Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

3. szám - Lakatos Sándor: Analitikus kútvizsgálati módszereken alapuló hidrogeológiai következtetések néhány fővárosi termálkúttal kapcsolatban

Lakatos S.: Analitikus kútvizsgálati módszer Hidrológiai Közlöny 1978. 3. sz. 133 3. ábra. Vízhozamgörbe Abb. 3. Wasserergiebigkeitskurve fel és csak a tömszelencénél lép a kútba. Áramlásméréssel a problémát egyértelműen tisztázni lehet. A Városliget I. kút hozamgörbéje és a számított súrlódási nyomásveszteség-görbe összehasonlításából szintén az adódik, hogy a kút hozamalakulását a béléscsőben előálló súrlódási nyomásveszteség alakulása szabja meg. A Margitsziget II. kútra megadható kép teljes mértékben megegyezik az előbbiekével a 130 mm belső átmérőjű béléscsőben 1000 l/p hozamnál kb. 5 m vízoszlopnyomásnak megfelelő veszteség áll elő. összegezésül megállapítható, hogy mind a négy vizsgált kútnál a kútműködtetés hatására a rétegben igen kis nyomásdepresszió alakul ki. 4. ábra. Nyomásértékek Abb. 4. Druckwerte A Városliget II. kút 1938-ban rögzített hozamgörbéjéből és a kútra megadható súrlódási nyomásveszteség-görbéből (3. ábra) egyértelműen megállapítható, hogy a termelő szint fajlagos hozama mintegy 2800 l/p. m. A statikus nyomás a rögzített nyugalmi szintek átlagértéke alapján adódik. A kúttal kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy az előálló súrlódási nyomásveszteség nagy része a legalsó, 326 m hosszú 203-as béléscsőrakattól származik. A számított érték azonban akkor is nagyobbnak mutatkozik, mint a valóságos nyomásveszteség, ha irreálisan kis (0,1 mm) csőfalérdességgel számolunk. Az ellentmondás feloldható úgy, hogy a talpról termelt víz egy része a béléscső mögött áramlik Ez a körülmény jellemző egy hasadékos-repedezett igen jó vízvezető tulajdonsággal rendelkező rétegre. A vizsgált négy kút alapadataiból meghatározott statikus nyomásértéket és a Paskál kút 1400 m mélységben levő szintjén átmenő vízszintes síkra redukált

4 nyomásértékeket a 4. ábra adja meg. 4 A nyomásredukció értelemszerűen a Bernuilliegyenleten alapul. Ha a vizsgált szint különböző magasságában levő rétegvizénél a sűrűségalakulást lineárisnak tételezik fel, az orosz nyelvű szakirodalom alapján használatos a „Szilin—Bekcsurin módszer" megnevezés is.