Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

11. szám - Dr. Hegedűs Jánosné: Toxikus vizek gátló hatása a Pseudomonas fluorescens növekedésére

Beszámoló Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 491 Toxikus vizek gátló hatása a Pseudomonas fluorescens növekedésére DE. HEGEDŰS JÁIOSNÍ* A felszíni vizekbe kerülő toxikus anyagok hatását a vizek élővilágára biológiai vizsgálatokkal, toxikológiai tesztekkel elemzik. Az „élővizekre" oly jellemző táplálékláncolat több láncszemének szennyvízmérgek által előidézhető lehetséges károsodás szempontjából történő megítélése teremtheti meg az előfeltételt ahhoz, hogy a biológiai egyensúly zavarait és ezzel a biológiai tisztulást a befogadóban felkutathassuk vagy előre jelezhessük. Ezért szükséges *-— a biológiai spektrumban — a potenciális szennyvízmérgek kái 'os hatását a vizek táplálckláncolatának a lényeges láncszemein vizsgálni. A vizek táplálékláncolatában az első láncszemet a hasadógombák, másnéven baktériumok képviselik, melyek anyagcseréjében a vizek biológiai tisztulási folyamatában mindenek előtt a vízben oldott szerves anyagok játszanak szerepet. A biológiai oxidációs folyamatokhoz az oxigént a baktériumok számára részben az algák termelik, amelyek egyidejűleg felveszik a baktériumok szervetlen anyagcsere termékeit. Viszont a baktériumokból és algákból él a vizek kisállatvilága. A vizek kisállatai a halak táplálékának lényeges alapelemeként szolgálnak [4, 9]. A szennyvízmérgek baktériumokra gyakorolt hatását vagy a károsodott vizsgálati tenyészetek sejtszámának az ellenőrző tenyészetekkel szemben mutatkozó különbségéből ítélhetjük meg, vagy az anyagcsere folyamatok gátlásából ismerhetjük fel. Összehasonlító toxikológiai vizsgálatokról baktériumokon, algákon és kis rákokon 1959-ben Bringmann és Khün számolnak be. A baktérium tesztben teszt szervezetként Escherichia coli és Pseudomonas fluorescens törzseket alkalmaztak. E szerzők a mérgező hatás kimutatására nem a szaporodási folyamat gátlásának különböző mértékét használták, hanem azt a fiziológiai folyamatot, amikor a glukózból történő savképzés a vízben található mérgező anyagok hatására különböző mértékben gátolva volt. Vagyis a glukóz bontásból keletkezett sav mennyiségét mérik. Ez a folyamat toxikus anyagok jelenlétében lelassul, vagy meg is áll [1,2, 6,8, 10]. Laboratóriumunkban több éves kísérleteink során baktérium tesztnél a mérgező hatás mértékének a szaporodási folyamat gátlását tekintettük. Aránylag magas kiindulási sejtszámból, azonos tápanyag mennyiség mellett a vízminta hígítása révén határoztuk meg a gátlás mértékének nagyságát. Anyagok és eszközök Vizsgálati törzsként Pseudomonas fluorescens (OKI, 173 001 számú standax'd törzs) friss, fertőzésmentes véresagar tenyészetét alkalmaztuk. Tápoldatként a * Fővárosi Köjál, Településegészségügyi Osztály Bringmann által javasoltat — melynek összetétele a következő — használtuk: 20 g D-gliikóz 2 g KNO, 1 g K„HP0

4 0,05 g MgS0

4 • 7H

sO 0,5 g NaClad/lOOOmlbideszt. víz pH = 7,2 Sterilezés: írakcionáltan sterilezve Arnold-készülékben, esetenként 30 percig [3]. Hígító folyadék: 0,9%-os fiziológiás, steril NaCl oldat. A vizsgálandó víz előkészítése: a vizsgálandó ipari szennyvizet ós a kontrol vizet (forralt vezetéki ivóvíz) 0.45 mikron pórusnagyságú Sartorius membrán filteren átszűrve baktérium mentesítettük. Eszközök: hőlógsterilizálóban 180—190 °C-on 2

h 45' sterilezett Wassermann csövek, 1 ml-es pipetták, vákuum szívópalack, szűrőfeltét és autoklávozott 0,45 mikron pórusnagyságú membrán filterek. Módszer Pseudomonas fluorescens törzset kaccsal véresagar lemezre oltjuk, 24''-ig 25 °C-on inkubáljuk. 1. nap. A Pseudomonas fluorescens 24 órás véresagar tenyészetéből I normál kacsnyi (3 mm 0) mennyiséget 2 ml tápoldatba oltunk és 25 °C-on 4

h-án keresztül inkubáljuk. A membránfilteren átszűrt, baktérium mentesített vizsgálandó- ós a kontrol vízből fiziológiás konyhasó oldattal számtani sor szerinti hígításokat készítünk az 1. táblázatban megadott módon, 3x10 Wassermann eső felhasználásával. Az 1. sor mindegyik csövébe a 4 órás Pseudomonas fluorescens tenyészetből 1—1 cseppet (0,05 ml) mérünk. A 2. sor mindegyik csövébe a 4 órás szuszpenzió 1/10 hígítású (1,8 ml tápoldat + 0,2 ml Ps. fluorescens). tenyészetből 1—1 cseppet adunk. A 3. sor csöveibe az 1/100 hígítású Ps. fluorescens tenyészet 1—1 cseppjét mérjük (az 1/10 higítású 4 órás tenyészetből 0,2 ml l's. fluorescens +1,8 ml tápoldat). A csöveket jól összerázzuk (homogenizáljuk) és 25 °C-on 24

h-ig inkubáljuk. 2. nap. Minden kísérleti csőből 1 normál kacsnyi mennyiséget vóresagarra oltunk ós azokat 25 °C-on 24

h-ig inkubáljuk. 3. nap. A leoltott véresagar lemezeken a Pseudomonas fluorescens növekedését értékeljük a 2. táblázatban megadottak szerint. (+ = a kioltott csőből a véresagar lemezen l's. fluorescens növekedés van, — = a véresagar lemezen nincs növekedés.) Amennyiben lemezöntéssel a vizsgálati csövekből csíraszámlálást végzünk, számszerűleg is megadhatjuk, hogy a vizsgált víz egyes hígításaiban milyen mértékben történt a Pseudomonas fluorescens gátlása. Értékelés: a vizsgált víz utolsó pozitív cső (ahol még véresagaron növekedést tapasztalunk) Pseudomonas fluorescens hígítását (tömény, 1/10, vagy 1/100-as hígítás) a kontrol utolsó pozitív csövének hígítási értékére számoljuk át. Pl.: ha a kontrol 1/100 Ps. fluorescens hígításnál 5,0 számtani hígítási fokú, ezzel szemben a vizsgált víz az 1/10 Ps. fluorescens hígításnál 2,0 számtani hígítási fokú, úgy tízzel szorzunk ós egy koefficienssel kifejezve, K = 5,0/20 = 0,25 értéket kapunk K = C/V ahol K = koefficiens, amely a vizsgált víz gátló hatását fejezi ki a Pseudomonas fluorescens növekedésére.