Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Megemlékezés dr. Páter Jánosról

Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 59 Dr. Páter János 1905—1976 Dr. Páter János, az orvos­tudományok kandidátusa, a Pécsi Orvostudományi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára 1976. má­jus 25-én váratlanul el­hunyt. A Debrecenben töltött egyetemi évei alatt már 1929-ben a Tihanyi Bioló­giai Kutató Intézetben dol­gozott, ahol vizsgálta a Ba­laton vizének fényáteresztő képességét és a fény hatásá­ra végbemenő biológiai fo­lyamatokat, valamint a ma­gyar sugárzó klíma helio­therápiás felhasználásának lehetőségét, ß veken át össze­hasonlító napsugárzás méré­seket végzett a balatoni, az alföldi (Debrecen) és a kö­zéphegységi (Mátra) klímát illetően. 1933-tól 1935-ig az OKI Bakteriológiai Osz­tályán dolgozott, ahol elsősorban az ivóvíz járvány­terjesztő szerepével foglalkozott, eközben az ezüst ionok olygodinámiás hatását vizsgálta és gyakor­lati módszert dolgozott ki az ivóvizek ezüst ionok­kal való gyors fertőtlenítésére. 1935-ben megszervezi a MÁV Közegészségügyi Intézet jogelődjét, a MÁV Vízegészségügyi Labo­ratóriumot. Közben a budapesti Tudományegye­tem Kórtani és Bakteriológiai Intézetében tanár­segéd, majd ugyanitt egyetemi magántanár. A Magyar Hidológiai Társaságnak 1944. óta volt tagja. A felszabadulás után sokat foglalkozott az enterális bakteriophagok vízegészségügyi vonat­kozásaival és már 1949-ben, a Hidrológiai Társaság szegedi Vándorgyűlésén előadást tartott ,,A bakte­riophagok szerepe a lassú szűrésnél" címen. Ezt sorozatban követték balneológiai és vízhigiénés tárgyú előadásai: „A harka-kópházi hidrokarbo­nátos víz", ,,A magyar ivóvíz véleményezés prob­lémái", ,,Az ivóvizek kémiai összetételének szem­léltető ábrázolása" stb. Részt vesz az első magyar vízszabványok kidol­gozásában, a magyar gyógyvízi és fürdőügyi törvény megszerkesztésében. Sokat foglalkozott a vízrajzi táj vizsgálatokkal, különösen a golyva-endémiás vidékek vizének jód tartalmát vizsgálta. Először publikálta a Balaton­mm part ásott kútjai vízminő­ségével kapcsolatos megfi­gyeléseket. 1949-től a Magyar Hidro­lógiai Társaság különböző vezető testületeiben vesz részt. 1954-től 1968-ig, mint a Balneológiai Szakosztály elnöke dolgozott, 1970-től haláláig a Pécsi Területi Szervezet vezetőségi tagja, majd társelnöke volt. Mun­kásságáért 1951-ben ,,Bog­dánfy Ödön Emlékérem"­mel tüntette ki a Társaság. 1954-ben „Kiváló Orvos" kitüntetésben részesült a szigetközi árvíznél végzett munkájáért, a következő évben a „Szocialista Mun­káért Érdemérmet" kapott. A Magyar Meteorológiai Társaság 1956-ban a „Steiner Lajos Emlékérem" ezüst fokozatával tüntette ki a Társaság kereté­ben végzett kiemelkedő munkájáért. Ugyanebben az évben „Érdemes Vasutas" kitüntetést is kapott. Több orvostársaságnak is vezetőségi tagja volt. A Magyar Higiénikusok Társasága társadalmi és tudományos munkája elismeréseként a „Fodor József", majd a „Fenyvesy Béla" emlékéremmel tüntette ki. 1963-ban megvált a Vasútegészségügyi Szolgá­lattól, mivel a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének tanszékvezető egye­temi tanárává nevezték ki. Tudományos pályafutását több, mint 100 köz­lemény és számos szakkönyv fémjelzi. Néhány tanulmánya a Hidrológiai Közlönyben jelent meg. A hidrológiával foglalkozók közül nemcsak az idősebbek ismerték, hanem még a fiatalab­bak közül is sokan hallgatták kitűnő előadásait, melyek egy-egy vízegészségügyi, vagy balneológiai kérdést sokoldalúan világítottak meg. Szeretettel tanított és gazdag tudását örömmel adta át tanít­ványainak. Halálával érzékeny veszteség érte a Társaságot is. Egy mindig aktív újat kereső fáradhatatlan tudós tért örök pihenőre. Kedves, közvetlen egyénisége, szellemi öröksége maradandó emléket állított számunkra. Dr. Molnár Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents