Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Ábrahám Margit–Várday Nándor: A Rajka–Esztergom közötti Duna-szakasz vízminőségi problémái

Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 60 A Rajka—Esztergom közötti Duna-szakasz vízminőségi problémái ÁBRAHÁM MARGIT*- VÁRD a\ NÁNDOR* Az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területéhez tartozó több mint 1 40 km-es Duna-szakasz vízminőségét a külföldi eredetű szennyezések nagymértékben meghatározzák. A rajkai határszelvény feletti vízgyűjtőn az ipar fejlett és a kommunális csatornaellátottság is magas. A keletkező ipari ós kommunális szennyvizek végső befogadója a Duna. Magyarország hasznosítható vízkészletének jelentős részét a Duna adja, ezért a folyó vízminőségének változásai érzékenyen érinthetik az ország iparát és kommunális vízellátását. E tény kényszerítette a vízügyi szolgálatot másfél évtizeddel ezelőtt arra, hogy a folyó vízminőségét rendszeresen ellenőrizze. Szinte felbecsülhetetlen éppen ezért annak a jelentősége, hogy az UNDP/ WHO Project keretében mód nyílott a vízfolyás vízminőségének alaposabb megismerésére, kutatására. A vízminőség alakulása a rajkai szelvényben A határszelvényben a vízminőség ismerete, a változások irányának, ütemének meghatározása érdekében már majdnem egy évtizede heti gyakorisággal történik vízmintavétel és a mérési adatok évenkénti értékelése; egy éve pedig a Project keretében épült vízminőségmérő állomás a vízminőségi paraméterek egy részét folyamatosan méri és regisztrálja. Az Igazgatóság rendelkezésére álló hidrológiai és vízminőségi adatsorból egyértelműen megállapítható, hogy az összes oldott só, vezetőképesség, az összes kationok és anionok értékei határozott fordított arányú összefüggést mutatnak a vízhozammal, nagyságukra az emberi tevékenységből származó szennyeződések csak kisebb befolyással bírnak. A kation koncentrációk arányait vizsgálva megállapítottuk, hogy a Na% értéke a többi kationnal szemben kisebb vízhozamoknál növekszik. Az anionok százalékos összetételénél a vízhozamtól függő határozott összefüggést kimutatni nem lehetett. A sóháztartás mutatóinál — az egyes évek vizsgálati adatait összehasonlítva — lényeges változás nem figyelhető meg (1. ábra). A biológiailag bontható szervesanyagok elsősorban Bécs és Pozsony városok szennyvízkibocsátásától, valamint a Morva folyótól származnak. A bekerülő szennyezőanyagokat a folyó a határszelvényig még nem képes lebontani és itt a víz még nagyon sok makroszkopikus méretű szennyezést tartalmaz. A szervesanyagokra jellemző vízminőségi mutatók változása függ a hőmérséklettől és a vízhozamtól is. így a szervesanyag-tartalommal összefüggő komponensek (oxigénfogyasztás, oxigéntelitettség, szaprobia index, nitrát és ammónia) alakulását a vízhozam és hőmérséklet egyidejű változásával a 2. ábrán tüntettük fel. Az adatok feldolgozása során a bikromátos oxigénfogyasztás és a vízhozam közötti összefüggés mértékének meghatározását is megkíséreltük. Az egyes * Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr. évekre megrajzolt i(Q) függvényekből kitűnik, hogy a Duna szervesanyag-terhelése a vizsgált szelvény felett évről évre emelkedett (3. ábra). Adataink szerint a határon túlról érkező olajszennyezések gyakorisága és nagysága is növek- / szik, ami szorosan összefügg a tüzelőanyagok felhasználásánál az utóbbi években bekövetkezett strukturális változással és a hajóforgalom növekedésével. E megállapítási!nkat alátámasztja a szénalapú gázgyártásból származó fenol koncentrációjának jelentős csökkenése is. Emelkedett a növényi tápanyagok (N és P formák) koncentrációja is és ezzel együtt a víz trofitási szintje. Ezért az utóbbi években tavasszal és ősszel eutrofizációs hullámok alakultak ki. A felülről érkező szennyezőanyag mennyiségének pontosabb meghatározására és térbeli eloszlásának vizsgálatára 1974 óta negyedévenként keresztszelvény-vizsgálatokat végzünk. A kétéves adatsor ugyan még kevés a megalapozott vélemény kialakítására, de a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján is látható, hogy ebben a szelvényben nagy vízminőségi különbségek nem alakulnak ki. A nagyobb sebességű és ezzel összefüggően jobb oxigénellátottságú sodorvonalban a víz tisztább, az öntisztulás gyorsabb, mint a fenék és partközeli rétegben (4. ábra). A vízminőség változása Rajka—Esztergom között A Duna-szakasz rendszeres kéthetenkénti vízminőségi ellenőrzését a következő ún. törzshálózati szelvényeknél végezzük: Győrzsámoly-Medvei híd 1806,2 fkm Gönyü vízmércénél 1791,3 fkm Komáromnál a Vág-torkolata felett 1766,8 fkm Dunaalmásnál a bal parttól50m-re. . 1751,8 fkm Dunaalmásnál középen 1751,8 fkm Dunaalmásnál jobb parttól 50 m-re 1751,8 fkm Esztergomnál a Garam torkolata felett 1717 fkm A Rajka-Győrzsámoly közötti szakaszon a folyót a jobb partról szennyvízterhelés nem éri, tehát a vízminőség javulására lehetne számítani. Ezzel szemben a Rajkánál mért értékek lényegesen nem csökkennek, sőt esetenként növekednek. Feltételezhető, hogy ezt a folyóban levő szennyezések diszpergálódása, feltáródása és az e szakaszon nagy területet elfoglaló mellék- és holtágakban a víz fokozódó tápanyagtartalma miatt kialakuló nagy primer-produkció által megnövekedett szervesanyagtartalom okozza. A mintavételi hely alatt ezek a zavaró hatások már nem, vagy csak jelentéktelen mértékben jelentkeznek és a vízminőség javulása mérhetővé válik.