Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Ábrahám Margit–Várday Nándor: A Rajka–Esztergom közötti Duna-szakasz vízminőségi problémái

Ábrahám M.—Várday N.: A Rajka—Esztergom közötti Duna-szakasz Hidrológiai Közlöny 1977. 2. sz. 61 1. ábra. Az ásványianyag-tartalom jellemző mutatóinak f(Q) függvénye a Duna rajkai szelvényében (1967—70 és 1971—75) Fig. 1. Characteristic indices of mineral matter content vs. streamflow rate in the Rajka cross-section on the Danube (1967—70 and 1971—1975) (1) Total dissolved salts, (2) Conductivity, (3) Total cations, nig equivalent a [ni^s] 5000 ToÖÖ Gönyü felett torkollik be a jobbpart első mellékfolyója, a Mosoni-Duna, amelynek vízminősége alig különbözik a Dunáétól. Gönyünél általában kedvezőbb minőségi értékeket mérünk, mint Rajkánál. A Gönyü-Komárom közötti szakasz jobbparti részén csak a Cuhai-Bakonyéren és a Concó-patakon keresztül jut szennyező anyag a Dunába. Ezek mennyisége azonban jelentéktelen, így hatásukat a befogadó Dunában kimutatni nem lehet. E szakaszra is az öntisztulási folyamatok a jellemzőek, hatásukra a vízminőség tovább javul. A komáromi szelvénynél a vízminőség egész keresztszelvényben való kiegyenlítődése észlelhető (5. ábra). A komáromi szelvény alatt torkollik a Dunába a balpart egyik jelentős mellékvízfolyása, a Vág, amelynek vízgyűjtője fejlett ipari terület (jelentős a papír- és cukoripar). A vízfolyás szennyezőanyagterhelésére és vízhozamára vonatkozóan megbízható adatokkal ugyan nem rendelkezünk, de a szennyező hatást a dunaalmási szelvény balparti sávjában minden esetben kimutatjuk. A Komárom-Dunaalmás-i szakasz jobb oldalán levő szennyvízkibocsátók döntő többségénél a szennyvízkezelés megoldott és így szennyezés csak ritkán, a tisztítók üzemzavara esetén fordul elő, ami azonban a befogadónál csak a parti sávban rövid szakaszon észlelhető. A jobb oldali mellékvízfolyások hatása sem jelentős. A dunaalmási szelvény jobb parti és középső sávjában a komáromi szelvényhez képest vízminőségromlás nem, sőt gyakran további javulás mutatható ki. Fenti megállapításainkat bizonyítják a dunaalmási szelvénynél rendszeresen végzett keresztszelvény-vizsgálatok adatai is (6. ábra). A Dunaalmás-Esztergom közötti szakasz jobb oldalán elhelyezkedő üzemek és települések szennyvíztisztítása részben még megoldatlan, de a Dunába vezetett szennyezőanyag-mennyiség még így sem jelentős, hisz hatásuk csak a bevezetések környezetére, a parti sáv egészen rövid szakaszára korlátozódik. A Kenyérmezői-patakon keresztül bekerülő dorogi szennyvizek csak akkor okoznak az esztergomi Primás-szigeti Dunaágban kisebb szennyezést, ha az öbölszerű Táti-Dunaágban a víz tározódik és apadáskor nagyobb mennyiségben kerül a Dunába. A Duna-főág vízminőségére azonban még ilyenkor sem gyakorolnak jelentős hatást. Az Esztergomnál esetenként végzett keresztszelvény-vizsgálatok még mindig a balpart nagyobb szennyezettségét mutatják ki, amit részben a Vág, részben az egyéb bal parti szennyezőforrások okoznak. A vizsgálatok alapján levonható következtetések A Duna 1850—1709 fkm közötti szakaszán a vízminőségi változások részletes elemzését nehezíti az a tény, hogy a bal parti terhelésekre vonatkozóan megbízható adatokkal nem rendelkezünk. A jobb oldali terhelések és a Duna-vizsgálatok eredményeinek pontos ismerete kevés a teljesen megbízható hidrokémiai hosszszelvény elkészítésé-