Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

1. szám - Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenéküledékében felhamozódó biorezisztens anyagok vizsgálata

Dr. Literáthy Péter: A Sajó fenéküledékében Hidrológiai Közlöny 1977. 1. sz. 47 Ahogyan a lebegőanyagban megtalálhatók a fenéküledékben elő nem forduló 0,45 p-nál nem sokkal nagyobb részecskék, úgy a fenéküledék minta a lebegőanyagban kis valószínűséggel előforduló 1 mm-nél nem sokkal kisebb részeket fog tartalmazni. Szempontunkból fontos fém-szennyezők nagy része a lebegőanyagban van jelen, elsősorban a 0,45 és néhány 10, esetleg 100 p közötti tartományban, de előfordulhatnak nagyobb szemcsékhez — pl. homokhoz — tapadva is. Mivel az egyes fenéküledék mintákban a szennyezést önmagában nem jelentő homokszemcsék mennyisége változhat és igen jelentős lehet, ezért a fenéküledék és lebegőanyag minták szennyezettségét a világirodalomban elterjedt mg/kg szárazanyag jellemző alapján öszszehasonlítani nagyon nehéz. A részecske mérettartomány további szűkítése az előbb említettek miatt nem vezethet eredményre. A jobb összehasonlíthatóság érdekében egyetlen út marad, az eredményt a vizsgált minta valamilyen frakciójára vonatkoztatni. A fenéküledék minták vizsgálata során így jutottunk el a tömény sósav-salétromsav keverékében (királyvíz) oldható, valamint az izzítási veszteség összegével jellemzett frakcióhoz, vagyis a tanulmány további részében VA-val jelzett vonatkoztatási alaphoz [3]. Az így kapott vonatkoztatási alap a természetes eredetű kalcium, magnézium stb. sók mellett „dúsultan" tartalmazza az ember okozta szennyezőanyagokat : a vizsgálódásunk tárgyát képező fémek megfelelő sóit, továbbá a szerves anyagokat. Különös előnye, hogy az egymástól igen közeli helyről származó fenéküledék mintákban is rendkívül eltérő mennyiségű homok (kvarc) részecskék zavaró hatását kiküszöböli. Jól szemlélteti ezt a Sajó azonos szelvényében, de a két partról vett fenéküledék minta vizsgálati eredményeit tartalmazó 2. táblázat. Mintavétel A vízmintákat két mintavételi program keretében gyűjtöttük. Az Észak magyarországi Vízügyi Igazgatóság a törzshálózati szelvényekben hetenkénti gyakorisággal vett vízmintát. Ezekből tartósítás után összes fém-tartalom meghatározására került sor a VITUKI-ban. A VITUKI saját vízmintavételezése a rövid idő alatt bekövetkező változások megállapítására irányult. Négy alkalommal, egy-egv hetes időtartamban folyamatos mintavételezéssel —• automata mintavevővel — két órás átlagmintákat gyűjtöttünk, azaz napi 12 analízist végeztünk. A mintavételezés minden alkalommal Sajópüspöki és Alsózsolca, valamint a negyedik alkalommal még Kazincbarcika és a Sajó torkolat szelvényében történt. A fenéküledék-mintákat külön-külön, vagy az egy-egy hetes vízmintavételezéshez kapcsolódva gyűjtöttük. Mivel a fenéküledék összetételében bekövetkező drasztikus változások elsősorban az áramlási viszonyok megváltozásához kapcsolódnak, ezért mintavételezésünket úgy időzítettük, hogy a normális vízjárásnál bekövetkező felhalmo2. táblázat A Sajó Miskolc közúti híd (53.8 fkm) szelvényében jobb és bal parton vett fenéküledék minták hagyományos és az új vonatkoztatási alappal kifejezett vizsgálati eredményeinek összehasonlítása Table 2. Comparison of analytical results expressed by the conventional- and the new reference basis, for bottom sediment samples taken from the left-hand and the righthand banks in the Miskolc road bridge cross-section on the Sajó River (R, St. 53.8 km

) (l) Date, (2) Component, (•'!) mg/g dry sediment, (4) Kight-haml bank, f.

ri) Left-hand bank, (6) ing/g VA, (7) Acid-soluble + ignition 1OSB = VA (1) (2) Komponens (3) mg/g szárazüledék (6) mg/g VA Dátum (2) Komponens (4) jobb part (5) bal part (4) jobb part (5) bal part O <N (7) Savban oldható + izzítási veszteség = VA 112 221 1974. XI. Vas (Fe) Mangán (Mn) Cink (Zn) Higany (Hg) Kadmium (Cd) Ólom (l'b) 10,8 ' 0,58 0,28 0,003 0,013 0,134 30,9 1,26 0,63 0,006 0,024 0,309 150 5,2 2,5 0,027 0,116 1,2 140 5.7 2.8 0,029 0,108 1,4 Savban oldható + izzítási veszteség = VA 99 236 1975. VI. l: Vas (Fe) Mangán (Mn) Cink (Zn) Higany (Hg) Kadmium (Cd) Ólom (l'b) 14,5 0,56 0,28 0,0064 0,0088 0,089 36,1 1,6 0,83 0,017 0,021 0,286 147 5,6 2,8 0,065 0,089 0,9 153 6,8 3,5 0,072 0,088 1,2 zódást, illetve az áradó jellegű időszak után a „felkeveredést", „szétterítést" jellemezni tudjuk. A fenéküledék mintavételezése során az üledék felső 2—4 cm-es rétegéből vettük a mintát. Meg kell jegyezni, hogy „kiszúrásos" mintavételt is végeztünk a szennyezőanyagok rétegződésének megállapítására [5]. Ennek alapján úgy találtuk, hogy 1—2 éves távlatban és rövidebb idő alatt bekövetkező változások a felső 2—4 cm-es réteg vizsgálata alapján jellemezhetők. A nalitikai módszerek A fém-szennyezők meghatározását Perkin Elmer 403 t ípusú atomabszorpciós spektrofotométerrel végez tük olyan eljárást alkalmazva, hogy az 1. táblázatban szereplő megengedhető határértékek tizedrészét ki lehessen mutatni. A higanyra lángnélküli, a kadmiumra, ólomra és krómra grafit-kályhás, a többi fémre acetilén-levegő lángbaporlasztásos módszert alkalmaztunk. A meghatározás savas roncsolással előkészített víz-, illetve fenéküledékmintából és a mintában levő összes fém-tartalomra — pl. higanynál a szerves és szervetlen együtt — történt. Az egyes mintákból a fém-szennyezőkön kívül más komponensek vizsgálatára is sor került, mint