Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

9. szám - Lorberer Árpád: Hidrológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak ismeretéhez

Lorberer A.: Hidrológiai adatok Hidrológiai Közlöny 1977. 9. sz. 401 nagymélységű áramlásaihoz csak a karsztos hévizek ,,alááramlása" hasonlítható. Bizonyos nagyságrendi és mélységi tagozódás azonban a vizsgált szelvényben is felismerhető. A felszínközeli miocén rétegösszlet vizei pl. féligmeddig önálló helyi áramlási rendszert alkotnak: a 7. sz. ún. postai kút környezetében leszivárgó vizek a kétoldalt fekvő, mélyebbre zökkent tektonikai árkok felé áramlanak, ahol a Tarján patak allúviumába, ill. az acélgyár környéki forrásokba jutnak. A zagyvarónai „vízválasztói" kút környékén az oligocén homokkőbe beszivárgó víz szintén az acélgyári források útján lép felszínre. A 8/b. sz. ábra tanúsága szerint a Tarján patak ós a bányászati víztelenítés nemcsak a miocén, de az oligocén összletből is vizet von el. A 4. sz. kútban a — 30 mAf. megcsapolási szintből beálló 275,0 mAf. nyugalmi piezornetrikus szint a vizsgált szelvényre közel merőlegesen áramló, feltehetőleg a Karancs és a Pécskő hegyek környezetében leszivárgott vizek hatására alakult ki. Az izovonalak sűrűsödése, vagyis a piezornetrikus gradiens függőleges komponensének növekedése kis függőleges áteresztőképességre utal. Ez a jelenség összhangban van a homokkőösszletbe benyomult bádeni (torton) szubvulkáni andezit-lakkolitokkal és teleptelérekkel, ill. a kontaktmetamorf kőzetátalakulásokkal, amelyeket a szelvény közelében pl. a strandfürdő területén mélyített Su-3. jelű fúrásban is észleltek. A potenciáleloszlás alapján helyenként még a rétegdőlésekre is következtethetünk. Pl. a miocén széntelepes összletben elkülöníthető egy olyan kis ellenállású (rétegirányban igen nagy transzmisszibilitású) zóna, amely a 7. sz. kút szelvénye és a bányászati adatok alapján azonos a III. széntelep fejtési üregével. A ,9/c. ábrán látható 1972. évi piezornetrikus nyomásszelvényt az 1970—74. közötti kútfelújítások és ellenőrző vízszintmérések adatai alapján szerkesztettük. A megváltozott (szekundér) potenciáleloszlás nem köthető valamilyen rögzített időpillanathoz, hanem a 9/b. ábrához hasonlóan olyan többéves átlag, amely közelítőleg már permanens állapotnak tekinthető. Mivel a vizsgált időszakban a területen kitermelt felszínalatti víz mennyisége nem változott, ezért az adatok időbeli szórása nem okozott problémát. A vizsgált szelvény K-i részén, az utánpótlást biztosító fedetlen homokkőterületen az 1938. évi álllapothoz képest lényeges változás nem következett be. Ezt bizonyítják a „vízválasztói" kút, a rétegforrások és a talajvizek adatai mellett az új, 39/a. jelű kútnak a régitől eltérő megcsapolási szintekben mért, de a változatlan potenciáleloszlást igazoló értékei is. A város belterületén a glaukonitos homokkőösszletből több, mint 30 éve tartó folyamatos víztermelés az eredeti felszínalatti áramlási viszonyokat teljesen megváltoztatta. A szelvény szemléletesen mutatja azt — a korábbi vizsgálatok során már felismert — tényt, hogy a mélyfúrású kutak depreszsziója a miocén széntelepes rétegekre is kiterjedt. A fedőből származó járulékos utánpótlás Salgótarján belterületén általában igen erősen szennyezett a bányászati „öregségi" vizek miatt. A vizsgált szelvénybe eső kutakban ugyan szintén észleltek jelentős vízminőségi változásokat (pl. erősen