Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

4. szám - Dr. Andrik Péter: Higiénés vizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon. IV. A tározó algáinak vizsgálata

186 Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. Dr. Andrik P.: Higiénés vizvizsgálatok különbséggel és magas oxigéntartalommal a tározó keresztszelvényében. Az algaszám a fenék felé haladva csökken, kénhidrogén nincs a vízben. 1971. június 4-én vett mintái a nyári rétegződés kialakulására mutatnak, a metalimnion 5 méterre tehető. Kénhidrogén még nincs a vízben. 1971. augusztus 12-i vizsgálata kifejezett hármas rétegzettséget mutat, a váltóréteg 4—5 méter között húzódik. Kénhidrogén 5 métertől mérhető, itt eltűnik az oxigén, növekszik a szabad szénsav, ammónium és mangán ion, 7 métertől a vastartalom is. A fitoplankton 4 méter mélységben kulminál (5 millió egyed/l), majd csökkent. 1971. december 1-én a tározó téli, jég alatti minősége lett regisztrálva. A tó vize bő oxigénellátású, szabad C0

2 nincs a vízben. Az algaszám eloszlása egyenletes minden mélységben, a néhánymilliós literenkénti állományt kovaalgák és zöldalgák alkotják. Az elmondottak jó egyezésben állanak saját, 1972-es és 1974-es méréseinkkel. A lázbérci tó évszakos rétegződését a sorozat korábbi dolgozatában is ismertettük [4], Az ott közölt vegyi paraméterek és az itt részletezett biológiai jellemzők (fitoplankton) együttesen értelmezendők a tó szelvénybeli változásainak megítélésében. A tározó mélységi vizsgálatainak elemzése itt és a korábbi dolgozatokban, valamint a vonatkozó szakirodalomban csak a mesterséges tó gát előtti, 14—16 méter mély víztömegére vonatkoznak. Más tóágakat folyamatosan, mélységek szerint nem mintáztunk. Mégis, összehasonlításként bemutatjuk a 9. ábrát, melyen az 1972. április 22-i planktoneloszlás látható 4 mintavételi ponton. A gát előtt (16/a pont) 6 méter mélységben metalimniont észleltünk, ugyanezt más tószakaszok nem mutatták. A 16/e ponton 2 méter, a 16/f ponton 4 méter mélységben volt legnagyobb a fitoplankton kiterjedése. E három mintavételi ponttól merőben eltért az upponyi ág (16/g pont) keresztszelvénye, ahol nagyobb algaprodukció volt mérhető, jellemző mélységbeli differenciálódás nélkül. Ez utóbbi tószakasz feltétlenül „sekély tavi" területként értékelendő [23]. összefoglalás A lázbérci tározón 1970—75 között végzett algavizsgálatok eredményei alapján, figyelembe véve korábbi dolgozataink és más szerzők adatait is, a tározó a következőképpen jellemezhető: 1. Az algaszámot tekintve, 1970—75 évek között a lázbérci tározó III. osztályú (eu-politrof), a szaprobiológiai minősítés alapján II. osztályú (bétamezoszaprob jellegű) felszíni víz [9]. 2. A tározó fitoplanktonját túlnyomórészt három rendszertani csoport (kova-, zöld-, és kékalgák) építik fel. A tavaszi nagy produkciót Bacillariophytonok képezik, pusztulásuk (nyár elején) az algaszám csökkenésével jár. A nyár a zöldalgák vegetációs időszaka, az utóbbi években Cyanophytonok társultak hozzájuk. Ósszel ismét elszaporodnak a kovaalgák, s a Chlorophvtonokkal együtt alkotják a téli algaegyüttest. Abb. 9. Verteilung des Planktons in der Tiefe am 22. IV. 1972 3. A tápvizek útján a tóba érkező szerves és szervetlen szennyeződés mértéke nem valószínűsíti azt, hogy a növényi tápanyagok többsége kívülről jut a tározóba [4]. így a tározó jellegét nem a közvetlen szennyezettség, hanem a közvetett biológiai anyagforgalmi jelenségek határozzák meg [26]. Érvényesnek találjuk a lázbérci tározóra is Felföldy [11] megállapítását: „...ma Magyarországon minden olyan tározónkban, ahol vízminőségi problémák vannak, biológiai jelenségek okozzák azt." Mindebből következik, hogy a lázbérci tározó trofitás, termelőképesség szerinti jellemzése sokszorta informatívabb a vízminőség osztályozását, a víz felhasználhatóságát illetően, mint szaprobiológiai minősítése. 4. A tározó különböző pontjain az algaszám mennyiségi és minőségi szempontból eltérő lehet. A tápvizek felőli tóágak fitoplanktonja több közös vonást tartalmaz a táppatakokkal, a gát előtti víztér — feltehetően a mélységi rétegzettség miatt — elkülönül más területektől. 5. A lázbérci víztározó 1970—75 közötti algológiai vizsgálatai a tó fokozatos eutrofizálódására hívják fel a figyelmet. A trofitás megváltozására utaló jelenségeknek a következőket tartjuk [2]: a) az algaszám abszolút és átlag értékeinek növekedését 1970—75 között. Különösen nagytömegű volt a fitoplankton 1973-ban és 1974ben; b) Az alga tömegtársulások gyakoribbá válását a vizsgálati időszakon belül; c) az egyedekben gazdag fitoplankton fajszegénységét, a vezéralakok állandóan visszatérő voltát; d) 1974-től a kékalgák, mint eutrof vizet jelző csoport, túlszaporodását és egyre jellemzőbb előfordulását [13]; e) a tározó jellegzetes évszakos rétegződését, s ennek kihatását a tározott víz minőségére; j) a tó vize organoleptikus tulajdonságainak, az emberi felhasználást tekintve, kedvezőtlen alakulását. Szólnunk kell arról, hogy vizsgálataink az algológia keretein belül maradtak. A trofitás-mérésre használatos számos eljárás [12] közül az algaszám