Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

4. szám - Dr. Fleps Walter–Pál Tamás–Szilágyi Mihály: Módszerek eleveniszapos szennyvíztisztító telepek üzemének ellenőrzésére, új telepek tervezési alapadatainak a meghatározása

168 Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. Oláh J.—Tóth L.—O. Tóth E.: Szokatlanul nagy tápanyag terhelés 2. táblázat A szennyvíztisztítás fajlagos oxigénigényének (A0

2) és a tisztítási hatásfoknak a változása az eleveniszap koncentrációjával Table 2. Unit oxygen demand and treatment efficiency vs. activated sludge concentration Tabelle 2. Änderung des spezifischen Sauerstoffbedarfs der Abwasserreinigung und des Reinigungswirkungsgrads mit der Konzentration des Belebtschlammes Iszapkoncentráció [g/l] KOI [mg/l] Lebegőanyag [mg/l] AO

2 [mg/l] Tisztítási hatásfok, % Iszapkoncentráció [g/l] E U

E u

s

z Lebegőanyag [mg/l] AO

2 [mg/l] E >.UE E 1,0 233 83 63 12 22 64 73 3,0 233 87 68 11 58 62,6 70,8 5,0 233 117 85 22 70 50,0 63,5 b) Az eleveniszapkoncentráció és a tisztítási hatásfok közötti összefüggés Különböző napszakokban vett előülepített szennyvizeket lehetőleg azonos sebességgel tápláltuk 3 átfolyásos respirométer levegőztető reaktorába, amelyekben az eleveniszapkoncentráció különböző, nevezetesen 1, 3, és 5 g/l volt. A tartózkodási időknek elvileg azonosaknak kellett volna lenniük, de a valóságban 1,58, 1,62, illetve 1,44órának adódtak (főleg a szilikoncsővezetékek átmérőinek kis eltérései következtében). Megítélésünk szerint az eltérések nem lényegesek. Összesen 5 méréssorozatot végeztünk a különböző iszapkoncentrációk mellett, és ugyynúgy mint fentebb meghatároztuk a betáplált előülepített víznek (E), továbbá az utóülepítőből elfolyó eredeti (U

e) és szűrt (U

s

z) tisztított víznek a KOI-jét. Meghatároztuk ezen kívül az elfolyóvíz lebegőanyagtartalmát és az 1 liter szennyvíz tisztításához szükséges oxigén mennyiségét is. A mért adatokat (5—5 mérés átlageredményeit) a 2. táblázat tartalmazza : A felsorolt adatokból kitűnik, hogy 1. Az eleveniszap koncentrációját 1 g/l-ről 3 g/l-re emelve a tisztítási hatásfok nem javul. Ez másszóval azt is jelenti, hogy a délpesti híg szennyvíz esetében nincs túlzott jelentősége annak, hogy az eleveniszap koncentrációját szigorúan azonos szinten tartsuk, mert az iszap tág koncentrációhatárok között azonos hatásfokkal bontja le a szennyező komponenseket. 2. A tisztítás hatásfoka is jól egyezik az előző kísérletek során tapasztalt hatásfokokkal (61%, ill. ^ 62%) 3 g/l-es iszapkoncentráció és 1,5—2 órás tartózkodási idő -mellett. 3. Az 5 g/l-es — nyilván fölöslegesen nagy — iszapkoncentráció nemcsak, hogy nem javítja, hanem ellenkezőleg, rontja a tisztítási hatásfokot. Ennek oka lehet egyrészt az, hogy a nagyobb mennyiségű eleveniszapból több lebegőanyag mosódik ki, másrészt az, hogy az iszapstabilizáció során több nehezen lebontható bomlástermék keletkezik. Végül az a) és b) kísérletsorozatokból kitűnik az is, hogy akár a tartózkodási időket, akár az iszapkoncentrációt növeljük a szükségesnél nagyobb mértékben, feleslegesen nő a szennyvíz fajlagos oxigénigénye (zl0

2), azaz az üzem energiafelhasználás szempontjából gazdaságtalanná válik. c) A délpesti szennyvíz biológiai bonthatóságának vizsgálata A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy milyen maradék KOI-ig bontható le egyrészt a délpesti szennyvíz, másrészt egy kb. azonos szerves szennyezettségű (KOI-jű), de csupa jól bontható komponenseket tartalmazó műszennyvíz. Az eredmények összehasonlítása alapján kívántuk eldönteni, hogy a délpesti szennyvíz tartalmaz-e nehezen, vagy egyáltalán nem lebontható szennyező anyagokat, amelyek szintén hozzájárulhatnak az elfolyóvíz kifogásolható minőségéhez. 1976. szept. 8—9-én, egy 24 órás vizsgálat során óránként vettünk vízmintát a délpesti telep utóülepítőjéből távozó tisztított vízből. Mértük az elfolyó eredeti (U

e) és szűrt (U,

z) vizek KOI-jét, valamint a tisztított víz lebegőanyagtartalmát. A mérési adatokat a 3. táblázat tartalmazza: A táblázatból kitűnik, hogy 1. a telepről elfolyó tisztított viz (U

e) kémiai oxigénigénye (KOI) napi átlagban 100 mg/l és szűrve 58 mg/l. Az utóülepített víz lebegőanyagtartalma ugyancsak napi átlagban 43 mg/l; 2. a délutáni órákban mind az eredeti, mind a szűrt elfolyóvíz KOIje megnövekszik (kb. ekkor haladnak át a telepen az aznapi ipari szennyvizek). Ez a jelenség arra mutat, hogy elsősorban az ipari eredetű szennyvizekben vannak nehezen lebontható komponensek. Ezt alátámasztja az a körülmény is, hogy a lebegőanyagot nem tartalmazó szűrt szennyvíz KOI-je is megemelkedik és hozzájárul a viszonylag magas átlageredményhez, amely éves viszonylatban még ennél is magasabb szokott lenni. Ezután egy 750—750 mg/l glukózt, glutaminsavat, peptont és pH 7-ig semlegesített ecetsavat tartalmazó műszennyvíz bonthatóságát vizsgáltuk meg. A szennyvizet több órán keresztül egy átfolyásos respirométer reaktorba tápláltuk, melyben az eleveniszap koncentrációja 3,0 g/l, és a tartózkodási idő 2 óra volt. Meghatároztuk az utóülepítőből távozó víz lebegőanyagtartálmát, KOI-jét és a membránszűrőn szűrt tisztított víz KOI-jét. A következő értékeket kaptuk: Ue 63 mg/l U,

z 47 mg/l lebegőanyag 12 mg/l A délpesti és a műszennyvíz adatait összevetve kitűnik, hogy a délpesti szennyvíz biológiai bont-