátott baktériumok szaporodásához a megfelelő hőmérsékletet is biztosítja. Ezen tényezők jelenléte esetén a levegőztetett mélyfúrású kútvíz tárolása és elvezetése során a hálózatban a baktériumok utószaporodása következik be akkor, ha a bejutott baktériumfajok a vízben a szaporodásukhoz szükséges feltételeket megtalálják. Befolyásoló tényezőként említhetjük tehát c) a baktérium faját és tulajdonságait is. A folyamat eredménye, hogy mire a bakteriológiailag kifogástalan minőségű kútvíz a hálózaton át a fogyasztóhoz eljut, baktériumokkal oly súlyosan szennyezett, hogy minősége egyes bakteriológiai paraméterek vonatkozásában (pl. összcsíraszám, Pseudomonas aeruginosa) a híg szennyvíz minőségével vetekszik. Az ivóvízben utószaporodásra képes baktériumok között számos súlyos fertőzést, vízjárványt is előidézni képes baktériumféleség található. A különféle víztisztítási technológiák régóta alkalmazzák a levegőztetést, az eljárások azonban többnyire — a keletkezett csapadék miatt —, a szűrést és esetenként a fertőtlenítést is magukban foglalták, így egyben a csapadékra adszorbeálódott baktériumokat is eltávolították. A korábban levegőztetéssel kezelt vizek többsége nem szervesanyagban gazdag langyos víz volt, amely már eleve kedvező környezetet teremt az igénytelenebb baktériumok szaporodásához, így a vízminőségi problémák halmozódását a levegőztetés eredményeként nem észlelték. A levegőztetett vizek másodlagos szennyeződési problémái azonban halmozottan jelentkeztek mélységi, nagyobb szervesanyag tartalmú langyos vizek közműves ellátásra történő alkalmazásánál. A levegőztetés célja az esetek döntő többségében a gáztalanítás volt. A mélyfúrású kutak vizének szervesanyag tartalma változó, de többnyire meghaladja a talajvíz felsőbb rétegeiből vagy felszíni vízből nyert ivóvíz szervesanyag tartalmát. Nem ritka a 10—20 mg/l oxigén fogyasztású víz, de pl. Békés megyében vízellátás célját szolgálja egy 53,8 mg/l oxigénfogyasztású vízműkút vize is. A nagyobb szervesanyag tartalom nemcsak a baktérium utószaporodás egyik tényezője, de a lényegesen nagyobb klórigény, a klórozás során esetlegesen keletkező daganatkeltő anyagok veszélye és a víz fogyaszthatóságát befolyásoló organoleptikus tulajdonságok változása miatt a nem kívánatos baktériumok klórral való elpusztításának, vagy számuknak szabvány határértékre történő mérséklésének is egyik akadálya. Ugyanakkor éppen az adott körülmények között szaporodó baktériumok fertőtlenítőszerekkel szembeni nagyobb ellenállóképessége