Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
9. szám - Lorberer Árpád: Hidrológiai adatok a mélységi vizek mozgásviszonyainak ismeretéhez
Lorberer A.: Hidrológiai adatok Hidrológiai Közlöny 1977. 9. sz. 393 rint ugyanis a felsőpannon összlet tetejétől számított 300 m-es mélységben is található a terület egyes részein édesvíz (3. ábra), ami az eredeti fosszilis víz kicserélődését, a felszíni beszivárgással való kapcsolatot bizonyítja. A sósvíz-édesvíz határ mindenütt egybeesik a törmelékes összlet alsó határával. Régi törekvés, hogy tt felszínalatti vizekben lejátszódó mozgásfolyamatokra vonatkozóan a mélyfúrású kutak adatai alapján vonjanak le következtetéseket. A különböző mélységben települt víztartókból beálló nyugalmi vízszintek területenként eltérő szabályos változásai alapján ma is gyakran megkülönböztetnek ún. „negatív" és „pozitív" nyomásállapotú területeket, amelyeket a függőleges vízforgalom szempontjából „leszivárgási", ill. „feláramlási" zónáknak tekintenek. A szivárgás potenciálelméletéből ismert, hogy a hidraulikus gradiens általánosságban illetve _9h X~dx' 1 = grad h, dh dx es iz = 9h dz (i) (la) [grad u]z % [grad h] z = Ah Az (2) Ha rendelkezésre állnak valamilyen kiválasztott vízszintes síkokban (ún. megcsapolási szintekben) az egységnyi fajsúlyú vízre redukált piezometrikus szintek értékei, akkor a gradiens függőleges komponenseinek az egyes mélysógközökre vonatkozó átlagértékeit a megfelelő piezometrikus vízszinttérkópek izovonalainak differenciahányadosaiként kapjuk. A vízszintes komponensek értékeit közvetlenül lemérhetjük az egyes vízszinttórképekről, s a közbeeső mélysógközre vonatkozó átlagértékek két szomszédos Ah/Ax vagy Ah/Ay gradienstérkép számtani közepeként határozhatók meg. Az így meghatározott gradiensértékek nemcsak a számítás közelítő és önkényes jellege miatt térnek el az elméleti hidraulikus gradiens értékétől, hanem pl. a szivárgási küszöbgradiens (Kovács Oy.: 1972.) lehetséges értékeit is magukban foglalják. Annak ellenére tehát, hogy ez a feldolgozási mód a korábban alkalmazott eljárások hibáinak jelentős részét (pl. a faj súly korrekció hiányát és a keresztirányú gradiensek torzító hatását) kiküszöböli, önmagában nem alkalmas áramlástani következtetések levonására, Jelentősége — a potenciáleloszlás szabatos térbeli ábrázolásához hasonlóan — egyes vízföldtani jellemzők (pl. a szerkezeti elemek, rétegzettség) hatásának kimutatásában és statisztikai kiértékelésében (Lorbererné Szentes I.—Lorberer Á.: 1976.) van. A rétegvizek mozgásviszonyainak vizsgálatában a potenciáleloszlásnak és a piezometrikus gradienseknek a földtani-hidrológiai adottságokhoz hasonlóan elsősorban kizárásos szerepük van. Pl. ha a piezometrikus gradiens pozitív előjelű, leszivárgás nem lehetséges, de a feláramlás lehetőségét, sőt magát a vízmozgás tényét sem tekinthetjük bizonyítottnak. A tényleges áramlási viszonyokra csak Az egges ritegpróbóh megcsapolási szintjeihez tartózó nyugalmi vízszintek [mif] ahol 3h valamilyen áramvonal mentén mért differenciális nyomásmagasság i x; i y\ és i z pedig előjeles mennyiségek. Természetes körülmények között a tényleges áramlási viszonyokat nem ismerjük, a piezometrikus szintek esését csak valamilyen önkényesen felvett irányban tudjuk több-kevesebb pontossággal meghatározni a véges differenciák módszerével. A vízadó összlet különböző pontjaiból beálló nyugalmi vízszinteket, vagy a pontokban mért mélységi nyomásértékeket az összehasonlíthatóság céljából a hidrosztatikus nyomásállapothoz tartozó értékekhez viszonyítjuk. Az így meghatározott vektormennyiséget piezometrikus gradiensnek nevezzük. Az ilyen gradiens-értékek számítása — elsősorban a repedezett-karsztos tárolókban — hoszszadalmas és csak több közelítő feltevéssel biztosítható (Alföldi L.—Lorberer A.: 1976.). Rétegzett porózus összletekben az eljárás egyszerűsíthető és eredménye is szemléletesebbé tehető. Egységnyi fajsúlyú víz esetén ugyanis a gradiens-értékek közvetlenül a piezometrikus szintekből is meghatározhatók: ipeiDmttnhu maa 1msssi <9-ux) r-xA piewmemhus gradiens fuggbtrgcs Komponmt [Grv3h] z - m^' /^ 7 ?-+0,0097~rO,01 4/b ábra. A Barcs-I. (B. 2.) hévízkút vizsgálata Abb. 4/b Untersuchung des Thermalbrunnens Barcs-I (B. 2.)
