Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
11. szám - Dr. Gáspár Zoltán: Öntözési kapacitáskihasználás mérése ökológiai elven
Dr. Gáspár Z.: öntözési kapacitáskihasználás Hidrológiai Közlöny 1977. 11. sz. 503 c) klimatikus: napi csapadékértékek (vegetációs időszak), téli félév csapadékösszege. A felsorolt tényezők differenciált figyelembevételével érhető el tehát a tényleges vízszükséglet meghatározása. A növényállományok vízszükséglete értelmezésünk szerint tartalmazza a növénytermesztési tér vízigényét (ET o t azaz optimális evapotranszspiráció), plusz a veszteségeket. Veszteségként azt a természetes csapadékból származó vízfölösleget vettük figyelembe mely a talaj vízbefogadó és vízkapacitás értékét meghaladta. A vízszükséglet kielégítettségét a csapadékból (Cs), a felvehető talajnedvességből (DV), és az öntözésből származó vízmennyiségek, mint vízforrások viszonyítása alapján értékeljük időszakonként (dekád, hónap, tenyészidő). Az öntözés irányított tevékenység amelynek fő célkitűzése a növényállományok vízigénye és a természetes vízforrások (Cs, DV, talajvíz) közti hiányok folyamatos kiegyenlítése. Ez egyben az ökológiai kapacitáskihasználtság 100%-a. Nyilvánvaló, hogy a 100% fölötti érték túlöntözést, a 100%-nál kisebb pedig alulöntözést (kielégítetlen vízszükségletet) jelent. Az általunk kidolgozott ökológiai öntözéskapacitás-kihasználás fogalma nem teszi fölöslegessé az eddig is használatos műszaki és területi mutatókat, hanem ezeket új minőségi mutatóval egészíti ki, s ezzel bio-ökológiai oldalról válik vizsgálhatóvá az öntözéskapacitás kihasználása. Tulajdonképpen az a sajátos ellentmondás teszi szükségessé az öntözési kapacitás ökológiai kihasználtsága fogalmának bevezetését, mely az öntözhető terület öntözővíz szükségletének változékonysága és az öntözővíz szolgáltatásra létesített berendezések műszaki kapacitásának viszonylagos stabilitása között fenn áll. Míg a műszaki kapacitás elsősorban tervezési, méretezési kérdés addig az ökológiai kapacitás agrotechnikai, üzemeltetési, agroökológiai szempontok függvénye. Más kérdés, hogy a helyes, korszerű műszaki méretezés sem nélkülözheti ma már az agroökológiai megfontolásokat [9, 10, 12]. A módszer alkalmazásának eredményei Kidolgozott módszerünk alkalmazását igen gondos helykiválasztás előzte meg. — Első szempont volt olyan mezőgazdasági nagyüzemek keresése, ahol régebben folyik öntözéses gazdálkodás s azt megfelelő adatnyilvántartás kíséri. Különösen jelentős ezek közül is a helyi csapadékmérés és a kiöntözött vízmennyiség kellő részletességű nyilvántartása. Ez utóbbi igény — a megbízhatóságot fokozandó — már egyértelművé tette, hogy elsősorban esőztető öntözőobjektumokat kell számításba vennünk. További szempont volt, hogy egyértelmű legyen az öntözővízszolgáltató képességhez (műszaki kapacitás) tartozó öntözhető területnagyság. E feltételeknek leginkább a félstabil A.C. esőztető fürtök, telepek feleltek meg. A kiválasztás igényességével paralel beszűkültek a lehetőségek, melyek közül úgy választottunk ki 3 öntözőjüzemet, hogy azok lehetőleg az ország más-más ökológiai adottságú térségét képviseljék, ez ugyanis több értékes összehasonlításra adott lehetőséget. A vázolt szempontok alapján a Hajdúszoboszlói Á. G. (711 ha), Pankotai Ä. G. (445 ha), Kisalföldi Á. G. Nagyszentjános (1231 ha) adatait dolgoztuk föl sorrendben 8, 9 és 5 évre visszamenőleg dekád részletességgel. A vizsgálat befejező éve mindenütt 1975. volt. Főbb megállapításaink a következők: A műszaki kapacitás a három objektumnál eltérő, melyet az öntözésre berendezett területen teljesíthető óránkénti nettó (20% átlagos párolgási veszteség levonva) öntözővízszolgáltató-képességgel fejeztünk ki (1. táblázat) : 1. táblázat A vizsgált öntözőtürtök óránkénti nettó vízszolgáltató képessége Tabelle 1. Stündliche Netto-Wasseriieferkapazitäl der untersuchten Bewässerunijs-Teilsysteme Műszaki kapacitás ÜzembeÜzein [mm/ó] helyezés [mm/ó] [max. %] óve Hajdúszoboszlói Á. G 0,0984 53,6 1965 Kisalföldi Á. G. Nagyszent jános 0,1834 100,0 1970 Pankotai Á. G 0,1553 « 84,7 1966 A jelentős méretezési különbségek ökológiai szempontból nem indokolhatók, mert nem követik az ország ariditási viszonyait. A klímaelemeknek kimutatható módosító hatása van a növényállományok vízigényére, melyet a lucerna és őszibúza példáján mutatunk be (2. táblázat). 2. táblázat Az optimális evapotranszspiráciő értékei (KT 0() [mm] Tabelle 2. Die optimale Evapotranspiration (ETot) in mm. Növény Év Nugyszentjános (Győr megye) Hajdúszoboszló (Hajdú megye) Pankota (Békés megye) 1972. 454 548 586 Lucerna 1973. 583 592 651 1974. 480 517 574 1972. 184 224 263 Oszibúza 1973. 210 202 218 1974. 168 175 196 A táblázatban kiemelt jellemző példák világosan mutatják, hogy mindkét növényfaj optimális vízigénye nő, az ország melegebb, napfényesebb, egyben csapadékszegényebb tájai felé haladva. Az ismertetett három év közül az 1973-as aszályos volt, ezért mindhárom helyen ennek az évnek legmagasabbak az értékei. Ugyanis a növényállományok vízfogyasztása aszályos évben több, jó vízellátottság esetén. A kimutatott klímahatás tovább fokozódik, ha a csapadékosabb vidék alacsonyabb vízigényértékeiből a magasabb csa-
