Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

3. szám - Papp Ferenc–Benedek Pál–Homonnay András: Környezetvédelem és vízminőség-szabályozás

104 Hidrológiai Közlöny 1978. 3. sz. Dr. Papp F.—dr. Benedek P.—dr. Homonnay A.: Környezetvédelem lógiai rendszerében semmit sem nyerünk kompenzáció nélkül. Az adósság visszafizetése tehát nem mulasztható el, legfeljebb késleltethető. A jelenlegi környezeti krízis arra figyelmeztet, hogy az adósság már túl régi [4]. A környezet károsítása a bioszféra mind három közegét, a levegőt, a vizet, a földet (talajt) mindig együttesen, komplexen éri, bár az egyes közegek sérülési nagyságrendje változó lehet. Komplex bioszféra károk vannak, melyeknél esetenként súlyponti eltolódásokat különböztethetünk meg. A környezeti elemek (bioszféra közegek) egymásrahatását az 1. ábrán szemléltetjük. Emberi mm^ beavatkozás 1. ábra. Környezeti elemek egymásrahatása Fig. 1. Interaction between the elements of the environment 1.2. A viz jelentősége a környezeti elemek között Meg kell jegyezzük, hogy a fentebb hivatkozott magyar környezetvédelmi törvény a föld, víz és a levegő védelme mellett kitér az élővilág, a táj és a települési környezet védelmére is. Ez utóbbi három természetesen szorosan kapcsolódik az előző háromhoz, mintegy beleépülve azokba. A mindenütt jelenlevő víz szerepe áthatja az egész környezetet. Jelen van a levegőben (pára, csapadék) és a földben (pórus-, talaj-, mélységi víz) is. Ahol viszont csak elenyésző mennyiségben található, vagy károsan szennyezett, ott katasztrófa helyzet, sivatagosodás, elnéptelenedés áll elő. A víz természetesen nemcsak hasznos, hanem káros, romboló hatású is lehet. Amikor például a föld védelméről beszélünk, melynek keretében a talaj termőképességét a vízháztartás javításával növeljük (öntözés, vízrendezés, melioráció), gondoskodnunk kell a vízkárok csökkentéséről is (árvízvédelem, lecsapolás, erózióvédelem stb.). A levegő védelme is szorosan kapcsolódik a vízhez, főleg annak körforgása révén. A csapadék a levegőszennyezések jelentős részét kimossa és a föld-, valamint víz felszínére hozza le. Ugyanakkor a vízzel való gazdálkodás a levegő védelmét közvetve segíti azáltal, hogy javítja az erdők termőhelyi feltételeit és megteremti az erdők telepítésének lehetőségét ott is, ahol addig nem volt (pl. a szikes Alföldön, a Nyírség homokján, a bányászat és ipar által roncsolt területeken). Az élővilág védelmét célozza a vízi ökológiai rendszerek megőrzésére irányuló tevékenység, a vízgazdálkodási védőerdők létesítése stb. A táj védelme a vízvédelmi beavatkozások természetes következménye. Kívánatos viszont, hogy egy-egy vízgazdálkodási beavatkozás, duzzasztómű, mesterséges csatorna víztározó, a táj formálásával a lehetséges legnagyobb összhangban történjék meg. A belterületi vízrendezés tartalmában és minőségében átalakul olyan települési környezetfejlesztéssé, ahol az alapvető vízgazdálkodási feladatok (pl. árvízvédelem) mellett javul a rendeltetésszerű és esztétikus település-formálás. Ezek részei a közcélú (vagy jóléti) tavak, parkok, terek, közös sportlétesítmények, amelyeknek megvannak a kulturális nevelő hatásuk is. A települési környezet fejlesztésével (vízellátás, csatornázás, fürdők) elősegíthető a termelői és fogyasztói infrastruktúra fogalomkörén túl a lakó-üdülő- és intézményi területek fejlesztése is. 1.3. Az ipari forradalom hatása Az utóbbi három évtizedben olyan technológiai forradalom ment végbe a fejlett ipari országokban, amelyhez hasonlót az emberi történelemben nem találunk. Szinte nap mint nap olyan új iparágak „léptek be", melyeknek környezetkárosító tevékenysége súlyosabb, mint a hagyományos iparágaké volt, így hulladékaik veszélyessége is felette van az átlagénak. Ilyenek az új, nagyipari ágazattá fejlődött energiatermelés, a vegyipar, a nagyüzemi mezőgazdaság kemizálása, az élelmiszeripar. Napjaink energiaéhsége szinte kielégíthetetlen. Jelenleg dekádonként kétszereződik meg az energiaszükséglet (2. ábrát). Ezért új és még újabb energiahordozókat kellett keresni, így „lépett be" a szén után az olaj, a földgáz, míg végül eljutottunk az atomenergia kitermeléséig is. Az energia igények kielégítése és használata súlyos környzeti ártalmat jelent vizeinkre is. Csak néhány példát említünk. A megnövekedett olaj használat (termelés, feldolgozás, közlekedés) miatt sajátos természetföldrajzi adottságú hazai vízgyűjtőnkre mintegy napi 100 tonna olaj terheléssel érkezik a Duna, melyhez újabb kb. 100 tonnát adunk mi is (bár ennek jelentékeny része leülepszik, vagy lebomlik, de így is károsan befolyásolja a vízi környezetet). Az energia termelés hőhatása kedvezőtlenül befolyásolja vizeink hőfokát, mely a víziökoszisztémák életfeltételeit befolyásolja úgy, hogy biológiai vízminőségromlást eredményez (Tiszai Hőerőmű, Paksi Atomerőmű). Számolni kell azzal, hogy az energiafelhasználás lényegesen gyorsabban emelkedik, mint a népsűrűség (2. ábra), és így a vizek terhelése ipari melléktermékek, hőleadás és műtrágyázás révén a házi szennyvizek okozta terheléshez képest sokkal jelentősebb [6].