Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

1. szám - Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenéküledékében felhamozódó biorezisztens anyagok vizsgálata

Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenéküledékében Hidrológiai Közlöny 1977. 1. sz. 49 ciója a jelentős háttérszennyezés ellenére csak kismértékben haladja meg, a cinfolól pedig a maximumok, sőt a szennyezőforrás átlagértéke sem éri el a határértéket. Az ólom átlagkoncentrációja sehol nem éri el a toxikus határértéket, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy az összes fém közül a legnagyobb sűrűségű lebegő részecskékben fordul elő, amelyek frakcionált ülepedés során a leggyorsabban kerülnek a fenék üledék be, illetve onnan a legnehezebben keverednek fel. Megnövekedett turbulencia, nagyobb vízhozamok esetén a hosszszelvénybeni „szétterítése" is elsősorban görgetett hordalék formájában történik. A legsúlyosabb problémát a higany jelenti, amelynek átlagkoncentrációja már a határszelvényben eléri, a magyarországi fő szennyezőforrás, a Borsodi Vegyi Kombinát szennyvizeinek hatására pedig jóval meghaladja a toxikus határértéket; különösen figyelemreméltó, hogy a három fém közül a legkevésbé hajlamos az ülepedésre, amit a torkolati szelvényig bekövetkező kisebb mértékű koncentráció csökkenés mutat. A kadmium esetén a Bábony patakon érkező szennyezés hatására a patak torkolata alatt 20—30 km-es távolságban az átlagkoncentráció is eléri a határértéket. Talán éppen ezek a kadmium értékek indokolják az egy-egy héten keresztül folyamatos, automatikus mintavétellel végzett vizsgálatok eredményeinek bemutatását. A 2. ábra — két alkalmat kiemelve — a higanyés kadmium-tartalom rövid idő alatt bekövetkező változását szemlélteti. Az 1974. októberi vizsgálat idején nagyobb vízhozamok voltak és éppen a mintavételezés végén kezdődött a később még említésre kerülő árhullám. A higany koncentráció értékeiből kitűnik, hogy Sajópüspökinél időnként lökésszerű szennyezés érkezik, de különösen 13-a és 14-e között az Alsózsolcánál jelentkező áradás hatására a szennyezés minimum értékének a toxikus határ fölé emelkedése figyelemre méltó. Az 1975 márciusi vizsgálat az Alsózsolcánál ingadozó koncentráció bemutatására alkalmas. A kadmium esetén 1974 októberében Alsózsolcánál általában a toxikus határértéknél nagyobb koncentráció értékek voltak és a 72 /tg/l-es érték meghaladja az 1. ábrán bemutatott Miskolc-i szelvényben mért maximumot annak ellenére, hogy Alsózsolca a szenynyezőforrástól távolabb van. Az 1975 márciusi vizsgálat idején Alsózsolcánál még nagyobb csúcsértékek adódtak. Ezek közül kiemelkedik a 200 yg/l-es maximum. Még figyelemreméltóbb, hogy március 6-án és 10-én Sajópüspökinél a hajnali órákban a toxikus határértéket jóval meghaladó koncentrációkat mértünk, míg az 1. ábrán be1. ábra. A Sajó négy jellemző szelvényében 1974-ben hetenként végzett fémszennyező vizsgálatok minimum, maximum és átlagértékei, valamint a főbb szennyezőforrások koncentráció és vízhozam átlagai összes fém-tartalomra megadva Fig. 1. Minima, maxima and means of weekly ar\alyses on metal pollutants performed in 1974 in four typical cross-sections of the Sajó River, as well as the average concentration and discharge rate data for the main suorces of pollution, in terms of total metal content (I) Mean, (2) Mouth mutatott egész évi eredmények alapján a maximum éppen hogy elérte a 10 /(g/l-t. Itt kell megemlíteni, hogy a bemutatásra nem került egy-egy hetes méréseknél hasonló módon a hajnali órákban találtunk Csehszlovákiából érkező kadmium-szenv-