Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

4. szám - Dr. Andrik Péter: Higiénés vizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon. IV. A tározó algáinak vizsgálata

Dr. Andrik P.: Higiénés vízvizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. 178 s az algák minőségi elemzése nem bírnak a trofitás fokát eldöntő jelentőséggel. Adatainkat a víz trofitásának jelzéseként értékeljük. 6. A lázbérci mesterséges víztározó gát előtti, 14—16 méter mély térsége a közepes mélységű tavakra jellemző rétegzettséget mutatja [1, 15, 23]. Tavasszal hőrétegződés nincs, a vertikális cirkuláció egyenletes hőmérsékletet és oxigénellátást biztosít minden vízrétegnek. Szabad széndioxid, reduktív termékek a tóban nem dúsulnak fel. Az algák mélységi eloszlása homogén, az állományt Bacillariophyta produkció jellemzi. Erre az időszakra esik a planktonalgák első (tavaszi) nagy elszaporodása. Nyár elején megindul a víz mélységi rétegződése. A felső (meleg) epilimnion mintegy 4—5 méter vastagságú, itt él a plankton zöme. Az intenzív fotoszintézis miatt e réteg bő oxigénellátottságú. A váltóréteg alatti, hűvös liypolimnionba fény alig hatol, itt kevés alga él. A fenék közelében túlsúlyban vannak a disszimilatív folyamatok. A fenékre hullott ,,planktoneső" [23] bomlásnak indul, s a szerves anyagból kénhidrogén szabadul fel (először 1971-ben [7]). A fenék közelében vas, mangán és ammónium ion felszaporodás észlelhető. Ebben a periódusban (július) van az algák második (nyári) túlprodukciója Chlorophyta dominanciával. A rétegzettség augusztusra válik kifejezetté: csökken az epilimnion mérete (3—4 méter), jól mérhető a metalimnion. A felszín és a fenék közötti hőfokkülönbség meghaladhatja a 10°C-ot, az epi- és metalimnion közötti hőfokgradiens eléri az 1 °C-ot. A kénhidrogén a tározó aljáról feljebb húzódik (1 méter is!), a hvpolimnion szabad szénsavban, ammónium, vas és mangán ionokban tovább gyarapodik. Oldott oxigén itt egyáltalán nincs. Az algák tömege az amúgy is szűk epilimnionban tovább nő, a hypolimnionban gyérül. A zöldalga társulás kékalgákkal egészül ki. A nyári állapot az őszi lehűlésig, a hő- és szél hatás következtében fellépő keveredésig fennmarad. A cirkuláció kiegyenlíti a víz hőmérsékletét az egyes rétegek között, megváltozik és megszűnik a fitoplankton mélységi tagozódása. Ennek következtében nő az oldott oxigén, csökken a széndioxid a tározóban. Az oxigénellátás megszünteti a hypolimnion reduktív folyamatait. Ebben az évszakban még gyakran észlelhető a planktonalgák kisebb túlprodukciója, az állomány zöld- és kovaalgákból áll. Télen is ez a planktonegyüttes vegetál, a víz oxigénben dús, a hőmérséklet 4 °C körüli az egész keresztszelvényben. 7. A tározó rétegzettsége és alga tömegszaporulata víztisztítási nehézségeket okoz az ivóvíztermelő üzemeknek. A nagytömegű alga a tározott vizet erősen színezi és bűzössé, undortkeltővé leszi [1, 2, 5, 7]. Az íz- és szaganyagok az ivóvízbe kerülve, annak élvezhetőségét kedvezőtlenül befolyásolják. A legnagyobb gondot az üzemi nyersvíz kivételi szintjének helyes megválasztása okozza. Az exponált nyári időszakban a három vízkivételi lehetőség közül a legfelső (fenék fölött 12 méterre) az epilimnionba esik, ahol