Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
9. szám - Lorberer Árpád: Hidrológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak ismeretéhez
398 Hidrológiai Közlöny 1977. 9. sz. Lorberer A.: Hidrológiai adatok Leszivárgási területeken, ahol a piezometrikus gradiens függőleges komponense negatív értékű (pl. a Nyírségben, a Duna—Tisza közi homokhátságon stb.) hasonló vízelvonás hatására töménységcsökkennés lép fel, esetleg a felszíni eredetű szennyezőanyagok mennyisége növekedik meg a rétegvizekben. A járulékos vízelvonás a talajvízszint süllyedéséhez és a párolgás csökkenéséhez is vezethet. Jelentős lehet a koncentrált vízkivételek hatása az olyan területeken is, amelyeknél eredeti természetes állapotban függőleges vízforgalom nem mutatható ki. Ezekben az esetekben a kedvezőtlen vízminőségű járulékos utánpótlódás kialakulása mellett gyakoriak a kötöttebb agyagos-iszapos rétegekben fellépő konszolidáció (kompakció) miatti terepsüllyedések (Pl. Debrecenben vagy a visontai Thorez Külfejtés környezetében). A járulékos vízforgalom számítására a földtani felépítéstől függően többféle eljárás alkalmazható (Juhász J.: 1969, 1973; Kesserű Zs.: 1970.; Orlóczi /.: 1968 Székely F.: 1974; Szilágyi G.: 1972 stb.). A nagy vízépítési létesétmények: vízlépcsők, öntözőrendszerek stb. hatását eddig szinte kizárólag csak a talajvizek szempontjából vizsgálták (Pl. Molnár Gy.: 1973.). Az Alföld negyedkori üledékeiben lejátszódó természetes rétegvízcirkuláció tanulmányozása során Erdélyi M. (1972, 1975.) több esetben összefüggést talált egyes belvíz- és öntözőcsatornák nyomvonala és a rétegvizek potenciáleloszlása között. A Duna—Tisza köze ÉNy-i részén végzett részletes vizsgálataink (Lorbererné Szentes I.—Lorberer Á.: 1976.) szerint a Bugyi—Ürbőpusztai inezozóos alaphegységrög környezetében leszivárgó rétegvizek megcsapolását jelenleg a Délegyháza környéki kavicsbányák vízelvonásai ós a körülöttük kialakult üdülőterület kútjai képezik (L. 7. ábra). Ezek a létesítmények annyira döntően meghatározzák a felszínközeli rétegvizek nyomás- ós áramlási viszonyait, hogy a rendelkezésre álló adatokból az eredeti természetes állapot nem is állapítható meg. A szerkezeti-földtani vizsgálatokkal az „Alsónómedi tektonikai árok" környezetében kimutatott, a mélykarsztból történő hévízfeláramlás alapján is csak feltételezhetjük, hogy a természetes megcsapolás eredetileg az alaphegységrögtől kisebb távolságban, Bugyi község közelében lehetett. Hegyvidéki terület rétegvizeinek mozgásviszonyai A medenceterületekre vonatkozó regionális geohidrológiai kutatások során az egyes szerzők (.Erdélyi M.: 1972, 1975; Szebényi L. : 1973. stb.) hegyvidékeinket a rétegvízkészlet fő utánpótlódási bázisaiként jelölik meg, de azonos szemléletű vizsgálatuktól — megfelelő adatok híján — kénytelenek voltak eltekinteni. A hegyvidéki területeken lejátszódó természetes felszínalatti lefolyás vizsgálata elsősorban a források és kisvízfolyások vízhozamadataira, barlangi csepegésmérésekre stb. épül. A kutatók empirikus úton határozzák meg a vízháztartási egyenlet különböző tagjait, illetve a mért hozamokból, esetleg vízállásváltozásokból következtetnek valamilyen adott időszak alatt bekövetkezett tényleges csapadékbeszivárgásra. Az ilyen input-output vizsgálati módszerek révén sokkal pontosabban ismerjük a vízforgalom mennyiségét és időszakos változásait, mint a medenceüledékek esetében; ugyanakkor a rendszer belső struktúrájáról, a felszínalatti áramlási viszonyokról lényegesen kevesebb információval rendelkezünk. Nyilvánvaló, hogy a felszínalatti vizek természetes cirkulációját alapvetően meghatározó tényezők : a beszivárgási és a megcsapolási területek közötti geodéziai magasságkülönbségek és a geotermikus adottságok minden esetben érvényesülni * különbül mélységi megcsapolási szintekbSl beálló 11 ÍSSÍÍSíffif f" 9S 0' ege S hötkorzet iots:óicgos órereszroképességéneh A vertikális sebességkomponensek függélymenti mélységi változása eloszlása 8/a ábra. A zagyvarónai ,,vízválasztói" (3. sz.) kút vizsgálata Abb. 8/a Untersuchung des „ Wasserscheide" Brunnens (Nr. 3. in Zagyvaróna)
