Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
11. szám - Dr. Gáspár Zoltán: Öntözési kapacitáskihasználás mérése ökológiai elven
504 Hidrológiai Közlöny 1977. 11. sz. Dr. Gáspár Z.: Öntözési kapacitáskihasználás 3. táblázat A kukorica optimális vízigény-összetevőinek változékonysága Hajdúszoboszlón Tabelle 3. Veränderlichkeit der optimalen Wasserbedarfs-Komponente beim Mais in Hajdúszoboszló Sorszám Opt. vízigény Vízszükséglet Öntözővízigény Sorszám JliV [max. %] [max. %] [max. %] [mm] [max. %] [mm] [max. %] [mm] [max. %] 1. 1968. 499 99 163 61 79 44 2. 1969. 489 98 90 34 0 0 3. 1970. 467 93 51 19 0 0 4. 1971. 492 98 240 90 120 66 5. 1972. 448 89 165 62 81 45 6. 1973. 496 99 266 100 182 100 1. 1974. 439 87 122 46 30 17 8. 1975. 501 100 115 43 0 0 padékértékek kerülnek levonásra ahhoz, hogy az éghajlati vízhiányhoz (É v/J jussunk. Az éghajlati különbségek Magyarországon belül is olyan mértékűek, melyeket az öntözési objektumok műszaki méretezésénél figyelembe venni indokolt [3., 4.]. Az igényoldal évjáratonkénti változékonyságának szemléltetésére példaként a hajdúszoboszlói adatsorokból kiragadjuk a kukoricát, melyet minden évben termesztettek az öntözőtelepen. A fejlécben szerepeltetett komponensek mennyiségi összefüggései a következők: — Optimális iHzigény = öntözött növényállomány evapotranszspiráció (ET o t). — Vízszükséglet = Optimális vízigény — csapadék veszteség. — Öntözővízigény = a vízszükséglet — a talajszelvényben levő felvehető induló vízkészlet (DV). A táblázat világosan mutatja a feldolgozott 8 év különbözőségét. Legkevésbé változékony az optimális vízigény, ami érthető, hiszen egy jól fejlett komplett kukoricaállomány optimális vízigénye közel azonos évenként. Az eltérő bioklimatikus viszonyok tükröződnek a max. 13%-os ingadozásban. Lényegesen változik a helyzet a vízszükségletnél, ahol a legszeszélyesebb eloszlású, legváltozékonyabb meteorológiai elem, a csapadék lép be, mint módosító tényező. A maximális ingadozás itt már eléri a 81%-ot. Az öntözővíz igényeket vizsgálva az évek közti különbség 100%-ra fokozódik, azaz van néhány olyan év is mikor a kukorica optimális vízellátottságának biztosításához nem volt szükség öntözővízre. Egy-egy növényfaj ilyen jellegű vizsgálata igen jól mutatja a változékonyságot. Ontözőfürt, vagy tájegység vonatkozásában azonban a szélső értékek már kiegyenlítődhetnek a növényfajok számának növekedésével. Növényfajonként ugyanis más-más időszakban más-más nagyságú vízigény merül fel, melyek öntözőfürtre, tájegységre szintetizáltan kiegyenlítő hatásúak. Ezen változó igényekkel szemben áll a viszonylag stabil műszaki kapacitás, mivel évente igen eltérő öntözővíz mennyiségek kiszolgáltatásával érhető el a növényállományok vízigényének kielégítése, azaz az ökológiai öntözési kapacitás 100%-os kihasználása. Ezt bizonyítja a következő táblázat, mely a ténylegesen kiadott nettó öntözővizet s a vele elért műszaki és ökológiai kapacitáskihasználást (20% párolgási veszteség levonása után) tartalmazza. A műszaki kapacitást, mint évről évre változatlan érteket vettük figyelembe, mégpedig a táblázatban az évi 2500 üzemórához tartozó mennyiségeit választottuk. Ezek a következők: Nagyszentjános 459 mm Hajdúszoboszló 246 mm Pankota 388 mm A táblázatban szereplő műszaki kapacitás-kihasználási százaléknál ezekhez a mennyiségekhez viszonyítottuk a kiöntözött vízmennyiséget, míg az ökológiai kapacitás-kihasználási százaléknál a mindenkori öntözővízszükséglethez. A táblázat több érdekes következtetés levonását teszi lehetővé: — Néhány csapadékos tenyészidejű évben (1970, 1975) 2—20%-os műszaki kapacitáskihasználás mellett elérhető volt a növényállományok teljes vízigénykielégítése. Az ennél szárazabb tenyészidőkben többszörös öntözővízmennyiségekkel lehetett csak a vízigényeket kielégíteni, azonban a műszaki kapacitáskihasználás Hajdiiszoboszlót kivéve, (1968) még csak meg sem közelítette a 100%-ot. Pankotán 25%, Nagyszentjánoson 29% műszaki kapacitáskihasználás volt az elért maximum a vizsgált években (4. sz. táblázat). Számítási adataink arra engednek következtetni, hogy a vizsgált objektumok túlméretezettek. A hajdúszoboszlói Á. G. erre több szempontból is bizonyítékot szolgálhat: 1. Nem irreális az idényenkénti 2500 üzemóra alapulvétele, mert 1968-ban ennél többet teljesítettek. 2. Bár a vizsgált 3 üzem közül a hajdúszoboszlói a legkisebb műszaki kapacitású, mégis évente rendszeresen öntözi az öntözésre berendezett (711 ha) területe közvetlen szomszédságában levő területeit is. 1968-ban pl. a szomszédos területeken ugyanazon nyomásközpontról 2x öntözött 118 ha-t, 1 X öntözött 63 ha-t. A másik két üzem túlméretezettsége még nyilvánvalóbb, ami párosul Pankotán egy ennek ellenére nem kielégítő öntözés végrehajtással is. — Az ökológiai kapacitás-kihasználtság mutatói kevésbé kedvezőtlen képet mutatnak. Nagyszentjánoson 81%, Hajdúszoboszlón 75% a minimum. Igaz ugyan, hogy a 100 %-ot jelentősen meghaladó