a víz hőmérséklete magas és nagytömegű alga él. A középső vízkivételi szinten (fenék fölött 8 méter) már a hypolimnion anaerob bomlási termékei szennyezik a vizet (kénhidrogén, ammónium, vas, mangán ion), míg az alsó víznyerési szint (fenék fölött 4 méterre), a leromlott kémiai és bakteriológiai paraméterek miatt vízkivételre egyáltalán nem alkalmas. Az ideális állapot a mindenkori metalimnion megcsapolása volna, ehhez azonban több és sűrűbben elhelyezett vízkivételi csonk szükségeltetne a vízkivételi műtárgyon [1]. A hypolimnion időszakos leürítése [1, 7], a bomló szervesanyag kivonása a tóból, átmenetileg javítja a tározó vízminőségét. A tározó levegőztetésére, átkeverésére, az algák elleni védekezés egyéb módozataira [13, 20] egyenlőre nem került sor. Jó minőségű ivóvíz nyerésére erősen eutrof vízből is a víztisztítási technológiában nyílik lehetőség „Cyclofloc" derítő [7] és lassúszűrés [8] igénybevételével. 8. Az eutrofizálódás elleni védekezés leghatásosabb fegyvere a megelőzés [13]. Amennyiben a megelőző intézkedések a tározó tervezési és kivitelezési időszakában elmaradtak (pl. vízgyűjtő terület településeinek közművesítése, tározótér kitisztítása stb.), mint Lázbércen is, úgy a víztározó széleskörű és hatékony védelme, a növényi tápanyagok vízbejutásának megakadályozása, a tározó szennyező anyagoktól való megóvása képezheti a mesterséges tó vízminőség-szabályozásának alapjait. E problémakörre a következő dolgozatainkban visszatérünk. 1RODALOM [1] Andrik, P. : A lázbérci mesterséges ivóvíztározó ós felszíni víztisztító mű higiénés célú mikrobiológiai vizsgálatai. Doktori értekezés. Miskolc, 1972. ( Kézirat). [2] Andrik, P. : Alga népességmaximumok kialakulása a lázbérci víztározóban. ,,A vízellátás vízszerzési vonatkozása ós problémái" c. szeminárium (gen. rep.) előadása, Nyíregyháza, 1975. (Kézirat). [3] Andrik, P. : Higiénés vízvizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon. III. A tápvizek algavizsgálata. Hidrológiai Közlöny. (Közlés alatt.) [4] Andrik, P.—Cseh, P.—Takács, S. : Higiénés vízvizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon. II. Kémiai vizsgálatok. Hidrológiai Közlöny. (Közlés alatt.) [5] Andrik, P.—Takács, S.—Cseh, P. : Mikrobiológiai vizsgálatok a lázbérci ivóvíztározó vízgyűjtő területén. Borsodi Műszaki Élet. 21. 12. (1975). [6] Andrik, P.—Takács, S.—Cseh, P. : Higiénés vízvizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon. I. Víztározó a Bán-patak völgyében. Bakteriológiai vizsgálatok. (Hidrológiai Közlöny.) Közlés alatt. [7] Cseh, P. : Felszíni víztározók vízminőségének változása ós annak kihatása a víztisztítás technológiájára. Vízgazdálkodás és Környezetvédelem. 1974. 3. sz. 15. [8] Cseh, P.—Andrik, P.—Aranyosi, G. : Vízkezelési eljárások próbaüzemi tapasztalata a lázbérci víztisztítóműben. Lassúszűrés. Hidrológiai Közlöny 55. 119. (1975). [9] EüM.—OVH : Ágazati szabvány tervezet. A felszíni vizek minőségi osztályozása. EüSZ—OVHSZ 141 T/72. VIII. Budapest, 1972. (Kézirat). [10] Felföldy, L. : A kékalgák kishatározója. Vízügyi Hidrobiológia 1. VIZDOK, Budapest, 1972. (Kézirat ). [11] Felföldy, L. : A hidrobiológia szerepe a vízminőségszabályozásban. Hidrológiai Közlöm/, 54. 347. (1974).