Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Beszámoló a „Hígtrágya kezelés és mezőgazdasági hasznosítás” c. tudományos konferenciáról

466 Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. Beszámoló mely meglevő intézményénél hozzon létre a me­zőgazdasági területek legfontosabb jellemzőit tartalmazó adatbankot, amelynek adatai a víz­gazdálkodás és az egészségügy területén vég­zett adatgyűjtés és nyilvántartások adataival együtt mind a tervezésben, mind a szükséges intézkedések megtételében alkalmazhatók len­nének. 7. A szakosított állattartó telepeken törekedni kell a víztakarékos trágyaeltávolítási módszerek alkalmazására és a víztakarékos üzemeltetésre is, hogy minél kevesebb hígtrágya keletkezzék. 8. Űj állattartó telep csak a hígtrágya kezelés és hasznosítás telejes értékű megoldásával együtt létesülhet. A meglévő telepek esetében pedig a rekonstrukció keretében kell gondoskodni a hígtrágya kezelés és hasznosítás hiányzó be­rendezéseinek pótlásáról. Űj állattartó telep helyének kijelölésénél előre figyelembe kell ven­ni mind a telep vízellátásához szükséges jómi­nőségű vízforrás, mind a hígtrágya elhelyezésé­re, ill. hasznosítására alkalmas és elegendő nagy­ságú terület meglétét. 9. A már megépült szakosított sertés- és szarvas­marha-telpeket egységes irányelvek szerint — a különböző szakterületek képviselőiből álló szakértőcsoport segítségével — meg kellene vizsgálni a trágyakezelés és elhelyezés szem­pontjából, és telepenként javaslatot tenni a szükséges rekonstrukció módjára. Ez a javas­lat alapul szolgálhatna a támogatás elbírálá­sához is. 10. A hígtrágya kezelési módszereknek olyanoknak kell lenniük, hogy a legkisebb ráfordítások (költségek és munkaerő) árán tegyék lehetővé a hígtrágya ártalommentes, minél szélebb kö­rű és minél teljesebb mértékű hasznosulását. 11. Az állattartó telepek tervezésekor a termelő és trágyakezelő, valamint a hasznosító, vagy el­helyező létesítményeket (technológiát, létesítést és üzemeltetést) együttesen kell vizsgálni és a költségek szempontjából kell optimalizálni, így várható a legkisebb összes áldozat, a rela­tíve legkedvezőbb eredmény az állati termé­kek előállítása során. 12. Az abszolút és összehasonlító gazdasági meg­ítélés érdekében országosan egységes ökonómiai vizsgálati módszert kell előírni. Eszerint az öko­nómiai vizsgálat a beruházási és üzemelési költ­ségek, valamint az eredmények együttes egyenlegét mutassa be ún. mai, létesítéskori értékre vonatkoztatva (kamatolva, ill. disz­kontálva). 13. Indokolt, hogy a hígtrágya kezelés és elhelye­zés megoldása továbbra is az államilag külön­leges figyelmet érdemlő támogatások között sze­repeljen. A támogatások megítélésénél ki­emelten kell figyelembe venni a feladat össz­társadalmi érdekeit, infrastrukturális jellegét. A támogatás elbírálása és módozatai még a ki­vételes eljárást is szükségessé teszik. A támo­gatás terjedjen ki a létesítmény egészére, tehát mind az építés, mind a gépészeti-technológiai berendezésekre. 14. Időszerűvé vált a hígtrágya kezelési és hasz­nosítási technológiák egységes minősítése. A mi­nősítést időközönként meg kell ismételni és ki kell egészíteni. A minősítés egyik fontos eszkö­ze lehet a racionális tervezésnek, a lehető leg­kisebb áldozatot jelentő megoldások kiválasz­tásanak. A tervezés során — a kivételesen egyetlen változat kidolgozása helyett — ragasz­kodni kell az alternatív megoldások, vizsgálatához a viszonylag legkedvezőbb eredmény, ill. a leg­kisebb áldozat megtalálása érdekében. 15. A gyakorlatban tapasztalható kedvezőtlen helyzet fölszámolása céljából nem elsősorban új eljárások kialakítására, hanem a meglevő, ismert és a tervezési irányelvekben rögzített technológiák szélesebb körű gyakorlati meg­valósítására van szükség. Célszerűnek látszik a speciális ismereteket igénylő szaktervezés és ki­vitelezés koncentrálása, meghatározott válla­latok, ill. tervezők kijelölésével. 16. Az állami támogatással megvalósított hígtrá­gya kezelő és hasznosító telepeken rendszeres hatósági vizsgálatokat kell tartani a létesítmé­nyek szakszerű, rendeltetésnek megfelelő üze­meltetésének műszaki és agronómiai ellenőr­zése, hatékonyságáguk megállapítása céljá­ból. Olyan ösztönző rendszert kell kidolgozni és bevezetni, amely lehetőséget nyújt a hígtrá­gyát ártalommentesen felhasználó állattartó te­lepek, ill. gazdaságok dotálására a megtakarí­tott műtrágya-egyenértékek arányában, de amely ugyanakkor bírsággal sújtja az üzemel­tetési utasítástól eltérően, szakszerűtlenül, ill. gondtalanul üzemeltetőket a környezet-, ill. talajkárosítás, vagy a terméskiesés arányában. 17. Folytatni, fejleszteni és támogatni kell a híg­trágya kezeléssel és hasznosítással kapcsolatos kutatómunkát, szélesíteni kell a szakmai infor­mációk cseréjét mind a hazai, mind nemzet­közi szinten. A kutatásnak teljesen újszerű, a jövőben alkalmazásra kerülő elhelyezési és fel­használási megoldásokat is keresni kell, külö­nös tekintettel a kiterjedt szántóföldi haszná­latra. 18. A tudományos egyesületek fontos szakmai fel­adata, hogy az egyes hígtrágya kezelési és hasz­nosítási módszerek tényleges létesítési és üze­melési tapasztalatai, vizsgálati eredményei rendszeresen ismertetésre és megvitatásra kerül­jenek a tervezői és gazdálkodói gyakorlat köz­vetlen segítése érdekében. 19. A hígtrágya kezeléssel és hasznosítással össze­függő összes feladat — beleértve a kutatás, a műszaki fejlesztés, a szükséges gyártás-szerve­zés és gyártmány-forgalmazás feladatait is,— megoldásának segítését, irányítását és koor­dinálását egyetlen meglevő országos hatáskörű szervezetre (intézményre, vállalatra) kell bízni, az egyes módszerek bemutatását és kipróbálását végző bázisüzemek, üzemi nagyságrendű telepek egyidejű kijelölésével. 20. Az eddigi általánosabb érvényű ajánlásokon túlmenően a konferencia egyes szakmai kérdé­sekben a következőképpen foglalt állást:

Next

/
Thumbnails
Contents