Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

11. szám - Dr. Bordás István: Nyomóvezetékek feltárás nélküli tisztításának hazai gyakorlata

480 Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. Beszámoló Nyomóvezetékek feltárás nélküli tisztításának hazai gyakorlata nr. BORDÁS ISTVÁN 1. Bevezetés A vízvezetékekben üzemeltetésük során — az üzemeltetési idővel arányos mértékben — szennyeződések, lerakódások halmozódnak fel. Az anyagfelhalmozódás folyamata függ a víz minőségétől, a hálózatban levő áramlási viszonyoktól, azok változásától, a eső anyagától, stb. A lerakódások üzemeltetési problémákat okoznak : csökkentik a vezeték vízszállítóképességét, rontják a szállított víz minőségét. A lerakódáskópződésről — változatos formái, változó mértéke ellenére is — mondható, hogy az üzemeltetés szükségszerű velejárója. Mindenkor számolni kell vele, káros hatása ellen védekezni kell. Az ellene való védekezés nem merülhet ki a lerakódásképződést akadályozó vízminőség beállításával, mert ezzel — a legkedvezőbb körülmények között is — csak lassítani lehet a kialakulását, a hálózat elöregedését, de megakadályozni nem. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a gyakorlatban nagyon sok esetben nem lehet a legkedvezőbb vízminőséget biztosítani. Sok esetben szükségmegoldásként nem megfelelő minőségű vizet is vezetnek a hálózatba, „technológiai műhibák" is előfordulhatnak a vízkezelés területén. Ezért a hálózat tisztántartása érdekében szükséges a csőben levő szennyeződések rendszeres eltávolítása is. A vízvezetékhálózatok tisztántartására általánosan az öblítést alkalmazzák, de öblítéssel még kisebb csőátmérők esetén sem lehet a csőfalra rakódott szennyeződést eltávolítani. Szükséges a csőfal letisztítása, a lerakódások „öblíthetővó tótele". Erre a legalkalmasabb módszer a vezetékek mechanikai tisztítása. 2. Mechanikai csőtisztítási eljárások Mechanikai csőtisztításnak összefoglalóan azokat a módszereket nevezzük, amelyeknél a lerakódásoknak a csőfalról való eltávolítása, felaprítása mechanikai módszerekkel, a csőfal lakaparásával, ledörzsölésével történik. A lekapart, felaprított szennyeződés eltávolítása a csőből már történhet hidraulikusan (öblítéssel), mechanikusan (csőből való kikotrással), vagy a két eljárás kombinációjával. 2.1 Mechanikai csőtisztítási módszerek Forgatott tisztítóeszközzel való csőtisztítás. A tisztítandó vezetékszakasz végét megbontják. Ezen a megbontáson keresztül hajlékony rudazat végére szerelve kerül bevezetésre a tisztítóeszköz, amelyet a tisztítás során motorral működtetett meghajtó gép forgat (1. ábra). A tisztítóeszközt a forgó tengellyel, a tengely elemek fokozatos egymáshoz kapcsolása után, szakaszosan tolják a csövön végig. A tisztítás alatt a tisztítóeszköz előrehaladásával ellentétes irányban öblítővíz áramlik, amely a lekapart, felaprított szennyeződést a csőből eltávolítja. Az eszköz mozgását, esetleges elakadását a meghajtó gépet to 14 munkások érzékelik, ezért a cső védelme érdekében a tisztítóeszköz előtolását célszerű kézi erővel végezni. Ezzel a módszerrel kis átmérőjű, rövidebb vezetékszakaszokat, vagy kemény lerakódással erősen leszűkített keresztmetszetű csöveket célszerű tisztítani. 1. ábra. Forgatott tisztítóeszközzel való csőtisztítás Abb. 1. Rohrreinigung mit einem Drehräumgerät 2. ábra. Csörlővel vontatott tisztítóeszköz Abb. 2. Mit einer Winde gezogenes Reinigungsgerät Csörlővel vontatott . tisztítóeszközzel való tisztítás. A tisztítandó vezetékszakasz elejét és végét megbontják. Az egyik megbontásnál befűzik az eszközt vontató acélsodronyt egészen a másik megbontásig. Itt rákapcsolják a tisztítóeszközt, a csőbe helyezik, és az acélsodronnyal 10—15 m/perc sebességgel végig vontatják (2. ábra). Az eszközbeépítés helyén a csőmegbontást helyre lehet állítani, és a lekapart szennyeződés eltávolítása céljából öblítést is lehet végezni. Elsősorban erősen inkrusztálódott acél és öntöttvas csövek tisztítására alkalmas eljárás. Hidraulikus úton mozgatott tisztítóeszközzel való tisztítás. A tisztítandó vezetékszakasz két végét megbontják. Az egyik megbontásnál behelyezik a csőbe a tisztítóeszközt, utána a csőmegbontást összeszerelik, a vízáramlást megindítják. A csőbe helyezett tisztítóeszköz a vízáramlás hatására a cső szabad vége felé haladva letisztítja a cső falát. A lakapart szennyeződést az eszközön átáramló víz a csőből kiöblíti, a nagyobb méretű anyagokat a tisztítóeszköz maga előtt a csőből kitolja. Ezzel a módszerrel 80 mm, vagy ennél nagyobb átmérőjű vezetékszakaszok tisztíthatók. A tisztítóeszköz mozgatásához az átmérőtől, a lerakódásoktól függően 0,2—2 att víznyomás szükséges. Az egy menetben tisztítható hossz több km is lehet. A tisztítóeszköz helyét a csőben mindenkor meg kell tudni állapítani, hogy megakadás esetén megtalálható, és az útjában levő akadály megszüntethető legyen. Az eszköz helyének megállapítására a legegyszerűbb módszer, ha acélzsinór követéssel