Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Dr. Mihályfalvy I.: A csapadék hasznosulásának dinamikája eltérő agrotechnikai színvonalon
Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. 229 A csapadék hasznosulásának dinamikája eltérő agrotechnikai színvonalon DK. MIHÁT. YFALVY ISTVÁN* a mezőgazdasági tudományok doktora Kultúrnövényeink zavartalan fejlődése, a termés nagysága szoros kapcsolatban áll a környezet mindenkori klimatikus viszonyaival, a talaj természetes termékenységével, valamint az alkalmazott agrotechnikával. A nagy termések elérésének elsődleges természeti feltétele legtöbbször a tenyészidei csapadék mennyisége, illetve annak kedvező eloszlása, továbbá a minél kisebb veszteséggel történő hasznosítása [8, 11]. Közismert tény, hogy a különböző agrotechnikai beavatkozásokkal a vízhasznosulás kedvezően befolyásolható. Így a talajjavítás, az okszerű talajművelés és trágyázás, valamint a termesztendő fajta helyes megválasztása a víz hasznosulását jelentősen befolyásolja. A fajlagos vízfogyasztás akkor lesz a legkisebb, ha egyidejűleg az összes élettényező kedvező a növény számára [3.]. Ebből kiindulva mezőgazdasági nagyüzemeink a mind nagyobb termések elérése érdekében igyekeznek a termést alapvetően befolyásoló tényezőket optimálisan biztosítani, illetve alkalmazott technológiájukban ezt a szemléletet érvényesíteni. Hank [4.] megállapítása szerint a vízhasznosulás alakulását a talaj, a növény és az éghajlat által alkotott ökológiai egység komplex tényezői befolyásolják. Hasonló megállapításraj utottOroszlány is [7] — 21 év adatainak feldolgozása alapján — azzal a kiegészítéssel, hogy a csapadék hasznosulását, illetve a szükséges meliorácios tevékenységet összefüggésbe hozta a mindenkori agrotechnikai színvonal alakulásával. A vízhasznosulás általában a kapott szárazanyag, vagy a termés és az elpárologtatott vízmennyiség viszonyát fejezi ki. A víz hasznosulását kifejezhetjük a transzspirációs, illetve az evapotranszspirációs koefficienssel, amely az egységnyi termésmennyiség előállításához szükséges vízmenynyiséget fejezi ki, vagy a transzspiráció, illetőleg az evaporáció produktivitásával, amely a fogyasztott egységnyi vízmennyiséggel elért termésmenynyiséget adja meg. Amikor átlagos vízhasznosulásról beszélünk, akkor mindig a termés és az öszszes evapotranszspirált vízmennyiség hányadosát értjük, ami tulajdonképpen az esetenként felhasznált összes víz átlagos hasznosulását jelenti. [1, 2, 5, 10.]. A legújabb irodalom szerint is a víz hatékonyságának megállapítására az egységnyi felhasznált vízmennyiséggel előállított termés jobban használható, mint a transzspirációs vagy evapotranszspirációs együttható [2, 6, 9]. Kétségtelen azonban, hogy a transzspiráció nagyobb súllyal esik latba a növényállomány vízfogyasztásánál, mint az evaporáció, és a reá ható fizikai és biológiai tényezők befolyása következtében nagyobb válto* Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kar, Szarvas zásoknak is van kitéve. Amellett a transzspiráció kedvezőbb irányba terelésének is nagyobb a lehetősége, mint az evaporációénak. A tenyészedény kísérlet keretében nyert értékek általában tájékoztató jellegű adatok arra vonatkozóan, hogy a vizsgált növényfaj, illetve fajta, milyen vízellátás, pórustérfogat, tápanyagellátás, stb. esetén produkál legtöbb szárazanyagot, illetve a tenyészidő különböző időszakaiban ezekre hogyan reagál. Előbbiekből adódóan az ily módon nyert adatoknak nagyobb területegységre történő átszámításának helyessége, illetve alkalmazása vitatható, a tendenciák, arányok jellemzésére azonban jól használhatók. A feldolgozott kisparcellás kísérletek eredményei a tenyészedény kísérletekben tapasztalt összefüggésekkel összhangban vannak. [5, 6]. A kutató munka ismertetése A talaj termékenysége növelése érdekében történő különböző agrotechnikai beavatkozásoknak, a víz hasznosulására gyakorolt hatásuk vizsgálatára, a Kisújszállási Kísérleti Állomás 32 éves (1938—1970) adatai nyújtottak lehetőséget. Az elemzést kukorica és őszi búza jelzőnövényekkel Végeztük, melyek minden évben szerepeltek. A vizsgált 32 évből értékelésre csak 25 évet találtunk alkalmasnak. Ilyen hosszú adatsor feldolgozása a különböző agrotechnikai beavatkozásoknak a termésmennyiségére gyakorolt hatásán kívül, sokirányú egyéb értékelésre is lehetőséget nyújt, így történetesen a csapadék hasznosulásának vizsgálatára és ezzel kapcsolatos következtetések helyes levonására [8]. Hazánk vízkincse korlátozott, az öntözés drága beavatkozás. Mindezekből következik, hogy üzemi vízgazdálkodásunk javításra, állandó fejlesztésre szorul. A kísérleti terület eredeti talaja mésztelen szikes volt, melyet meszezéssel — a hidrolitos acciditás figyelembevételével — az I 940-es évek végén javítottunk. A termőréteg vastagsága 65—70 cm között váltakozik. Altalaja meszes, sárga agyag. Az akkumulációs szint 30—40 cm mélyen helyezkedik el. A talajvíz 3—3,5 m mélyen található. A vizsgált időszak (1938—1970) alatt történt talajjavítás és egyéb terméskialakító tényezők (pl. növényi sorrend, nagyobb trágyaadagok, intenzív fajták) bevezetése lehetővé tették ezen elemeknek mind a termés mennyiségére, mind a vízhasznosulás alakulására kifejtett, hatásának vizsgálatát, elemzését. A vizsgált időszak alatt a tápanyagfelhasználás és az alkalmazott fajták ismertetése Az egy évre eső ha-onkénti trágyafelhasználás kezdetben : 70 q/ha istállótrágya, 36 kg/ha P 2Ö 5 és 16 kg/ha nitrogén volt. 1958-tól az egy évre eső ha-onkénti trágyafelhasználás : 70 q/ha istállótrágya, 72 kg/ha P 20 5 ós 80 kg/ha nitrogén.
