Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
2. szám - Dr. Deák Zsuzsanna: Bakteriológiai vizsgálatok a Duna Rajka–Budapest közötti szakaszán
Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 79 . Bakteriológiai vizsgálatok a Duna Rajka—Budapest közötti szakaszán Dr. DEÁK Z8UZSÁSN A» Az OVH Vízminőségszabályozási Mintaterületek UNDP/ WHO HUN/PIP001 Project keretében a Duna Rajka-Budapest közötti hossz-szelvényén vizsgálatokat végeztünk a folyó bakteriológiai minőségének, a szennyezettség tér- és időijeli változásának meghatározására. A vizsgálatokat 1973. VI—1975. XII. hó között havonta egyszer, összesen 29 alkalommal, I 1 mintavételi helyen sodorból vett mintákból végeztük. A két és fél évet felölelő vizsgálatok során összesen 336 vízminta került feldolgozásra. A mintavételi helyek a Dunán a következők voltak: Rajka, Medvei híd, Gönyü, Komárom, Dunaalmás, Esztergom, Szob, Nagymaros, Békásmegyer, Szentendrei ág 1 fkm, Budapest Északi Összekötő Vasúti híd. A mintákat hűtve szállítottuk a laboratóriumba, ahol azok a mintavétel napján, de legkésőbb 24 órán belül feldolgozásra kerültek. A bakteriális és fekális szennyezettsógi indikálására a következő paramétereket határoztuk meg: eoliform, fekál coliform, 37 °C hőmérsékleten tenyésző baktériumok, 20 °C hőmérsékleten tenyésző baktériumok, ill. telepképző egységek, spórás anaerob baktériumok (Clostridium), Streptococcus faecalis (1973—74), illetve fekális streptococcusok (1975. Vl-tól). A kvantitatív vizsgálatok eredményét 1 ml-re, Clostridium esetén 40 ml-re vonatkoztatva adtuk meg. Enterobaeteriaceae családba tartozó standard indikátor törzsek (E. coli, Salmonella, Shigella) segítségével szemikvantitatív bakteriofág vizsgálatot is végeztünk, az oldási erősséget 1—24 közötti értékekkel jellemeztük. A kórokozók közül a Salmonella-csoportba tartozó baktériumok jelenlétét vizsgáltuk ; a Rajkánál és Budapestnél vett mintákból a kórokozók mennyiségének meghatározására kvantitatív vizsgálatot is végeztünk. A kitenyésztett Salmonella-törzseket a szokásos biokémiai és szerológiai tesztekkel [1] azonosítottuk. A vizsgálatokat — az alább felsoroltak kivételével — az érvényben levő Ivóvízbakteriológiai Szabványban [2] megadott módszerek szerint végeztük, a Dunavíz szennyezettségének megfelelő hígításokból. A Streptococcus kimutatására eredetileg alkalmazott, az említett szabványban megadott táptalaj alapanyagaiban bekövetkezett változások miatt ezt a vizsgálatot 1975. júniusától membránfilterre történő szűrés után SlanetzBartley (M cnterococcus agar) [3] táptalajon végeztük, ahol a rózsaszín-piros telepek számát értékeltük. Míg az eredetileg alkalmazott módszer elsősorban a közegészségügyi szempontból legjelentősebb Streptococcus faecalis típus kitenyésztésére alkalmas, addig az utóbb bevezetett eljárás segítségével számos, a Streptococeuscsoporíhoz tartozó típus izolálható, amelyeket összefoglalóan fekális streptococcusoknak nevezünk. Ezen baktériumok száma szennyvízzel terhelt felszíni vizekben többszörösen, akár nagyságrenddel is meghaladhatja a csupán egyetlen típus kimutatását célzó vizsgálat számszerű értékeit. A különbség azonban évszaktól és terheléstől (szennyvíz jellege) függően változó lehet. A Salmonella dúsítása — kedvező hazai [4] tapasztalatok alapján — a nemzetközi összehasonlításra is alkalmas, Preuss-féle káliumtetrathionatos táptalajban történt. A kvantitatív vizsgálatokat az MPN (most probable number) elv alapján 5x50, 5X10 és szükség esetén 5X1 ml vízminta dúsításával végeztük, az eredményeket statisztikai táblázatok segítségével értékeltük. A víz bakteriológiai paraméterek alapján történő mi* Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. nősítésénél három mutatót vettük figyelembe, az alábbi határétékek szerint: Vízminőségi osztály I 11 III IV Coliformszám 10 100 1000 1000 felett Fekál coliformszám . . . 1 10 100 100 felett Streptococcus faecalis, . 0 1 10 10 felett ill. 1975. Vl.-tól Fekális streptococcus .. 1 10 100 100 felett A vizsgált bakteriológiai mutatók rövid jellemzése Az 1973—75 évi program során vizsgált bakteriológiai paraméterek többsége a folyóvíz melegvérűektől származó fekális szennyezettségét, illetve annak mértékét határozza meg. Mai felfogásunk szerint obligát fekál indikátorok a fekál coliform, a Streptococcus faecalis, ill. a fekális streptococcusok, a bél baktériumokat oldó ún. „enteralis" fág, a kórokozó bélbaktériumok, így a Salmonella. A fakultatív fekál indikátorok a melegvérűeken kívül kisebb mértékben egyéb szennyező forrásból is származhatnak (hidegvérűek, növény, talaj), ilyenek a coliform, a heterotrof mezofil (37 °C) baktériumok, a spórás anaerob Clostridiumok. A heterotrof, psychrofil (20 °C) baktériumok nem fekális eredetűek, a melegvérűek testhőmérsékletén általában nem szaporodnak; környezetből (talaj) származnak és felszíni vízben valamennyi felsorolt baktériumnál nagyobb számban fordulnak elő. A melegvérűektől származó fekálindikátorok a szaporodáshoz szükséges feltételek hiányában (megfelelő hőmérséklet és tápanyag) a vízben általában nem szaporodnak, de egyes csoportok reprezentánsai (pl. coliform, mezofil baktériumok) az optimálishoz közeli hőmérsékleten és szervesanyagban, tápanyagként hasznosítható mineralizációs termékben gazdag folyóvízben (pl. szennyvízbeömlések közelében) utószaporodást mutathatnak. E hatások azonban — éppen a baktériumok adaptációs és heterotrof tulajdonságai miatt — nem mindig ilyen élesek. Például számos mikroorganizmus képes kis mennyiségű nitrátot tápanyagként hasznosítani. Lényegesen kevesebb azonban azoknak a száma, amelyek anaerob körülmények között oxigén helyett nitrátot képesek felhasználni. Ezek közé tartozik néhány Clostridium species, valamint a coliform csoportba tartozó Aerobacter aerogenes. A felsoroltak meghatározott környezeti feltételek között a nitrátot nitritté, sőt ammóniává redukálják. A víz 0 2 telítettségének csökkenésével az anaerob folyamatok kerülnek előtérbe és ez pl. a vízhőmérséklet csökkenésével a gátolt nitrifikáció mellett a víz ammóniatartahnának növekedését eredményezi.
