Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

1. szám - Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenéküledékében felhamozódó biorezisztens anyagok vizsgálata

Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenéküledékében Hidrológiai Közlöny 1977. 1. sz. 49 ciója a jelentős háttérszennyezés ellenére csak kis­mértékben haladja meg, a cinfolól pedig a maxi­mumok, sőt a szennyezőforrás átlagértéke sem éri el a határértéket. Az ólom átlagkoncentrációja se­hol nem éri el a toxikus határértéket, ami elsősor­ban azzal magyarázható, hogy az összes fém közül a legnagyobb sűrűségű lebegő részecskékben fordul elő, amelyek frakcionált ülepedés során a leggyor­sabban kerülnek a fenék üledék be, illetve onnan a legnehezebben keverednek fel. Megnövekedett tur­bulencia, nagyobb vízhozamok esetén a hossz­szelvénybeni „szétterítése" is elsősorban görgetett hordalék formájában történik. A legsúlyosabb prob­lémát a higany jelenti, amelynek átlagkoncentrá­ciója már a határszelvényben eléri, a magyaror­szági fő szennyezőforrás, a Borsodi Vegyi Kombi­nát szennyvizeinek hatására pedig jóval megha­ladja a toxikus határértéket; különösen figye­lemreméltó, hogy a három fém közül a legkevésbé hajlamos az ülepedésre, amit a torkolati szelvényig bekövetkező kisebb mértékű koncentráció csökke­nés mutat. A kadmium esetén a Bábony patakon érkező szennyezés hatására a patak torkolata alatt 20—30 km-es távolságban az átlagkoncentráció is eléri a határértéket. Talán éppen ezek a kad­mium értékek indokolják az egy-egy héten keresz­tül folyamatos, automatikus mintavétellel végzett vizsgálatok eredményeinek bemutatását. A 2. ábra — két alkalmat kiemelve — a higany­és kadmium-tartalom rövid idő alatt bekövetkező változását szemlélteti. Az 1974. októberi vizsgálat idején nagyobb vízhozamok voltak és éppen a mintavételezés végén kezdődött a később még emlí­tésre kerülő árhullám. A higany koncentráció ér­tékeiből kitűnik, hogy Sajópüspökinél időnként lökésszerű szennyezés érkezik, de különösen 13-a és 14-e között az Alsózsolcánál jelentkező áradás ha­tására a szennyezés minimum értékének a toxikus határ fölé emelkedése figyelemre méltó. Az 1975 márciusi vizsgálat az Alsózsolcánál ingadozó kon­centráció bemutatására alkalmas. A kadmium esetén 1974 októberében Alsózsolcánál általában a toxikus határértéknél nagyobb koncentráció ér­tékek voltak és a 72 /tg/l-es érték meghaladja az 1. ábrán bemutatott Miskolc-i szelvényben mért ma­ximumot annak ellenére, hogy Alsózsolca a szeny­nyezőforrástól távolabb van. Az 1975 márciusi vizsgálat idején Alsózsolcánál még nagyobb csúcs­értékek adódtak. Ezek közül kiemelkedik a 200 yg/l-es maximum. Még figyelemreméltóbb, hogy március 6-án és 10-én Sajópüspökinél a haj­nali órákban a toxikus határértéket jóval megha­ladó koncentrációkat mértünk, míg az 1. ábrán be­1. ábra. A Sajó négy jellemző szelvényében 1974-ben heten­ként végzett fémszennyező vizsgálatok minimum, maximum és átlagértékei, valamint a főbb szennyezőforrások koncent­ráció és vízhozam átlagai összes fém-tartalomra megadva Fig. 1. Minima, maxima and means of weekly ar\alyses on metal pollutants performed in 1974 in four typical cross-sections of the Sajó River, as well as the average concentration and discharge rate data for the main suorces of pollution, in terms of total metal content (I) Mean, (2) Mouth mutatott egész évi eredmények alapján a maxi­mum éppen hogy elérte a 10 /(g/l-t. Itt kell meg­említeni, hogy a bemutatásra nem került egy-egy hetes méréseknél hasonló módon a hajnali órákban találtunk Csehszlovákiából érkező kadmium-szenv-

Next

/
Thumbnails
Contents