Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

11. szám - Dr. Gáspár Zoltán: Öntözési kapacitáskihasználás mérése ökológiai elven

Dr. Gáspár Z.: Öntözési kapacitáskihasználás Hidrológiai Közlöny 1977. 11. sz. 505 4. táblázat A kiszolgáltatott nettó öntözővíz [inm] valamint az azzal elért ökológiai- és műszaki- kapacitáskihasználás [%) Tabelle 4. Das abgegebene Netto-Bewässerungswasser [mm] und die damit erreichte ökologische und technische Kapazitätsausnutzung [%] Kapacitáskihasználás Nagyszentjános Hajdúszoboszló Pankota Soisz. Év ö. V. ökol. műsz. Ö. v. ökol. műsz. ö. V. ökol. műsz. mm /o 0/ /o mm /o /o mm 0/ /o /o 1. 1967. 51 49 13 2. 1968. — — — 263 138 107 98 72 25 3. 1969. — — — 92 149 37 30 111 8 4. 1970. — — — 50 128 20 9 102 2 5. 1971. 74 81 16 73 75 30 34 73 9 6. 1972. 63 156 14 153 145 62 43 85 11 7. 1973. 101 115 29 135 110 55 61 51 16 8. 1974. 84 174 18 106 135 43 17 91 4 9. 1975. 31 86 7 29 101 12 13 109 3 értékek is vannak, amelyek túlöntözésre utalnak, és sem ökológiai, sem ökonómiai szempontból nem indokoltak. Bár jobb vízgazdálkodású talajokon a túlöntözés nem jelentkezik terméscsökkenésben, mindenképpen önköltségrontó tényező, fölösleges ráfordítás. Felfogásunk szerint tehát az öntöző üzem akkor végzett színvonalas tevékenységet, ha az ökológiai kapacitás kihasználása 100% körüli érték. Ettől + vagy — irányú jelentős eltérés (>25%) káros túl- vagy alulöntözést jelent. Mindkettő kerülendő, különösen a gyengébb vízgazdálkodású talajokon. Az öntözhető növényállományok vízszükségletdinamikájának minél szorosabb követése az öntözéstechnikával eredményezheti az öntözés ökológiai kapacitás-kihasználtságának 100%-át, mely egyben a szakszerű öntözés végrehajtás egyik legfontosabb mutatója. IRODALOM [1]Az öntözési kapacitás és kihasználás számítása ökológiai elven; s a módszer konkrét alkalmazása I., II., III. kötet. 1976. Gödöllő, Agrártudományi Egyetem Vízgazdálkodási ós Meliorációs Tanszók. [2] Csorna J-né—Major P.—Molnár Oy.: Regionális nedvességmérő hálózat adatainak felhasználása a várható nedvességtartalom előrejelzésére. Hidrológiai Közlöny, 1976. 6. 237—242. p. [3] Gáspár Z.: Lehetőség öntözővízkészlet gazdálkodásunk hatékonyságának növelésére. Hidrológiai Közlöny, 1973. 5. 222—228. p. [4] Gáspár Z.: Az éghajlati vízhiány változásai őszibúza, cukorrépa és kukorica kultúrákban. Növénytermelés, 1973. Tom. 22. No. 2. 147—156. p. [5] Gáspár Z.: Az Evapotranszspiráció, mint az öntözővízigény számítás alapja. Agrártudományi Egyetem Közleményei, 1974. Gödöllő 149—151. p. [6] Lengyel L.: Az öntözőkapacitás mérésének és a kihasználás megállapításának módszertani problémái és a feladatok megoldásának lehetősége. 1973. MÉM-TMI Szolnok (kézirat) 11. p. [7] Major P.: Síkvidéki erdő hatásának vizsgálata a talajvízpárolgás ós beszivárgás folyamataira. Hidrológiai Közlöny, 1974. 6. 181—288. p. [8] Petrasovits I.: Új módszer az öntözött szántóföldi növényállományok evapotranszspirációjának számításához. Öntözéses Gazdálkodás. 1969. Szarvas, Vol. VII. No. 1.3—16. p. [9] Petrasovits I.—Gáspár Z.: Az öntözéskapacitás és kihasználás számítása ökológiai elven ós várható eredményei. 1974. ATE Gödöllő (kézirat) 7. p. [10] Petrasovits 1. : Az öntözővíznormák fontosabb elvi és módszertani kérdéseiről. A VITUK1 keretében működő Öntözővíznorma Bizottság munkájához (kézirat) Gödöllő, 1975. 32 p. [11 ] Petrasovits I.: Az öntözési kapacitáskihasználás mérésének ökológiai módszeréről. Hidrológiai Közlöny, 1976. 8. 337—339. p. [12] iSzalóki S.—Szőke Molnár L.: Az öntözőfürt tervezésénél figyelembe veendő agronómiai igények, az öntözővíz szükséglet tervezésének újabb módszere. 1974. ÖKI. Szarvas (kézirat) 67 p. [13] Szalóki S.—Szőke Molnár IJ. : Az öntözési gyakorlat értékelése különös tekintettel a kapacitás kihasználás vizsgálatára. Vitaanyag a MTA Mezőgazdasági Üzemi Vízgazdálkodási Bizottság ülésére (kézirat) ÖKI. Szarvas, 1 975. 20 p. Messung von Nutzungsgrad der Bewässerungskapazität auf ökologischem Prinzip Dr. Gáspár, Z. Die reelle Messung der Bewässerungs-Kapazitätsausnützung in bedingt bewässerten Zonen ist im Weltausmass noch nicht gelöst. Der Grund hierfür liegt grundlegend in dem Widerspruch, der zwischen Beständigkeit der Wasserführungsfähigkeit der Bewässerungsobjekte und Veränderlichkeit des Bewässerungswasserbedarfs der zu bewässernden Pflanzenbestände besteht. Die Aufgabe der Bewässerungswirtschaft ist an gegebener Stelle nicht die maximale Ausnützung der Wasserlieferungsmöglichkeit der Bewässerungswerke, sondern die möglichst beste Befriedigung des Wasserbedarfs der zu bewässernden Pflanzen. Deshalb müssen also die tatsächlich abgegebenen Wassermengen dem sich jährlich ändernden aber messbaren und berechenbaren Bewässerungswasserbedarf angepasst werden. Diese Verhältniszahl nennen wir ökologische Kapazitätsausnutzung. Diese Ausnützung ist dann 100%ig, wenn der Bewässerungswasserbedarf und die abgegebene Bewässerungswassermenge gleich sind. Unsere Methode, die die Berechnung der ökologischen Bewässerungskapazität ermöglicht, fusst auf der Petrasovits-schon Berechnungsformel [8] der Evapotranspiration und berücksichtiht sämtliche ökologische Faktoren, die die Orösse des Bewässerungswasserbedarfs wesentlich beeinflussen. Bei der Anwendung dieser Methode konnten wir feststellen, dass die reelle ökologische Kapazitätsausnutzung von der bisher benützten technischen Kapazitätsausnutzung stark abweicht (Tabelle 4). Die Berechnungen zeigen eine Überdimensionierung der technischen Kapazität bei jeder untersuchten Bewässerungsanlage.