Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
3. szám - Papp Ferenc–Benedek Pál–Homonnay András: Környezetvédelem és vízminőség-szabályozás
Dr. Papp F.— dr. Benedek P.— dr. Homonnay A.: Környezetvédelem Hidrológiai Közlöny 1978. 3. sz. 103 Környezetvédelem és vízminőségszabályozás PAPP FERENC —BENEDEK PA L»— HOMONNAY ANDRÁS" 1. A környezetvédelem komplexitása és ebben a víz szerepe A vízgazdálkodás környezetvédelmi feladatainak, „a vízikörnyezet" védelmének — ezen belül a vízminőségszabályozás lényegének megértéséhez néhány alapösszefüggés tisztázása és egységes értelmezése szükséges. Elsősorban a környezetvédelem helyes értelmezését szeretnénk megismertetni olvasóinkkal. A környezetvédelem humán centrikus, amint arra Bakács Tibor is rámutatott [1], Ez valóban igaz, de nem tévesztendő össze azzal az elterjedt felfogással, hogy a környezetvédelem végcélja a jó levegő, a kristály vizű patak és idillikus táj. Értelmezésünk szerint a környezetvédelem olyan humáncentrikus gazdasági tevékenység, amely ugyanakkor a természeti kincsek (föld, ásványvagyon, levegő, víz) megőrzését, megújulását, kitermelését, átalakítását teszi hatékonyabbá úgy, hogy a keletkező melléktermékek minimális környezeti ártalommal kerüljenek vissza a természetbe. A természeti környezetvédelem és a szabályozott gazdasági tevékenység szoros kölcsönhatásban van, egymást nem zárja ki, hanem segíti [2]. Értelemszerűen vonatkozik ez a vízre is. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1972-ben, a környezetvédelem javításáról szóló határozatában többek között kimondja ,,A természeti erőforrások ésszerű kihasználása, megóvása és újratermelése ... szerves része a kommunizmus felépítését célzó programnak ... A népgazdaság továbbfejlesztése és a természeti erőforrások termelésbe történő bevonása mind nagyobb mértékben követelik meg, az összes állami és társadalmi szervektől, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a környezetvédelemre, a természeti erőforrások felhasználásának javítására . . ." E feladatok megoldásánál kiemelkedő jelentőséget kap a környezet védelmének gazdasági oldala. A célkitűzések nem valamely elképzelt, ideális állapotot, hanem a gazdaságfejlesztés és a környezeti feltételek reális összhangját tartalmazzák. A határozat kiemelt feladatként írja elő a minisztériumok és irányító hatóságok részére a „. . . vízkészletek állandó, gazdaságos kezelésére s védelmére irányuló intézkedések szigorú betartását". A környezetszennyezési és védelmi folyamatnak, így a vízminőségvédelemnek is minden eleme az ember társadalmi fejlődésével és gazdasági tevékenységével van kapcsolatban. A cél a környezetre pozitív és negatív tevékenységek * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest. olyan egyensúlyban tartása, mely az ember szempontjából nemcsak az adott időben, hanem a távolabbi jövőben is kedvező [3]. Ennek feltételei azonban — éppen az ember környezetre ható tevékenysége révén — folyton változnak. Ezért más életkörülmények között élő emberek környezetvédelmi nézőpontja eltérő lehet, sőt az igényekhez alkalmazkodva változik egy-egy országrészen belül is. A környezetvédelmi törvény (1976. évi II. tv.) szövegéből is kitűnik az igényekhez való rugalmas alkalmazkodás szükségessége, amikor kimondja, hogy „a környezetvédelmi feladatokat társadalmi jelentőségük szerinti sorrendben, a népgazdaság fejlődésével arányosan kell megoldani." 1.1. Ökológiai összefüggések Az Egézségügyi Világszervezet véleménye szerint a rákbetegségek 80%-a már bonyolult ökológiai rendszerbeli áttéteken keresztül különféle ember okozta szennyezések eredménye, amelyek károsan zavarják meg az ökológiai egyensúlyt [1]. De mit is nevezünk ökológiának? Barry Commoner szavaival élve, azt a tudományt, . . . „amely az élő egyedek egymással való kapcsolatát és azokat a folyamatokat tárgyalja, amelyek az élő egyedeket a fizikai, kémiai környezetükhöz kapcsolják" [4]. Az ökológiai rendszer („ecosystem") saját dinamikus, szabályozó tulajdonságai révén stabilizálódik. De nem mindegy hogyan! Ha ezt az önszabályozó tulajdonságot túlságosan igénybe vesszük, ez az egész rendszer összeomlásához vezethet. Természetesen a „minden mindenhez kapcsolódásának" elve alapján kisebb sérülések még nem jelentik az egész rendszer tönkremenetelét, de az egyik helyén okozott kis zavaró hatás is okozhat nagy távolságban jelentkező késleltetett hatást. Ami pedig a „stabilitást" illeti, adott rendszer annál stabilabb, minél változatosabb. A rendszert alkotó komponensek számának csökkenésével, csökken stabilitása is [5], A jelenlegi környezeti krízisnek egyik fő oka az, hogy nagy mennyiségű nyersanyagot veszünk ki Földünkből, új szintetikus anyagokat teremtünk belőle, majd ezeket újra visszabocsátjuk a környezetbe. Ez igen sokszor kártékony — természet idegen, környezet szennyező — anyagok akkumulálódásához vezet. Más szóval a korszerű ipari termékek egy része nem képes visszatérni bolygónk ökológiai rendszerébe. A természetben pedig semmilyen organikus anyag serh szintetizálódik anélkül, hogy a természet ne gondoskodna annak lebontásáról, kikényszerítve így a ciklikus fejlődést. Az ökológiában is érvényes az a közgazdasági törvényszerűség, hogy minden nyereség bizonyos költségáldozat árán születik. Földünk öko-
