Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Dr. Pálfai Imre: A teljes beépítésű esőztető berendezéstípus értékelése

Dr. Pálfai I.. A teljes beépítésű Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 445 ból áll, amelynek során az egyes szórófej csoportok üzemelési sorrendjét és idejét határozzák meg [7], Amennyiben a teljes beépítésű berendezés műszaki megoldása olyan, hogy a szórófejeket az öntözési idény után le kell szerelni, akkor tavaszszal és ősszel bizonyos előkészítő munkák válnak szükségessé. Ezek élőmunka-ráfordítása becslésünk szerint kb. 1 munkaóra/ha. Ha a teljes beépítésű berendezés nincs automatizálva, hanem a szórófej csoportok üzeme kézi vezérléssel (a tolózárak kézi kezelésével) történik, akkor az öntözés is élőmunka-ráfordítást kíván. Bolgár tapasztalatok [18] szerint, 60 mm-es vízadagok esetén, műszakonként 1 fő 300 ha területet tud ellátni, azaz az idényenkénti háromszori öntözés élőmunka-ráfordítása 3-4 munkaóra/ha. .Ez a gépi áttelepítésű berendezésekre általában jellemző értéknek kb. a fele. Látható tehát, hogy az élőmunka-ráfordítás szempontjából a teljes beépítésű esőztető berendezésnek, s különösen az automatizált változatnak, a gépi áttelepítésű berendezésekhez képest is igen jelentős előnyei vannak. Automatizált berendezés esetén csupán az irányítás igényel emberi munkát, tehát az idényenkénti öntözések száma az élőmunka-ráfordítás növekedése nélkül, szinte tetszés szerint növelhető. 2. Gépimunka-ráfordítás Az esőztető berendezések üzemeltetése gépi munkát (traktormunkát) a mozgatható elemek áttelepítésekor, valamint tavaszi kiszállításakor és őszi beszállításakor igényel. Ez a ráfordítás a gépi áttelepítésű vegyes csővezetékű berendezéseknél, az önjáró típusú szárny vezetékek kivételével, elég magas: háromszori öntözés esetén 2,6— 5,8 munkaóra/ha [8]. A teljes beépítésű berendezéseknél gépi munka vagy egyáltalán nem szükséges, vagy csak a szórófejek ki- és beszállítására korlátozódik, tehát minimális mértékű és független az idényenkénti öntözések számától. 3. Energiaigény Az utóbbi évek energiagazdálkodási problémái következtében az öntözés energiaigényének vizsgálata is előtérbe került. E vizsgálat fontosságát aláhúzza az a tény, hogy az esőszerű öntözés energiaigénye igen magas, általában magasabb, mint a többi agrotechnikai és szállítási munka együttes igénye [8]. Az esőztető berendezések üzemeltetésének energiaigénye az öntözővíz szivattyúzási és a berendezések mozgatható elemeinek szállítási (áttelepítési) energiaigényéből tevődik össze. A szivattyúzás energiaigényét, azonos vízmennyiség esetén, lényegében az emelőmagasság szabja meg. A teljes beépítésű és a gépi áttelepítésű (forgó konzolos esőztető szárnyvezetékekkel ellátott) vegyes csővezetékű esőztető berendezések sorozatban történő vizsgálatának [19] eredményei azt mutatják, hogy — sík terepen — az optimálisan kialakított teljes beépítésű berendezés emelőmagassága 20°/o~kal kisebb, mint a vegyes csővezetékű berendezéshez szükséges emelőmagasság, tehát a szivattyúzási energiaigény is enynyivel kevesebb. Az energiaigény csökkenése, a gépi áttelepítésű berendezéseknek az előbbinél kisebb nyomásigényű változataihoz viszonyítva is, legalább 10%-ra becsülhető. A teljes beépítésű berendezés további előnye, hogy a villamos energia éjszakai fogyasztására kedvezőbbek a lehetőségek. A vegyes csővezetékű berendezések szárnyvezetékeinek gépi mozgatásához számottevő energiát kell felhasználni [8], viszont a teljes beépítésű berendezéseknél szállítási energiaigény nincs, vagy az csak elenyésző mértékű. Végül is megállapítható, hogy az energiaigény szempontjából a teljes beépítésű esőztető berendezés a gépi áttelepítésű berendezéseknél előnyösebb: alkalmazásával mintegy 15—25%-os energiamegtakarítás érhető el. 4. Beruházási költség A teljes beépítésű berendezés csőhálózatának beruházási költségét az automatizálás és az öntözendő növénykultúra jellege lényegesen befolyásolja, ezért a berendezéstípus két változatát vizsgáltuk meg: az egyik változat automatizált és a hidránsok süllyeszthető formában vannak kialakítva (szántóföldi növények öntözése), a másik csőhálózati változatnál nincs automatizálás és a hidránsok fix kiképzésűek (ültetvények öntözése). A szórófejek mindkét változatnál ciklikusan, nagyobb csoportokban (blokkokban) üzemeltethetők. Mivel a vegyes csővezetékű berendezésnél alkalmazható különböző szárnyvezetékek beruházási költsége igen tág határok között változik [8], az összehasonlításra egy magasabb és egy alacsonyabb költségű gépi áttelepítésű szárnyvezetéket választottunk ki: az önjáró KF—120 (korábbi megjelölése FK—1) és a csévélhető Rain-Roll típust. Minden változatnál 500 ha nagyságú, kedvező alakú és sík domborzatú öntözőtelepet tételeztünk fel, a szivattyútelep központi elhelyezésével. A berendezések teljesítményét a zöldségnövények intenzív öntözésének igényei szerint választottuk meg: 60 mm-es vízadag esetén a terület fele 6 nap alatt, a teljes terület 12 nap alatt öntözhető meg [6]. A napi tiszta üzemidőt a teljes beépítésű berendezésnél — az éjszakai üzem kedvező lehetőségei miatt — 20 órában, a vegyes csővezetékű berendezésnél pedig 16 órában állapítottuk meg. Ennek megfelelően a kiépítési vízsugár 0,695 l/s.ha, illetve 0,868 1/s.ha. A szivattyútelepek beruházási költségét a VIZITERV [16] adatai alapján, 15 mFt/l/s normatív költség felvételével határoztuk meg. A beépített csőhálózat költségelésénél a kétféle berendezéstípus sorozatban történő számítógépes méretezésének [19] eredményeit használtuk fel. A teljes beépítésű berendezés szórófejeinek költségét — a fix hidránssal és a vízhozamszabályozóval együtt — 10 000 Ft/ha-ra, a süllyeszthető hidránsoknál és a csőhálózati automatikánál felmerülő többletet pedig — bolgár tapasztalatok [3, 18] alapján — 20 000 Ft/ha-ra becsültük. A gépi áttelepítésű szárnyvezetékek fajlagos beruházási költségét Keresztúrszky és Szőke Molnár [8] adataiból számítottuk, figyelembe véve, hogy a kiépítési vízsugár esetünkben másfélszer nagyobb. A fentiek szerint meghatározott beruházási költségeket az 1. táblázatban mutatjuk be. A közölt értékek az 1974. évi egységárak mellett és népgazdasági szinten érvényesek. Az üzemi szin-