Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
11. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
Dr. Fáy Cs.—Józsa I.: Lengésjelenség vízmű nyomásfokozó Hidrológiai Közlöny 1977. 11. sz. 479 Meg kell jegyezni, hogy az adott esetben, amikor a nyomáslengés mutatkozott, a gép szívóoldalán 43 m hozzáfolyás volt, kavitáció nem lépett fel, nem is léphetett, mert még ha az adott ponthoz tartozó NPSH értékét le is vontuk a hozzáfolyásból, még mindig 25 m túlnyomás maradt. Hangjelenség sem utalt a kavitációra. A jelenség tehát periodikus leválás, ami a szivattyú nyomóoldalán az NPSH értékének megfelelő nagyságú periodikus szállítómagasság lüktetést eredményez. IRODALOM [L] Numachi és társai. Cavitation Tests on Hydrofoil Profiles Suitable foi Arrangement in Cascade. Report of the Institut of High Speed Mech. Tohoku Univ. Sendai, Japan Vol. 2. (1952). [2] Gruber: On the Problem of Judging Blade Section of Axial Hydraulic Machines. Acta Technica, VII. Bp. 1953. Surge phenomena at booster pumping stations in water works By Dr. Fáy, Cs. and Józsa I. Under special conditions (e.g. basin flushing) the pump at booster stations may operate on a section of the performance curve, where separations are induced on the delivery side of the impeller. This results in rapidly fluctuating oscillations of the delivery head, without the presence of cavitation in the machine. The phenomenon can be avoided by switching over to another machine, by speed control or by throttling. HBAemie Kojieoaunn Hanopa boam Ha HacoeHbix CTaHIJHHX CM CT CM liOA0Cliao>KCHHfl J\-p 0au, 1. — Roma H. Ha arperarax HacocHbix CTannHÜ AonojibHiiTejibHoro noAbeiwa npu <ipe3Bii<iaiiHbix oöcTOíiTejibCTBax (Hanp. npu npoMbiBKe Gaccefma) MOJKÍT naöjiiOAarbCH nepexo« B Tai<yio oöJiacTb xapaKTepiicTMKH, KorAa na paőone.vi KOJiece — c nameTaeMoii CTopoHbi oöpa3yioTC>i cpwBH, npnBOAflinne K ycKopeHHott nyjibcamw Hanopa BOÁM ÖE3 TOI O, MTOSBI B MamiiHe Hacrynajia KABHTANIIFL. TaKoe HBJiemie MO>KHO H36E>KaTb CMeHoii arperaTOB, peryjiiipoBaHHeM MHCJia OGOPOTOB HJIH peryjiHpoBamieM pacxoAa nocpeACTBOM cy>KeHHH AiiaweTpa Tpyő. A szegedi árvízvédelmi part falrendszer megújítása A szegedi árvízvédelmi partfalrendszer megépítése előtt a Tisza folyó városi szakasza ősállapotú folyómeder volt. A város a Tisza felé terjeszkedett. A partéi folyamatos feltöltésével igyekeztek növelni a parti sáv szélességét és ezzel újabb beépíthető területeket nyerni. Az egymás után bekövetkező árvizek a parti feltöltéseket megbontották, azok a mederbe csúsztak, a mesterséges partéi minden magas víz után leszakadt. A helytelen kialakítású — rossz helyen megépített — kezdetleges folyamszabályozási művek, kősarkantyúk az erőltetett partéi feltöltések, a partéleken felhalmozódott szemét ós hulladék még tovább rontották a szegedi mederszakasz stabilitását, állékonyságát. A gyakori partomlások, a növekedő magassággal kialakuló árvizek tovább fokozták a város árvízi veszólyezettsógót. Mindezek arra kényszerítették a várost, hogy a lakosság élet ós vagyonvédelmet biztosító, kellő biztonságot nyújtó árvízvédelmi művet építessen. Az állandó árvízvédelmi mű, a partfal rendszer megépítésére azonban csak az 1S79 márciusában bekövetkezett árvízkatasztrófa