csökkent a keménység), de a termelt víz ma is alkalmas ivóvíz céljára. A kedvező helyzet kialakulása összefügg a bányászkodás viszonylag korai megszűnésével, az egykori omlasztásos fejtési technológiával és mindenekelőtt a miocén összletben kialakult eredeti természetes áramlás miatti folyamatos vízcserével. A víztermelés volumenének fokozása, vagy akár a jelenlegi szinten való tartása azonban előbb-utóbb a Tarján patak környékén a felszíni szennyezőanyagoknak az ivóvízbe való jutásával járhat. A salgótartjáni rétegvizek 1938. évi primér és 1972. évi szekundér potenciáleloszlásának ismeretében a közbeeső 34 év alatt bekövetkezett piezometrikus-nyomás-csökkenés szelvénye is meghatározható volt (9/rf. ábra). Mint ismeretes, korábban csak olyan átlagos nyugalmi vízszint- és depressziótérképek készültek, amelyeknél nem lehetett figyelembevenni az egyes kutak behatolási mélységének és szűrőzött szakaszaiknak eltéréseit. Emiatt az átlagos depressziók elemzése alapján a kőzetösszlet hidraulikai paramétereire és az egyes mozgásfolyamatokra vonatkozóan is csak korlátozott érvényű következtetéseket lehetett levonni. A piezornetrikus szintek megcsapolási szintenkénti területi ábrázolása (pl. Böcker T. és társai: 1975.) a feltárások kis száma miatt a területen jelenleg sem lehetséges, a vizsgált szelvény viszont alkalmas a korábbi megállapítások ellenőrzésére. A 9/d. ábrán látható depressziós szelvény legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a nyomáscsökkenés izovonalai igen szoros összefüggést mutatnak a víztartók rétegezettségével. Még a miocén rétegek és az oligocén homokkőösszelet között fennálló szögdiszkordancia is világosan felismerhető. A „kettős porozitású" homokkőösszlet vízvezetési jellemzőit, anizotrópiáját a matematikaistatisztikai vizsgálatok (Lorberer Á.: 1975.) szerint alapvetően a másodlagos (hasadékos) porozitás térbeli eloszlása és a mélységgel fokozódó tömörödött ség (kompakció) határozza meg. A szelvény tanúsága szerint ez a törvényszerűség csak az összlet egészére érvényes, mert egy-egy „homokkőtömbön" belül már nem hanyagolhatók el az elsődleges (szemcsés) porozitásnak az üledékképződési ciklusok szerinti változásai sem. A depressziós szelvény igazolja az egyes kutak környezetében kialakult áramlási viszonyokra vonatkozó korábbi megállapításokat. A kizárólag oligocén-vizet termelő kutak (pl. a 7. sz. postai kút) egyedi rész-depressziói az eredeti természetes áramlás miatt eltorzult, aszimmetrikus térbeli felületek. A fedő miocén rétegekből történő járulékos utánpótlódás az aszimmetriát csökkenti, az egyes vízkivételek depressziói összegeződnek; ezekben az esetekben az eredő depresszió is jobban emlékezteti a síkbeli szivárgási állapotra. Az izovonalak irányítottsága nemcsak a rétegzettség hatását mutatja, de világosan utal egyes kisebb — a 9/a. ábrán nem látható — szerkezeti törések szerepére is. A 9/d. szelvény elvileg ugyanúgy kiértékelhető hidraulikai és tektonikai szempontból Schmieder A. módszerével, mint azt egyes depresszótérképek vizsgálata során korábban ismertettük. A magassági torzítás miatt szükséges korrekció és a 9/b—c.ábrák eredeti interpolációs hibái azonban az így nyerhető mennyiségi jellemzők megbízhatóságát kétségessé teszik. Nem lehet véletlen viszont, hogy a nyomáscsökkenés K-i határa részben egybeesik az egyik — felszínen is észlelhető — pliocén kori (középső-miocén utáni) „\őtörésvo-