Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Beszámoló a „Hígtrágya kezelés és mezőgazdasági hasznosítás” c. tudományos konferenciáról

Beszámoló Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 465 Megjegyzem, hogy e tudományágban elmélyült szakemberek esetenként túlbecsülik a hígtrágya környezetvédelmi veszélyességét, holott már számos tapasztalat igazolja, hogy a humán szennyvíz, valamint egyes növényvédelmi anyagok összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyforrást jelentenek az ember számára. A konferencia egyik legnagyobb jelentőségét abban látjuk, hogy a különféle szakterületek szemszögéből nézve] feltárta, megvitatta és összegezte azokat a szakami lehetőségeket, amelyek kihasználásával a hígtrágya probléma megoldható. Kialakultak a hítrágyakezelés és hasznosítás technológiái, most már elsősorban arra van szükség, hogy ezeket a helyi viszonyok szerint a gyakorlatban megvalósítsuk és szakszerűen üzemeltessük. Nem alapvetően új módszerek kellenek, — bár a kutatás sem állhat meg az eddigi eredményeknél, — hanem a jelenlegi tudásunk szerint kialakított módszerek gyakorlati alkalmazását kell minden erővel előmozdítanunk.Természetesen továbbra is támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a hasznosítás új lehetőségeit tárja fel. Sok ilyen javaslat hangzott el a szekcióüléseken. Ma már az érintett főhatóságok által elfogadott tervezési irányelvek foglalják össze a megoldást jelentő módszereket és a különféle szakmai követelményeket, állami támogatási rendszerünkben pedig szerepelnek a hígtrágyakezelés és a hasznosítás építési jellegű beruházásai is. Jól látjuk —és ez a konferencia is rávilágított erre —, hogy mind az irányelvek, mind a támogatási rendszer egyes elemei továbbfejlesztésre szorulnak, és dolgozunk is ezen. Azt is tudjuk azonban, hogy az eddig megszerzett ismertek és a most rendelkezésünkre álló eszközök maradéktalan felhasználásával jelentős mértekben léphetnénk előre és tartós javulást érhetnénk el a hígtrágya-felhasználásban. Kétségtelen, hogy a sikernek még egy nélkülözhetetlen összetevője van: ez a szakemberek összefogása, együttműködése, a segítő jószándék felülkerekedése. Úgy érzem, konferenciánk ezt a célt is jól szolgálta, sikerült közelebb hoznia a különféle szakterületeket, a kutatást és a gyakorlatot, de még a különböző nemzetiségű szakértőket is. Ez igen jó dolog, ós reméljük, hogy az összhang és az együttműködés a konferencia után, a mindennapi életben folytatódni fog. Az egyes szekció ülések ajánlásait a szervező bizottság összegezi, szintetizálja, a részvevőknek megküldi ós a szaksajtóban közzéteszi. Végül a rendező tudományos egyesületek nevében megköszönöm a tanulmányok készítőinek ós az összefoglaló előadásokat megtartó szakértőknek, az ülésszakok elnökeinek ós a vitában hozzászólóknak áldozatos, aktív szereplését, a tanulmányutak rendezőinek, valamint az egész konferencia szervezésében közreműködőknek fáradságos, lelkes munkáját, minden érdeklődő résztvevő szíves megjelenését. A vitában elhangzott javaslatokat a témacsoportok elnökei és előadói összegezték, majd a Szervező Bizottság ezek alapján összeállította a konferencia ajánlásait, amelyeket a beszámoló végén teljes egészében közlünk. Kívánatos, hogy az ajánlásokban megfogalmazott — szakmailag megfontolt és széleskörűen megvitatott —- javaslatokat illetékesek mind a szakirányításban, mind a tervezésben és kivitelezésben, mind pedig a további kutatások során teljes mértékben vegyék figyelembe ós alkalmazzák munkájuk során. A „HÍGTRÁGYA KEZELÉSE ÉS MEZŐGAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSA' tudományos konferencia ajánlásai című 1. Az alomtakarékos, vízöblítéses szakosított állattartó telepeken keletkező hígtrágyát a talajtermékenység növelésre alkalmas trágyának kell tekinteni és azt — mind a környezetvédelem, mind a benne levő tápanyagok felhasználása érdekében —- a mezőgazdasági termelésben kell hasznosítani, ill. talajrendszerekben, mezőgazdaságilag művelt területen kell elhelyezni. 2. A talaj hígtrágyával csak olyan mértékig terhelhető, hogy termékenysége növekedjék és hoszszabb idő múlva se kerüljön sor a talaj tulajdonságainak káros megváltozására, ill. a talajvíz szennyeződésére. Ennek érdekében a hígtrágya adagolását méretezni kell, aminek alapja a hígtrágya beltartalmi értékének, a termesztett növények tápigényének és az adott talaj kémiai és fizikai tulajdonságainak ismerete. Mindezek folyamatos ellenőrzése és az eredmények alapján a hígtrágya hasznosítás, ill. elhelyezés esetleges módosítása szükséges. 3. A hígtrágya minőségének elbírálásához és gazdaságos hasznosításának kidolgozásához olyan mintavételi, vizsgálati és értékelési rendszerre van szükség, amely országosan, esetleg nemzetközileg is egységes és elfogadott. 4. Az országban levő és továbbfejlesztés alatt álló agrokémiai laboratóriumi hálózatot meg kell bízni és fel kell készíteni a hígtrágyák kezelésével és hasznosításával kapcsolatos minőségi vizsgálatokra. Az alapvető beltartalmi vizsgálatok folyamatos elvégzésére a hígtrágya kezelő és hasznosító telepek üzemeltetőinek is fel kell készülniük és be kell rendezkedniük. 5. A hígtrágyaöntözés elvén alapuló hígtrágya kezelő és hasznosító telepek tervezése, létesítése és üzemeltetése során a környezetvédelmi és környezetalakítási feladatokat, a víz-, a levegő- és a talaj tisztaságát szolgáló intézkedéseket minden tekintetben egyeztetni kell a termelési feladatokkal. A 66031/1974. OVH sz. irányelvet valamennyi beruházó, tervező, üzemeltető és hatósági szervnek kötelezően alkalmaznia kell. 6. A hígtrágya hasznosítás tervezésének tudományosan megalapozottá tétele és az optimalizálás gyakorlati megvalósítása érdekében olyan adatgyűjtésre és feldolgozásra van szükség a szóbajöhető mezőgazdasági területekről, amely a víz, a levegő, a talaj és a növények károsodását egyaránt elkerülő tervek kialakítását teszi lehetővé. Ennek érdekében a MÉM vala-