Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
12. szám - Dr. Fekete József: A talaj sóforgalma szabályozásának lehetősége az öntözési rend helyes megválasztásával
Dr. Fekete J.: A talaj sójorgalma Hidrológiai Közlöny 1977. 12. sz. 535 hőmérsékleten végzett szárítások nagymértékű sótartalmi változásokat idéztek elő. Az 50 és 75 °C-os kezelések közötti különbségek jelentéktelenek, sőt esetenként az 50 °C-on történt szárításkor több oldható anyag halmozódott fel a talajmintákban. A két eltérő hőmérsékletű kezelés hatása tehát közel azonos, mert az 50°-osnál a szárazabb levegő fokozta, a 75°-osnál a nedvesebb légtér pedig csökkentette a száradást. A 25 °C-on szárított talajmintákban is sok oldható anyag halmozódott fel, háromszor-ötször több, mint az állandóan nedvesen tartott mintákban. Végeredményben megállapítható, hogy a különböző hőmérsékleten végzett, illetve különböző ideig tartó száritások fokozzák áz oldható sók felhalmozódását. Az állandóan nedves mintákban a nagyobb sótartalmú oldatok felett sem emelkedett meg számottevően az oldható anyagok mennyisége. Az ismételten, egymást követő nedvesedések és száradások növelik a sófelhalmozódás mértékét. A talaj átnedvesedésekor újabb és újabb sómenynyiség kerül a talajba, így a talaj oldható sótartalma fokozatosan gyarapszik. A talajok gyakori kiszáradása tehát a sófelhalmozódást segíti elő. Az elmondottakból következik, hogy természetes körülmények között — még közeli talajvízállásnál is — a talajok nedvesen tartásával, illetve az erős kiszáradások megakadályozásával a sófelhalmozódást mérsékelni lehet. Törekedni kell a talajok állandó nedves állapotban tartására, ami kisebb vízadagokkal történő öntözésekkel érhető el. Összefoglalás Modell kísérletekben különböző összetételű oldatokkal nedvesített talajminták oldható sótartalmának változásait vizsgáltuk különböző mértékű szárítások hatására. A vizsgálatokhoz réti csernozjom talajt használtunk, amelynek fizikai talajfélesége középkötött vályog. Az alul perforált műanyag kísérleti edényeket 3—5 mm nagyságú aggregátumokkal töltöttük meg. A mintákat desztillált vízzel és három különböző összetételű oldattal nedvesítettük alulról, kapilláris úton. Nedvesítés után négyféle kezelést alkalmaztunk: állandóan nedves, 25 °C-on, 50 °C-on és 75 °C-on történt szárítást. A talajokban felhalmozódott sók mennyisége annál nagyobb, minél töményebb az oldat. Az oldatok koncentrációjának növekedésével nőtt az oldható só%, az anionok és kationok mennyisége, valamint a száraz- és izzítási maradék. A vízben oldható anyagok mennyisége a különböző szárítások hatására jelentősen változott. A legkisebb mértékű változásokat a desztillált víz felett tartott talajmintákban mértük, de a szárítások hatására az összes só%, az anionok és kationok mennyisége azonban itt is másfél-kétszeresére növekedett. A kimutatott változások a nedvesítések, szárítások, hőhatások következtében intenzívebbé váló mállási folyamatok eredményei. A sótartalmú oldatok felett már a 25 °C-on szárított mintákban is sok oldható anyag halmozódott fel, háromszor-ötször több, mint az állandóan nedvesen tartott mintákban. A Cl-ion mennyisége a 25 °C-on szárított mintákban az állandóan nedvesen tartotthoz képest ötszörösére, az 50 °C-on szárított kb. hatszorosára, a 75 °C-on szárított mintákban pedig több, mint hétszeresére emelkedett. A S0 4-ionok mennyiségében beállt változások a Cl-ionokéhoz hasonló tendenciát mutatnak. A Ca-, Mg-, Na- és K-ionok mennyiségének alakulása az oldatok koncentrációjával és a szárítások mértékével mutat összefüggést. A vizsgálatok eredményeiből megállapítható, hogy az egymást követő nedvesedések és száradások fokozzák az oldható sók felhalmozódását. Ezekből következik, hogy a talajok nedvesen tartásával, illetve a kiszáradások megakadályozásával, kisebb vízadagokkal történő öntözésekkel a sófelhalmozódást mérsékelni lehet. IRODALOM [1] Arany S. (1958): A Tiszalöki Öntözőrendszer vízés talajprobléniái kémiai szempontból. Kísérletügyi Közlemények 1958. évi Növénytermesztés füzete. 27—47. [2] Bacsó A.—Fekete J. (1974): Öntözött mészlepedékes csernozjom ós réti csernozjom talajok ásványtani és kémiai összetétele a Hajdúságon. Agrokémia és Talajtan. 23. (3—4). 481—492. [3] Bállenegger R., di Oléria J. (1962): Talaj- ós trágyavizsgálati módszerek. Mg. Kiadó, Bp. [4] Darab K. (1958): A tiszántúli öntözött réti talajok másodlagos szikesedóse. Agrokémia és Talajtan, 7. (1) 53—64. [5] Fekete J. (1968): Mélyben sós réti csernozjomok víz- ós sóforgalma a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban. Agrokémia és Talajtan. 17. 25—46. [6] Harmati I. (1964): Öntözővíz hatása a SzegedFertő szikes talajára rizstermesztés esetén. Délalföldi Mg. Kis. Int. Közleményei. 5. Szeged, 191.— 205. [7: Herke S. (1964): A belvízrendezés szerepe a szikesek sajátságainak változásában a Duna—Tisza közén. Hidrológiai Közlöny. 1. 14—20. [8] Kovda, V. A. (1965): Alkaline soda-saline soils. Agrokémia és Talajtan 14. Supplementum. 15—18. [9] Petrasovits I. (1968): A növények csírázáskori sótűrése ós az öntözés. Agrokémia és Talajtan. 17. <1—2). 61—76. [ 10] Sigmond E. (I 905): A tiszamenti kötött sziktalajok chemiai összetétele. Magyar Ghemiai Folyóirat. XII. (1—2). 1—9. [ 11 ] Szabolcs I. (1961): A vízrendezések ós öntözések hatása a tiszántúli talajképződósi folyamatokra. Akad. Kiadó, Bp. [12] Szabolcs I., Máté F., Molnár T., Koch L.-né (1956): Szikesedési folyamatok vizsgálata modell kísérletekben. Agrokémia és Talajtan. 5. (3). 297—306. [13] Szabolcs I., Darab K., Várallyay Gy. (1968): A tiszai öntözőrendszerek ós a Magyar Alföld talajainak termékenysége. I. Az öntözés talajtani lehetőségei ós feltótelei Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megvék területén. Agrokémia és Talajtan. 17. 453—464. [14] Székely A. (1954): A talajok nagyfokú kiszáradásának és átnedvesedésének hatása a szikesedés szempontjából. Agr.tud. Egy. Agronómiai Kar Kiadványai. I. (17). —18. [15] Várallyay Gy. (1967): Duna—Tisza közi talajok sómérlegei. Sómórlegek öntözött viszonyok között. Agrokémia és Talajtan. 16. 27—56.
