Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Dr. Pálfai Imre: A teljes beépítésű esőztető berendezéstípus értékelése

Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 444 A teljes beépítésű esőztető berendezéstípus értékelése Dr. PÁLFAI IMRE» Bevezetés A mezőgazdaság igényei szerint az öntözőberendezések fejlesztésének egyik legfontosabb célkitűzése az utóbbi időben az, hogy a berendezéseket minél kevesebb emberi munkával lehessen üzemeltetni. Külföldi példák [20] szerint, ilyen szempontból, igen jó eredmény érhető el a teljes beépítésű esőztető berendezésekkel, különösen ezek automatizált változataival. Mivel a teljes beépítésű esőztető berendezések hazai alkalmazása a külföldi helyzethez képest jelentősen elmaradt [20], időszerű, hogy e berendezéstípus értékelésével az eddigieknél behatóbban foglalkozzunk. A hazai teljes beépítésű — korábbi szóhasználat szerint stabil — esőztető berendezésekről elsőként, 1958ban, Fekete [4] közölt beruházási és üzemeltetési költségadatokat, a berendezések gazdaságossági vizsgálatát pedig Szalóczy [25] végezte el. Vizsgálatai az 1950-es évek végén létesített, ma már korszerűtlen berendezésekre vonatkoztak, akárcsak Szőke Molnár [26] 1964ben közölt gazdaságossági mutatói. Az öntözőberendezések értékelése céljából 1964 után végzett átfogó vizsgálatok [1, 13, 27] a teljes beépítésű berendezéstípusra már nem terjedtek ki. 1971-ben egy négyoldalú nemzetközi együttműködés keretében öntözőtelep-mintatervek [18] készültek, amelyek — a gépi mozgatású esőztető berendezések mellett — a teljes beépítésű berendezés korszerűbb, bár nem automatizált változatait is tartalmazták. A tervezés során a berendezések néhány műszaki-gazdasági paraméterét is kimunkálták, de az összehasonlító értékelést a teljes beépítésű típusra nem terjesztették ki. 1974-ben a VIZITERV egy műszaki tanulmányt [16] készített, amelyben — a vegyes csővezetékű esőztető modellfürtök mellett — egy „teljesen besűrített modellfürt" is szerepelt. A műszaki tanulmányban meghatározták a beruházási és az öntözési költségeket is, de értékelést nem végeztek. A teljes beépítésű esőztető berendezések értékelésével kapcsolatos külföldi irodalomból Ardemagni és Fioravanti [2], valamint Pitchford és Wilkinson [23] különböző típusú esőztető berendezésekre vonatkozó költségvizsgálatait említhetjük, melyek több figyelemreméltó részletet tartalmaznak, azonban a végeredmények — a vizsgálati módszer bizonyos hiányosságai és az eltérő hazai viszonyok miatt — nem mértékadók. Jelen tanulmányunkban egy átfogó értékelést igyekszünk adni a teljes beépítésű esőztető berendezéstípus korszerű változatairól, értékelésünk azonban — a kellő hazai tapasztalatok hiányában — csak előzetes jellegű lehet. A tanulmány összeállításánál elsősorban a teljes beépítésű esőztető berendezések optimális kialakítására vonatkozó vizsgálataink [19, 21, 22] eredményeire, valamint a már említett hazai vizsgálatok [16, 18, 25] néhány adatára és egyes külföldi megoldásokra [3, 7, 20] támaszkodtunk. Az értékelést az alábbi jellemzőkre terjesztettük ki: 1. élőmunka-ráfordítás, 2. gépimunka-ráfordítás, 3. energiaigény, * Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. • 4. beruházási költség, 5. öntözési költség, 6. termelésből kieső terület, 7. az öntözés összhatásfoka, 8. az öntözés eredményessége. Az értékelést elsősorban a gépi áttelepítésű esőztető szárnyvezetékekkel ellátott vegyes csővezetékű berendezésekhez viszonyítva végeztük, s ehhez — ilyen irányú összehasonlító vizsgálatainkon [19, 21] túlmenően — főként Keresztúrszky és Szőke Molnár [8] legújabb kutatásainak eredményeit használtuk fel. Az öntözés összhatásfokának elemzésénél Oroszlány [13] összefoglaló értékelése volt az irányadó, az öntözés eredményességének tárgyalásához pedig Az öntözés kézikönyvének [9], valamint néhány hazai [12, 14] és külföldi [5, 24, 28, 29] vizsgálatnak az adtai szolgáltak alapul. 1. Élőmunka-ráfordítás Az élőmunka-ráfordítás az öntözőberendezések értékelésekor az egyik legdöntőbb jellemző. Vizsgálatának jelentősége különösen a mezőgazdasági termelés gépesítésének ugrásszerű fejlődésével nőtt meg. Ma már ugyanis előfordulhat, hogy az öntözés élőmunka-igénye bizonyos esetekben nagyobb, mint az összes többi agrotechnikai művelet együttes élőmunka-ráfordítása, ezért, korlátozottan rendelkezésre álló munkaerő esetén, az öntözés nehezen vagy egyáltalán nem illeszthető be az agrotechnikai folyamatba [8], Az öntözőberendezések üzemeltetésekor az előkészítés (a mozgatható elemek ki- és beszállítása), a tulajdonképpeni öntözés (a mozgatható elemek áttelepítése stb.) és az irányítás igényel emberi munkát. Az irányítás élőmunka-igényét most minden típusnál azonosnak tekintve, elegendő csak az előkészítést és az öntözést vizsgálni. A gépi áttelepítésű berendezések hazánkban alkalmazott különböző változatainál az előkészítés és az öntözés együttes élőmunka-ráfordítása — idényenként háromszor 60 mm-es öntözéssel számolva, kedvező táblásítást és optimális munkaszervezést feltételezve — 6,3 és 10,5 munkaóra/ha közötti [8], Ez jóval kisebb, mint a kézi áttelepítésű szárnyvezetékek élőmunka-szükséglete, de még mindig tekintélyes ráfordításnak számít. Mivel az idényenkénti öntözések számának változásával az élőmunka-ráfordítás közel arányosan változik, a gyakoribb öntözést kívánó kultúráknál, például a zöldségnövényeknél, az élőmunka-ráfordítás az előbbiek többszörösére növekedhet. A teljes beépítésű esőztető berendezések automatizált formáinál az előkészítés és az öntözés élőmunka-ráfordítást általában nem kíván, csupán felügyeletre van szükség, ezt pedig az irányítást végzők is el tudják látni. Az irányítás elsősorban a szivattyútelepen kialakított programozó központ szükség szerinti beprogramozásá-