Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

9. szám - Lorberer Árpád: Hidrológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak ismeretéhez

402 Hidrológiai Közlöny 1977. 9. sz. Lorberer A.: Hidrológiai adatok nallal", a folyt at ám pedig határozottan egyenes lefutású. A depresszió továbbterjedésének — a hidromechanikai törvényszerűségei szerint — csak egy olyan nagy vízvezetőképességű zóna állhatja útját, amely gyakorlatilag korlátlan utánpótlással rendelkezik. A felszínen ez a Salgó- és a Tarján-patakok talajvizet tartalmazó allúviuma, a homokkőösszletben pedig csak valamilyen nagy vízszállítású nyitott vető zúzott zónája lehet. Emiatt a depresszió további határa egy olyan idősebb törésvonal lehet, amely az oligocén és miocén időszak határán lejátszódott szávai orogénfázisban keletkezett. A salgótarjáni hegyvidék vizsgálati eredményeit a medenceterületekre vonatkozó ismeretekkel összevetve általánosságban is megállapítható, hogy a felszínalatti vizek mozgásfolyamatai mind az eredeti természetes állapotot, mind pedig a mesterséges beavatkozások hatására bekövetkezett változásokat tekintve lényegileg azonosak. A medenceterületek és a hegyvidékek hidrodinamikai jellemzői között elsősorban nagyságrendi különbségek vannak. A medenceüledékekben lejátszódó természetes felszínalatti lefolyás kevésbé tér el a síkbeli szivárgásállapottól, a mesterséges beavatkozások hatäSä cl termelés hatására létrejövő járulékos utánpótlódás miatt — a szivárgási tartomány egészét tekintve korlátozott; ugyanakkor a járulékos vízforgalom helyi értéke az eredeti hozam többszörösét is elérheti. A természetes állapot megbízható ismerete sokkal fontosabb az erősen tektonizált, bonyolult felépítésű területeken. A geohidrológiai szemléletű vizsgálatok ugyan sokkal részletesebb feltárásokat igényelnek, mint a síkvidék esetében, azonban sokszorosan meg is térülnek, ha seítségükkel biztosítani tudjuk a felszínalatti vízkészletek optimális hasznosítását. A repedezett-töréses víztárolók kisebb anizotrópiája miatt zavartalan körülmények között is jelentős a függőleges vízforgalom, az eredeti áramlási viszonyok a mesterséges megcsapolás hatásaihoz képest sem hanyagolhatók el. A vízföldtanigeohidrológiai adottságoknak meg nem felelő, véletlenszerű kúttelepítés az ilyen területeken nemcsak gazdaságtalan, de vízminőségi szempontból is igen súlyos következményekkel jár, a tároló egészét veszélyezteti. Az optimális megoldásra természetesen nem lehet általános érvényű szabályokat alkotni. Salgótarján környékén az FTI által tervezett, a fedetlen homokkőterület nagy vízvezetőképességű vetőire telepített, Kazár K.l; K.2. és K.3. jelű mélyfúrású kutak 16 éves egyenletes vízszolgáltatása bizonyítja az előzetes vizsgálatok célszerűségét. Összefoglalás A tanulmány néhány jellemző hazai példa alapján elemezte a mélységi vizekben lejátszódó természetes áramlások geohidrológiai törvényszerűségeit és a különböző mesterséges beavatkozások hatását. A víz általános körfolyamatába beilleszkedő felszínalatti lefolyás, mint természetes háromdimenziós szivárgás, egységes szemléletű vizsgálatát a medenceterületeken és a hegyvidéken rendelkezésre álló részletes hidrodinamikai mérési adatok tették lehetővé. Megállapítható volt, hogy a természetes rétegvíz-cirkulációk kialakulásában a földtani-, szerkezeti-, morfológiai- és hidrológiai adottságok mellett döntő szerepe van a földi hőáram fűtőhatásának. A vízmozgás folyamatosságát a beszivárgási és a megcsapol ási területek közötti geodéziai magasságkülönbségből és a víz fajsúlykülönbségéből származó potenciál különbség biztosítja. A lefelé növekvő hőmérsékletű víz csökkenő viszkozitása miatt a mélyebben települt víztartók áteresztőképessége is jelentős. A mesterséges beavatkozás hatása az eredeti rétegvízáramlásokra függ a vízelvonás (vagy táplálás) mértékétől és a létesítménynek a természetes áramlási rendszerben elfoglalt helyétől. A koncentrált vízkivételek nemcsak az áramlási viszonyokat befolyásolják, de minden esetben vízminőségi változásokat is okoznak. A medenceterületek és hegyvidékek hidrodinamikai jellemzői között — az eltérő természeti adottságoknak megfelelően — nagyságrendi különbségek észlelhetők, de a mozgásfolyamatok lényegilég azonosak. A mélységi vizek mozgásviszonyainak helyszíni mérések alapján végzett vizsgálata az egyes példaterületek földtani felépítésére és szerkezetére vonatkozóan is szolgáltatott újabb adatokat. IRODALOM [1] Alföldi László—Lorberer Árpád (1976): A karsztos hévizek háromdimenziós áramlásának vizsgálata kútadatok alapján Hidrológiai Közlöny 56. óvf. 10. pp. 433—443. [2] Almássy Endre (1962): A mélységi vizek nyoniásállapota. in: Schmidt E. R. és munkatársai: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához pp. 23—46. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. [3] Böcker Tivadar—Csorna Jánosné—L/iebe Pál—Lorberer Árpád—Major Pál—

Müller Pál (1975): A felszínalatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében. Vízügyi Közlemények. 1975/2. pp. 183—209. [4] Deák József (1973): Természetes radioizotópok alkalmazása a felszínalatti vizek kutatásában. Magyar Geofizika XIV. évf. 5—6. pp. 200—211. [51 Erdélyi Mihály (1975): A Magyar Medence hidrodinamikája, Hidrológiai Közlöny. 55. óvf. 4. pp. 147—156. [6] Juhász József (1969; 1973): A kitermelhető sztatikus rótegvízkószlet számítása. Hidrológiai Közlöny. 49. óvf. 2. pp. 49—60. és 53. évf. 7. sz. [7] Kesserű Zsolt (1970): A felszín süllyedése vízszintsüllyesztés következtében. VI. Bányavízvédelmi Konferencia kiadványa 1/2—2., Budapest. [8] Kleb Béla (1973): A mecseki pannon földtana. MÁFI évkönyve LIII. kötet. 3. sz. füzet. [9] Kovács György (1972): A szivárgás hidraulikája. Akadémiai Kiadó, Budapest. [10] Kovács György—Erdélyi Mihály—Korim Kálmán— Major Pál (1972): A felszín alatti vizek hidrológiája ós hidrogeológiája. Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyam kézikönyve. VITUKIUNESCO kiadása, Budapest. [11] Liebe Pál—Lorberer Árpád (1974): Rétegvízmegfigyelések folytatása Bükkbárány térségében a lignitbányászat előirányzott vízelvonási tevókenysé-