után került sor. Az árvízkatasztrófa után döntés született az állandó, szilárd vódmű megépítéséről. Az építési-kiviteli szerződóst 1880 szeptemberében kötötték meg. Az építés megkezdésekor alapozási nehézségek jelent keztek. A nehézségeket még növelte az 1881 márciusában bekövetkezett magas víz — amely 84(i cin-rel tetőzött — ós az ópülő vódművet megrongálta. Az elmozdult alapozást részlegesen átépítették. Ennek ellenére azonban 1882 őszén újabb süllyedéseket észleltek további két helyen. Az alapozási nehézségek, az építésközbeni árvizek rombolásai, a kényszerű át- ós újjáépítések miatt a partfalrendszer átadására 1880. év végén került sor, végleges befejezésére 1887-ben. A partfalrendszer átadását — befejezését követően a magas szinten tetőző árvizek romboló hatása miatt újabb átépítéseket, módosításokat hajtottak végre a már megépült művön. A közúti hídtól délre húzódó szakaszon visszabontották az alsó támfalat, lépcsős rézsű kialakítást készítettek. A szakaszos átépítésekkel párhuzamosan folyamszabályozási műveket is építettek a meder stabilitás biztosítása érdekében — a városi folyószakaszra. A jelenlegi közúti hídtól északra a közgazdasági technikum előtti partfalszakasz egyensúlyi helyzete labilissá vált. A felső ós alsó támfalak mozgása a meder feló az 1900-as évek elején kezdődött meg. Ezért a felső súlytámfalat 90 m hosszon elbontották és helyette vb. szögtámfalat építettek. Az építés 1928 szeptembere és 1929 márciusa közötti időszakban történt meg. Az átépítés ellenére sem szűnt meg a támfalrendszer lassú mozgása. Az 1960. évi ellenőrző mérések szerint a vízszintes elmozdulás közel 5,00 m értékű, a függőleges elmozdulás — süllyedés pedig 0,8—0,9 m értékű volt. Az 1970. évi tiszavölgyi nagy árvíz kritikus helyzetet teremtett a partfal rendszer védképessége —^ állékonysága tekintetében. Kérdéssé vált az, hogy a több szakaszon erősen leromlott, a stabilitás határán levő partfal rendszer alkalmas-e egy újabb, az 1970. évi árvízhez hasonló szinten tetőző, nagy tartósságú árvíz kivédésére. Az elvégzett vizsgálatok alapján, az ellenőrzések alapján döntés született az árvízvédelmi partfal-rendszer korszerű — az előírt, illetve megkívánt biztonságot garantáló — formában történő felépítésére. A Vízügyi Igazgatóság elkészítette az újjáépítést megalapozó beruházási programot. Ez a beruházási program alapját képezte azoknak a kiviteli terveknek, amelyek szerint az építési munkákat az Igazgatóság 1973-ban megkezdhette. A Szeged városi árvízvódolmi partfal-rendszer véd képességének helyreállításával teljes értékűvé válik az algyői hídtól az országhatárig húzódó 30 km hosszú Tisza jobbparti árvízvédelmi rendszer. Az igazgatóság már a tervezés időszakában a műszaki megoldások kialakítása során arra törekedett, hogy korszerű, időtálló ós gazdaságos szerkezetet alakítson ki a Tervező. ^ A rekonstrukció a teljes partfal rendszerre kiterjed. A kezdőpont a volt vasúti híd hídfőjének déli falsíkja. A 0 +000 km számú szelvény megfelel a Tisza jobbparti 12 +803 km számú töltósszelvónynek. Az átépítendő árvízvédelmi partfal-rendszer hossza: 1480 m. Az átépítéskor a támfalrendszer részben a régi, részben az új nyomvonalon épül meg. Azokon a szaka( Folytatás a 485. oldalon)
