Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
10. szám - Dr. Pálfai Imre: A teljes beépítésű esőztető berendezéstípus értékelése
448 Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. Dr. Pálfai 1.: A teljes beépítésű azonban egyes esetekben, elsősorban a zöldségnövényeknél, kisebb vízadagokkal történő öntözés kívánatos [9]. Ezért az üzemi szintű költség alakulását 30 mm-es vízadagok figyelembevételével is megvizsgáltuk. Ebben az esetben az üzemeltetési költség a 2. táblázatban szereplő értékeknek kétszerese. Az öntözési költségre kapott eredményeket az 1/c. ábrán tüntetjük fel. Megállapítható, hogy a teljes beépítésű berendezésváltozatok öntözési költsége 1500 m : i/ha, illetve 3000 m'/ha vízfelhasználásnál közel azonos a vegyes csővezetékű berendezések kedvezőbb változatának, vagyis a csévélhető szárnyvezetékű berendezésnek az öntözési költségével, nagyobb vízfelhasználásnál pedig kisebb annál. Megjegyzendő, hogy az éves vízfelhasználás — a hazai éghajlati viszonyok között — a berendezések teljes területén csak szélsőséges esetben érheti el az ábrákon szereplő 6000 m^/ha értéket, viszont a 3000 rtf/ha vízfelhasználással reálisan számolhatunk. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy kisebb fajlagos vízszállítású berendezések esetén az állandó költségeknek a beruházási költség változásából eredő csökkenése a vegyes csővezetékű változatoknál nagyobb arányú lesz, mint a teljes beépítésűeknél, s így az öntözési költségnek az 1. ábrán bemutatott alakulása a vegyes csővezetékű típus javára módosul. Végeredményben leszögezhetjük, hogy az öntözési költség szempontjából a teljes beépítésű esőztető berendezéstípus viszonylag nagy vízadagok és kis évi vízfelhasználás esetén kedvezőtlenebb, kis vízadagok és nagyobb évi vízfelhasználás esetén viszont kedvezőbb, mint a gépi áttelepítésű vegyes csővezetékű berendezéstípus. Az is megállapítható, hogy az öntözés költségét a berendezések műszaki megoldása (típusváltozata) is lényegesen befolyásolja. 6. Termelésből kieső terület A teljes beépítésű berendezések csupán a szivattyútelepnél foglalnak el területet. Ezért ilyen szempontból e berendezéstípus általában kedvezőbb, mint a vegyes csővezetékű típus, ugyanis a gépi áttelepítésű szárnyvezetékek egyes változatainál az üzemszerű mozgatásból eredő kieső terület számottevő lehet. A kieső területnek az öntözhető területhez viszonyított aránya, magas növényzet esetén, meghaladja az 5—8%-ot is [8]. 7. Az öntözés összhatásfoka Az öntözés összhatásfoka Oroszlány [13] szerint a vízadagolás hatásfokától, valamint az adagolás egyenlőtlenségének. és pontatlanságának a mértékétől függ. Számszerű értékét a felsorolt mutatók szorzata adja meg. A vízadagolás hatásfokát a vízveszteségek, az adagolás egyenlőtlenségét a vízborítás váltakozó területi eloszlása, az adagolás pontatlanságát pedig az aktív gyökérzóna nedvességtartalmának az optimális szinttől való eltérése határozza meg. Tehát az öntözés összhatásfoka az aktív gyökérzónában „hasznosan tárolt" öntözővíz-mennyiség és a vízadagoló elemeket elhagyó vízmennyiség kapcsolatát összefoglalóan fejezi ki, s így alkalmas az öntözőberendezések vízháztartási szempontból történő értékelésére. Az öntözés összhatásfoka a különböző felületi öntözőberendezéseknél 0,38—0,48, a hordozható és a vegyes csővezetékű esőztető berendezéseknél pedig 0,47 [13], Utóbbiaknál az adagolási hatásfok 0,65, az egyenlőtlenségi mutató 0,90, a pontatlanság miatti tényező értéke 0,80. Ha a teljes beépítésű esőztető berendezéstípust ilyen módon kívánjuk minősíteni, akkor a következő becsült értékeket vehetjük fel. A vízadagolás hatásfoka 0,70, mivel az éjszakai üzem időtartamának megnövekedése miatt a párolgási veszteség aránya jelentősen csökken [11], különösen, ha az éjszakai kedvezőbb szélviszonyokat [15], és azt is figyelembe vesszük, hogy a szórófejek általában nem különálló sorokban, hanem nagyobb csoportokban üzemelnek. Az egyenlőtlenségi mutató 0,95, mivel a beépített vízhozamszabályozók minden szórófejnél közel azonos vízmennyiség kiadását teszik lehetővé, a háromszöges kötés alkalmazása a legkedvezőbb csapadékeloszlást biztosítja, a hosszabb éjszakai üzem következtében pedig a szél — egyébként erős — zavaró hatása is csökken [15]. A vízadagolás pontatlanságát jellemző tényező 0,90, mivel a teljes beépítésű berendezésnél, s különösen az automatizált változatnál, mint láttuk, nincs akadálya az egyszeri vízadagok csökkentésének, vagyis az öntözési időpontok és időtartamok tetszőleges megválasztásának, s így biztosítható, hogy az aktív gyökérzóna nedvességtartalma mindig az optimális szint közelében legyen. A fenti értékeket összeszorozva megállapítható, hogy a teljes beépítésű esőztető berendezésekkel végzett öntözés összhatásfoka 0,60, tehát jelentősen nagyobb annál, mint ami a más típusú berendezésekkel elérhető. 8. Az öntözés eredményessége Az előző pontban láttuk, hogy az öntözés összhatásfoka a teljes beépítésű esőztető berendezések alkalmazásakor mennyivel kedvezőbb, mint egyébként. Nyilvánvaló, hogy a kedvezőbb hatásfok az öntözés eredményességében, azaz a nagyobb terméshozamokban és a jobb minőségben is megmutatkozik. A vízadagolás hatásfokának, a növekedése, ugyanazon évi öntözővíz-mennyiség kiadása mellett, a talajba juttatott vízmennyiség növekedését jelenti, s így közvetlen termésfokozó hatású. A vízadagolás egyenlőtlenségével kapcsolatban utalhatunk Szalóky — elméleti megfontolásokon alapuló — vizsgálatára [14], amellyel kimutatta, hogy az öntözővíz egyenlőtlen eloszlása jelentős mértékben befolyásolja az öntözés eredményességét. A vízadagolás pontatlanságából eredő terméshozam-eltérésekre érdekes eredményeket közöltek Varlev és társai [28]. Különféle növényekkel végzett kísérletek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy esőszerű öntözés esetén (azonos évi vízmennyiséggel) a naponkénti öntözéssel 10—15%-kal nagyobb terméshozam érhető el, mint a 12 naponkénti öntözéssel. A vízadagolás pontatlanságának hatása Németh [12] kísérleteiből is kitűnt: a viszonylag kisebb (30—50 mm-es) vízadagokkal, de gyakrabban történő esőszerű öntözés nagyobb termést biztosított, mint a rit-
