Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

3. szám - Dr. Bartha Zsuzsanna–Dr. Hajdú Lajos: Cladophoraprodukció vizsgáaltok a Velencei tavon

Dr. Bartha Zs.

—dr. Hajdú L.: Cladophora produkció Hidrológiai Közlöny 1978. 3. sz. 139 különbözőség határán vannak. Az eredmény a Cladophora fracta már eddig is ismert tulajdonságára hívja fel a figyelmet: az alga fénykedvelő, bár jól és gyorsan alkalmazkodik az alacsonyabb fényintenzitáshoz is. Fénygátlást még 30 centiméteren sem tapasztaltunk, sőt itt volt a gyarapodás maximuma. 120 cm-en, ahova a felszíni fénynek körülbelül 2%-a jut el, a produkció jelentősen lecsökken a fényhiány miatt. Az algateszttel a négy különböző vizsgálati hely Cladophora nevelő képességének különbségét akartuk megítélni. Ilyen különbséget — ami a szokásos statisztikai követelményeknek megfelelne — nem találtunk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs is különbség, mert ezeknek az adatoknak alapján is fel lehet állítani egy sorrendet, inkább a különbség hiánya a Cladophora sajátosságainak tudható be. Az eredményként kapott magas szignifikáns differencia és variációs koefficiens értékek arra mutatnak, hogy a Cladophora elég rossz tesztnövény, mert a fonáldarabkák között egyedi különbségek vannak és a fonal egyes sejtjei sem rendelkeznek azonos osztódási potenciállal. A csúcshoz közelebb levő sejtek inkább hajlamosak az osztódásra mint az idősebb sejtek. Ezen nem lehetne úgy segíteni, hogy hosszabb fonaldarabokat veszünk, mert mint már említettük a gyarapodás és az induló sejtszám nem függ össze. Az kivihetetlen, hogy ugyanolyan elágazottsági fokú algákat válasszunk ki, de erre lehetőség szerint azért törekedni kell (azaz a fonalvégek száma lehetőség szerint azonos legyen). A vizsgálati helyeken a planktonalgák és az abioszeszton mennyisége és ezáltal a víz átlátszósága is más és más (1. táblázat). Ezt a tényezőt a kísérlet elrendezésével kiszűrtük, a tesztnövények azonos fényviszonyok közé kerültek. A négy tisztás között ennek ellenére nincs megbízható különbség. A 6. táblázat eredményei azt mutatják, hogy legjobban a Hosszú-tisztás és a Nemfogi-tisztás különbözik. A táblázat SZDi

0<>/

0 értéke azt a sejtszámgyarapodást adja meg, amiért 90%-ban a termőhelyek különbsége a felelős, a véletlen néven összefoglalt egyéb tényezők ettől biztosan kisebb változásokat okoznak. Ezt a valószínűségi szintet biológiai kísérletekben még nem szokták elfogadni, csak az SZDso/

0 -ot. A százalékos gyarapodás azonban ennek a szigorú követelménynek is megfelel. A többi gyűjtőhely között nem találtunk szignifikáns különbséget. Az adatok sejtetni engedik a Fürdetőnek a Vendel-tisztáshoz és a Hosszú-tisztáshoz viszonyított jobb tápanyagellátottságát. A vizsgálat nagy meglepetése volt, hogy a legtöbb Cladophora a Nemfogi-tisztáson termett. Ennek feltételezésünk szerint az a magyarázata, hogy a kotrások tápanyagot szabadítanak fel az üledékből és aktivizálják a baktériumflórát is. A baktériumok által termelt tiamin rendkívüli mértékben serkenti a Cladophora szaporodását amint ezt Moore es McLarty (1975) igazolta. A viz tápanyagszintje másutt is magas a tóban, de ott van olyan növénypopuláció ami a tápanyagot testében stabilizálja. A Fürdetőben és a Vendeltisztáson a plaktonalgák, a Hosszú-tisztáson pedig a buja hínártömeg látta el ezt a feladatot. A Nemfogi-tisztáson nem volt ilyen növényegyüttes, de az eredményekből nagy valószínűséggel meg lehet jósolni, hogy itt is meg fog emelkedni a plaktonalgák száma, mert a mély, nyílt víz miatt a hínarasodás kevésbé valószínű. Az átlaghoz viszonyított szórás (CV) mind a mélység szerint (7. táblázat), mind a vizsgálati helyek szerint (8. táblázat) azt mutatja, hogy ez mutató a nagyobb produkciójú helyen nagyobb. Ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a kedvezőbb környezeti feltételek között jobban . érvényre jutnak a fonaldarabok egyedi különbségei. A Cladophora nem C. glomerata fajára jellemző a csúcshatás, vagyis a fonal vég közelében levő sejtek nagyobb valószínűséggel osztódnak. Érdekes, hogy ez a tendencia a C. fracta esetében is észlelhető, amint már említettük a fonal végeinek száma és a sejtszám gyarapodás között r

2 = 0,2215 determinációs koefficiens van. Ha azt a vizet jobbnak tekintjük amelyik kevesebb Cladophorát nevel akkor a vizsgált négy hely sorrendje a jótól a rossz felé haladva a következő: Hosszú-tisztás, Vendel-tisztás, Fürdető, Nemfogi-tisztás. Az egyik legfontosabb mértékszám a sejtszám órában mért kettőződési ideje lényegében hasonló sorrendet mutat (10. táblázat). A négy értékből átlagot számolva azt kapjuk, hogy a Velencei-tóban a Secchi átlátszóság mélységében tartott Cladophora fracta sejtjeinek száma 3,1 nap alatt (74,84 óra) duplázódik meg. Tapasztalataink szerint a Cladophora teszthez legcélszerűbb közel azonos mértékben elágazó, csúcssejtet hozzávetőlegesen ugyanolyan számban tartalmazó, fél centiméternél nem hosszabb fonaldarabokat használni. Az elágazó fonalak esetében a sejtszámolás is könnyebb. Az el nem ágazó fonalak esetében (mint pl. a párhuzamos kísérletben a Spirogyra volt) nagyon nehéz a számolás, nincs semmi támpont, hogy az egyforma sejtek számolásában éppen hol tartottunk. Ez a planktonhálóval lezárt üvegcső nem alkalmas a Spirogyra fonalak tesztelésére, mert a háló szemein könnyen átbújnak, elvesznek a vékony fonalak. A Cladophora tesztnek a következő előnyei és hátrányai vannak. Előnyök: 1. a helyszínen levő algával végezzük, ezért gyakorlatilag is hasznosítható eredményt kapunk, reális veszélyt mérünk fel. Hiába végeznénk tesztet pl. Selenastrum bibraianummal (= S. capricornutum), ha az nem él a tóban; 2. a Cladophora egyre inkább jellemző tagja eutrofizálódó vizeinknek, tehát az ilyen tésztre egyre nagyobb szükség lesz. Az irodalmi források (Whitton, 1970, Boles-Lund, 1974, Norin 1973, Pitcairn—Hawkes, 1973, Fitzgerald, 1970) szerint a Cladophora fajok a vizek tápanyag — elsősorban foszfor — tartalmának emelkedésre nagymértékű szaporodással reagálnak, indikálják az eutrofizációt;