Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
3. szám - Lakatos Sándor: Analitikus kútvizsgálati módszereken alapuló hidrogeológiai következtetések néhány fővárosi termálkúttal kapcsolatban
134 Hidrológiai Közlöny 1978. 3. sz. Lakatos S.: Analitikus kútvizsgálati módszer A nyomásredukció eredményéből — és természetesen a terület földtani felépítésének ismeretéből — egy K—Ny irányú áramlás rajzolódik ki. Ez a körülmény pedig egyik bizonyítéka lehet a víz szedimentációs eredetének. IRODALOM [1] E. A. Grikevics: Vlijanie gidravlicseszkih szoprotivlenij szkvazseinü na pritok vodü. ZINANTE. Riga. 1969. [2] Lakatos S.: Nyomásveszteség 1000 m béléscsőben. VIKUV dokumentáció. 1975. [3] BUDAPEST HÉVIZEI. VITUKI kiadvány. 1968. Auf analythische Brunnenuntersuchungen fussende hydrologische Folgerungen im Zusammenhang mit einigen hauptstädtischen Thermalbrunnen Lakatos, S. Aufgrund der technischen- und Betriebsdaten der Brunnen können in Kenntnis der Gestaltung der Wasserdichte längs der Brunnen auf theoretischen Weg wertvolle Kenntnisse über die Eigenartigkeiten des Erzeugungsniveaus eingeholt werden. Die Möglichkeiten werden durch die Analyse der technischen Daten von vier Budapester Thermalbrunnen veranscnhaulicht (Margareteninsel II, Stadtpark I, Stadtpark II und Paskál). Aufgrund der theoretischen Forschungen können zwei äusserst wichtige Folgerungen gezogen werden: — die Gestaltung der Brunnenschüttung wird auf entscheidenden Art durch den im Futterrohr entstehenden Reibungsdruckverlust bestimmt; — die Druckanalyse weist auf die Möglichkeit der Strömung in ungefähr Ost-westlicher Richtung liegendem Schnitt nach Westen hin und dies kann der eine Beweis für den SedimentationsUrsprung des Wassern sein. Mit beiden Folgerungen muss unbedingt gerechnet werden, wenn an die Anzapfung des untersuchten wassergebenden Niveaus durch einen neueren Brunnen die Reihe kommt. Dasselbe bezieht sich auch auf die Ausbildung der künftigen Untersuchungsprogramme der besprochenen Brunnen. Megjegyzések a budapesti hévizek származásával kapcsolatban (Hozzászólás Lakatos Sándor tanulmányához) Dr. ALFÖLDI LÁSZLÓ* — LORBERER ÁRPÁD* Lakatos Sándor az általa vizsgált, közel K— Ny-i irányú szelvényben a Paskál-kúttól a Margitsziget II. kútig kimutatott Ny-i irányú nyomáscsökkenést a budapesti hévizek „szedimentációs eredete" egyik lehetséges bizonyítékának tekinti. Szedimentációs eredet alatt nyilvánvalóan a hévizeknek a nagyalföldi porózus üledékek kompakciója (konszolidációja) következtében kiszoroló és a medenceperemek felé migráló fosszilis vízből való származását kell értenünk. A tanulmányban kimutatott K—Ny-i irányú nyomáscsökkenés azonban csak megerősíti azt a több oldalról felismert és bizonyított tényt, hogy a megcsapoló hévforrássor depressziója a nyomás alatti fedett karsztra is kiterjed, sőt a források utánpótlódásának ez az egyik fő iránya. Ezt a tényt azonban semmiképpen sem tekinthetjük a szedimentációs eredet bizonyítékának, mivel a depressziót Szerzőnek is csak a karbonátos hévíztárolón belül sikerült kimutatni, a nyomáscsökkenés viszonylag nagy kiterjedése K felé kizárólag a repedezett-karsztos közeg nagy piezovezetőképességét bizonyítja. A szedimentációs eredet hipotézisét a budapesti hévizek és tárolórendszerük, a középhegységi kifejlődésű karbonátos mezozoikum, egyéb közismert jellemzői sem indokolják, hanem egyértelműen cáfolják: 1. A vizek kémiai összetétele csak 4—5-szörös hígítással lenne levezethető a medencebeli * Vízgazdákodási Tudományos Kutató Központ Vízrajzi Intézete, Budapest. felsőpannon rétegvizekből, vagyis a víz 80—85%-a semmiképpen sem származhat a porózus üledékekből. Ugyanakkor a hideg karsztvizeikből valamennyi ismert budapesti termál víztípus teljes mennyisége egyértelműen leszármaztatható ( Kühn I.— Schärf E.: 1928; Alföldi L.: 1965; Szalontay G.: 1968); sőt a kőzet-víz kölcsönhatás is kimutatható a nyomelemek alapján (Kubovics I. in: Alföldi L. et al: 1976.). ' 2. A kompakció útján vízleadásra képes medencebeli pannon vízadórétegektől a hévíztároló középhegységi kifejlődésű mezozóoskarbonátos képződményeket K felé többszáz m vastag vízzáró eocén és oligocén összlet szigeteli el. Egyes helyeken a középhegységi mezozoikum a bükki (dinári) típusú karbonátos triász- és permkori képződményekkel érintkezik, azokkal hidrodinamikai kapcsolatban állhat, az utóbbiakat azonban a felsőpannon képződményektől vízzáró felsőkréta-paleogén és alsópannóniai rétegtagok választják el, tehát a porózus összlettel való kommunikáció ilyen közvetett úton sem lehetséges. 3. Azokon a helyeken, ahol a vízzáró fedőösszlet folytonossága szerkezeti okok miatt megszakad és a kommunikáció lehetséges, mindenütt a felsőpannon rétegvíztartók nyomása a kisebb és a termális karsztrendszerből mutatható ki vízátadás a porózus víztartók felé (Szentlászló-vize-völgy, Délegyháza-Alsónémedi, illetve a turai rög környéke az ún. „Balaton-vonal" mentén).
