Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
1. szám - Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenéküledékében felhamozódó biorezisztens anyagok vizsgálata
48 Hidrológiai Közlöny 1977. 1. sz. Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenélcüledékében például a fenéküledékből termoanalitikai vizsgálat, extrahálható anyag, majd ebből infravörös spektrofotometriás és gázkromatográfiás meghatározás stb. is történt [4, 6], ezek eredményeinek ismertetése azonban meghaladja jelen tanulmány kereteit. 4. Vizsgálati eredmények értékelése A hidrológia klasszikus megfogalmazása szerint a vízben lebegtetett és görgetett hordalék keletkezését a vízerozió idézi elő, ennek megfelelően a hordalék mennyiségét a vízgyűjtőterület sajátságai (föld- és talajtani viszonyok, lejtési körülmények stb.), a vízfolyás hordalékszállító képessége (vízhozam, fenék- és középsebesség stb.), valamint a szállított hordalék tulajdonságai (a részecske mérete, sűrűsége, alakja stb.) határozzák meg. Ez a megfogalmazás a vizek szennyeződésének növekedésével úgy módosul, hogy egyes vízfolyásoknál — sajnos a Sajó ennek igen szemléltető példája — a hordalékban jelentős hányadot képezhet a szennyvizekkel bekerülő, illetve az oldott szennyezőanyagokból a befogadóban keletkező lebegőanyag. A Sajó magyarországi szakaszán a fém-szennyezők mennyiségében bekövetkező változások értékelése előtt szükségesnek látszik a hordalék mozgásra jellemző vízhozam- és lebegőanyag- (lebegtetett hordalék) viszonyok áttekintése, amelyet a Project tevékenység során vizsgált tíz Sajó szelvényben a 3. táblázat foglal össze. Ha figyelembe vesszük, hogy a lebegőanyag lebegtetését elsősorban a turbulens vízmozgás belső erői eredményezik, akkor két szelvény között a lebegőanyag terhelés változását — a bekerülő lebegőanyagon, valamint a vízhozam növekedésen kívül — a felső szelvény feletti, illetve a két szelvény közötti folyószakaszra jellemző turbulencia viszonyok alakulása okozza. A Sajópüspöki és Sajószentpéter közötti szakaszon nincs lényeges vízhozam-változás. A táblázat lebegőanyag terhelés adatait tekintve Sajópüspöki és Putnök között 2,86-ról 3,09-re, azaz 0,23 kg/smal növekszik a terhelés, ami szinte megegyezik az egész Sajópüspöki—Sajószentpéter közötti szakasz legjelentősebb lebegőanyag szennyezőforrásának, a Hangonvnak 0,25 kg/sec-os terhelésével. A következő szakaszon Putnok és Sajókaza között annak ellenére, hogy semmilyen szennyezőforrás nincs, a lebegőanyag-terhelés jelentősen növekszik. Ez részben még a Hangony oldott szennyezőanyagainak kiválásával, de elsősorban a szakasz fokozott turbulenciájával, a fenéküledék fel keveredésével, illetve a görgetett hordalék lebegtetett hordalékká alakulásával magyarázható. A Sajókaza—Sajószentpéter közötti szakaszon az áramlási viszonyok ismét az ülepedésnek kedveznek, így Sajószentpéterig a lebegőanyag terhelés ismét a Sajópüspökinél mért szintre csökken. A bemutatott eredmények éves viszonylatra vonatkoznak, az uralkodó viszonyokat jellemzik. A továbbiakban sorrakerülő értékelésnél figyelembe kell venni, hogy a lebegőanyag ülepedése, felkeveredése, az áramlási viszonyok megváltozásával adott folyószakaszokon is időben más és más lehet. Ebből következik, hogy a vizsgált szelvényekben a lebegőanyag részét képező fém-szennyezők mennyisége az áramlási viszonyok, a vízhozam függvényében változhat mind a vízben, mind a fenéküledékben. A vízvizsgálatok eredményeinek értékelése A Project keretében 1974 és 1975-ben végrehajtott intenzív adatgyűjtési időszakban a Sajón a 10 mintavételi szelvény mellett a főbb szennyezőforrások egyidejű vizsgálatát is rendszeresen végeztük. A vizsgálatok az /. táblázat ban szereplő összes fémszennyezőre kiterjedtek. A hetenkénti mérések eredményeit 4 jellemző szelvényben az 1. ábra mutatja. Ugyanezen feltüntettük az egyes fémek esetén jelentős szennyezőforrások átlagos koncentráció- és vízhozam-értékeit. A vizsgálatok során a króm- és réz-tartalom maximum értéke a Sajó egyetlen szelvényében sem érte el a határérték 10%-át, így ezen két fém az ábrán sem szerepel. Az ábrán feltüntetett hat fém közül a vas, mangán és cink kevésbé, de az ólom, higany és kadmium toxikus hatása miatt rendkívül veszélyes. Megjelöltük az egyes fémekre javasolt határértékeket is. így látható, hogy a vas és mangán átlagkoncentrá3. láblázat A Sajó törzshálózati szelvényeiben 1974. évben hetenként végzett vízhozam és lebegőanyag mérések jellemzői Table 3. Typical data of streamflow- and suspended sediment observations performed weekly in 1074 in the regular sampling sites on the Sajó River (1) Sampling point, (2) K. St., km, (3) Community, (4) Streamflow, (5) Average, (6) Suspended matter, (7) Suspended load (1) Mintavétel helye (4) Vízhozam, m 3/s (6) Lebegőanyag, mg/l (7) Lebegőanyag terhelés, kg/s (2) fkm (3) helység min. max. (5) átlag min. max. (5) átlag min. max. (5) átlag 123,55 112,86 95,11 76,53 53,85 49,38 38,91 33,84 10,46 1,5 Sajópüspöki Putnok Sajókaza Sajószentpéter Miskolc Felsőzsolca Sajólád Ónodi vár Kesznyéten Torkolat 4,8 4.6 4.7 5,0 2,5 3,5 3,5 3,5 5,0 18,5 90 93 93 93 160 165 160 160 300 341 19,9 19,6 21,1 19,0 24.5 25.6 31.0 31.1 49,4 54.2 11 20 12 11 6 13 13 13 5 9 529 436 662 441 518 457 792 856 724 546 64,3 104,4 99,3 95,2 83,2 89,2 97.1 88.2 94,6 82,1 0,07 0,17 0,12 0,09 0,02 0,06 0,08 0,06 0,08 0,32 47.6 36,5 43,3 40,9 62,2 57,1 75.7 44,5 160 186 2,86 3,09 3,57 2,82 3,48 3,61 5,04 4,02 8,42 9,98
