Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Dr. Roland Bucksch: Ausztria vízgazdálkodási problémái

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 57. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 421—468. oldal Budapest, 1977. október Ausztria vízgazdálkodási problémái DB, EOIASD BU0KS0H egyetemi tanár, Béos, Műszaki Egyetem Ausztria vizeit a Duna túlnyomórészt a Fekete-tengerbe vezeti. Ez a tény képezi a Magyarország és Ausztria közötti szoros vízgazdálkodási együttműködés alapját. Legalább évenként egyszer összeülnek a két állam kormánybizottságai a határvizekkel kapcsolatos közös kérdések megtárgyalása, és azoknak a szakértők által adott vélemények alapján történő megoldása céljából. Közös vízgazdálkodási problémák azonban nem csak a Fertő-tavon, a Rábán és más határvizeken merülnek fel, hanem a Dunával kapcsolatban is. A Duna ugyanis mindkét ország részére döntő jelentőségű, és így Magyarországot mint alvízi országot is érdekli, hogy milyen arányú a fejlődés a folyamon a felvízi országban, Ausztriában, ugyanúgy, ahogy Ausztriát is érdekli, mi történik a Dunával a Német Szövetségi Köztársaságban. Ausztria ugyanis úgy felvízi mint alvízi ország is, és már ennél az oknál fogva sem engedheti meg magának, hogy szélsőséges álláspontot foglaljon el, amely az alvízi ország érdekeit figyelmen kívül hagyja. Ausztria vízben gazdag ország; évenként átlagosan 1200 mm csapadék hull le az ország kereken 87 000 km- nagyságú területére, azonban ez a csapadékmennyiség semmi esetre sem oszlik meg egyenlő mértékben, hanem keleten 600 mm és nyugaton 2200 mm között ingadozik. Ebből tehát rendszertelen lefolyás adódik, amit a glecscserek tározóhatása is befolyásol. Az ország földtani jellegének megfelelően a legkülönbözőbb víztípusok; hegyipatakok, alpesi folyók, síkvidéki folyók és tavak teszik változatossá az ausztriai táj képét és ez döntő befolyással bír az ország vízgazdálkodásának fejlődésére is. A települések főképpen a vizek mentén fejlődtek előnyösen, ugyanis a vizek úgy az ellenség támadásai ellen nyújtottak védelmet, mint a vízellátás és szennyvízelvezetés céljait is szolgálták. A folyóvölgyek azonban természetes közlekedési erek is voltak utak és vasutak számára. Ezzel egyidejűleg viszont a települések és közlekedési utak árvizek, lavinák és kőárak elleni védekezési gondjai is jelentkeztek, és ezzel kapcsolatban hosszú évekre visszamenően követni lehet a műszaki és jogi intézkedéseket. Árvízvédelem, lavina- és vadpatak-szabályozás még ma sem veszítettek aktualitásukból, ezek ma is egyik fő gondot képezik az ausztriai vízgazdálkodás keretein belül. Vízerő Egy nyersanyagban szegény ország számára, amely szükségleteinek alig 30%-át képes saját olaj forrásaiból fedezni, és amely csak csekély — semmi esetre sem magas értékű — szénkészlettel rendelkezik, a víznek mint nyersanyagnak a villamos energia termelése terén rendkívül nagy jelentősége van. Már a régebbi időkben is malmokat és fűrésztelepeket vízerő működtetett, de a kasza-, sarlóés szerszámkészítés is egyes alpesi völgyekben a vízerő kihasználásával vált lehetővé. A vízerő további fejlődését Ausztriában erősen befolyásolták a gazdasági és politikai adottságok. Az első iparosítási hullám által kiváltott növekvő energiaszükségletet a Duna-monarchia keleti részén, ideértve Bécs és Alsó-Ausztria területein is, a cseh—lengyel terület gazdag szénkészlete bőségesen fedezte. Az alpesi vidékeken egyre inkább a vízerők kiépítése iránt érdeklődtek, és érdekes, hogy 1909-ben Salzburgban egy nagy vízügyi értekezletet tartottak, ahol az alpesi vidék ipara az állam mindenhatósága ellen tiltakozott, amely annak idején a legjobb úton haladt ahhoz, hogy a vízerők kiépítését a maga számára kisajátítsa. Az iparnak a vízerő kiépítésére irányuló